Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

1x14. rész - Külön utakon /Évadzáró/

„A valódi szeretet nemcsak elismeri, hanem bátorítja is a társ egyéniségét, még az elválás kockázatát is vállalva."

/Morgan Scott Peck/

Egy augusztusi nap vette kezdetét. Egy nap, mely enyhülést hozott az emberek számára. Az elmúlt hetek forróságát követően végre mindenki fellélegezhetett. A Nap eltűnt a felhők mögött, ám ezzel együtt, mintha a jókedv is elszállt volna. A Medicopter támaszpontján egy csere folytán a mai műszakot Elisabeth, Jens és Peter vette fel. Mialatt a többiek odabent múlatták az időt, addig Köster pilóta a patak melletti lépcsősoron üldögélt, miközben az életén merengett. A férfi rossz kedve Ostermeyer doktornő figyelmét sem kerülhette el. Az olasz szőkeség félretolta a papírmunkát, ezt követően csatlakozott kedveséhez, ám az elfordította a fejét az érkező láttán. Aki ezt a kínos hallgatást megtörte, az a nő volt. 

-Tudod Jens, néha nagyon önző tudsz lenni. Meddig akarsz még hallgatással büntetni?-tette fel a kérdést Eli, szinte már fájdalmasan erőtlenül.

-Az is önzőség, hogy a koblenzi állás fontosabb neked, mint a férfi, akit szeretsz. Ha Gabrielével nem működött a kapcsolatunk a külön költözés után, akkor veled miért sikerülne.-válaszolta Jens szúrós tekintettel.

-Ha igazán szeretnél, elfogadnád, hogy milyen sokat jelent nekem ez a főorvosi állás. Szeretlek, de ha olyanra kényszerítesz, amit nem akarok, örökre elveszítesz. Azt pedig kikérem magamnak, hogy szívtelennek nevezz. Én nem a volt feleséged vagyok.-sandított Ostermeyer doktornő a másik félre.

-Miért kellene tekintettel lennem rád? Hiszen te még a saját lányod érzéseivel sem törődsz. Már másodjára készülsz elhagyni Sandrát. Magadra gondolsz, mint általában.-vágott vissza Köster pilóta látszólagos közönnyel, arckifejezése viszont azt sugallta, hogy semmilyen ellenvetést nem tűrt el, ezért a mellette ülő inkább elhallgatott, még akkor is, ha a lányával való kapcsolatos beszólást szívből fájlalta. A puskaporos hangulatnak végül a sziréna vetett véget. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, miközben a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalhassák megszokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után a gép az égbe emelkedett. 

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetéssel kapcsolatos további információkat. Két gyerek eltűnt a Dachsteinon, nem messze a Donnersbachklamm közelében. A rendőrség és a tűzoltóság már a helyszínen van.-szólt bele a diszpécser a rádióba.

-Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk tizenöt perc múlva. Köszönöm és vége.-válaszolt a hívásra Jens. Miután a vonal megszakadt, a fedélzeten is beállt a csend. A bevetésre tartó út látszólagos nyugalomban telt, noha az orvosnő és a pilóta közti fagyosság a szanitéc figyelmét sem kerülte el. A másodpilóta székében lévő vidámsága is gyorsan odalett, de okosabbnak látta kimaradni mások magánéletéből. A gyors repülésnek hála, a legénység szűk negyed órával később már a szóban forgó terep felett körözött. Földet érést követően a csapat minden tagja a tűzoltókhoz sietett, majd egy gyors útbaigazítást követően megkezdték a keresést. A kutatást végzők az adóvevőn keresztül tartották a kapcsolatot egymással, két órás gyaloglás után viszont jelentősen csökkent annak az esélye, hogy még a nap folyamán rátalálnak az eltűnt gyerekekre. 

-Hamarosan besötétedik. Szerintem holnap reggel folytassuk a keresést.-torpant meg Berger szanitéc.

-Peternek igaza van. Semmi értelme a keresésnek. Az a két gyerek bárhol lehet.-értett egyet Köster pilóta.