Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x11. rész - Kéz a kézben egy életen át

 „A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása."

/Milan Kundera/

A Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. A mai látszólag egy csendes, nyugodt műszak volt, de csak látszólag. Mialatt Clara és Torsten vidám kosarazásba kezdtek a hangár előtti pályán, addig Karin a patak melletti lépcsősoron foglalt helyet, miközben szíve a félelemtől hevesebben dobogott. A szőke orvosnő szeme megtelt könnyel és a levegőt is kapkodva vette. Különös viselkedése a többiek figyelmét sem kerülhette el. A barna hajú pilótanő a labdajátékot megszakítva lassú léptekkel, finoman közelített munkatársa felé, ezt követően hasonló óvatossággal foglalt mellette helyet.

- Nem akarod elmondani, hogy mi bánt téged? Olyan hallgatag vagy. - kezdte Clara lágy hangszínben.

- Az előbb kaptam egy telefont. Martint elrabolták. Eva nővér túszul ejtette. Az a nő Martin megszállottja. Megfenyegetett, hogy nem szólhatok a rendőrségnek, különben megöli őt. Hamarosan ismét telefonálni fog és elmondja, hogy mit kell majd tennem. - felelte Karin leszegett fejjel, mire a mellette ülő egy pillanat erejéig elhallgatott, ám maga is okosabbnak látta a fogva tartó utasításait követni.

- Talán most nem úgy tűnik, de hamarosan minden rendbe jön. Martin nagyon erős. Ti ketten annyi mindennel megharcoltatok már együtt. Ezen is túl lesztek. - folytatta Bergmeister pilótanő haloványan mosolyogva.

- Martin erős, Eva nővér viszont kiszámíthatatlan és mániákus. Fogalmam sincs, hogy mitévő legyek. Ha nem szólok a rendőrségnek, veszélybe sodrom a férfit, akit szeretek. Ha pedig segítséget kérek, azzal is bajt csinálok. - vágta rá Thaler doktornő csendesen és bár nem mondta, de szeretett kedvese elrablása mintha egy darabot az ő szívéből is kitépett volna. A férjéért aggódó feleségnek fogalma sem lehetett elrabolt szerette hollétéről, ennek ellenére vele együtt szenvedett ő is. A két fél beszélgetésének az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalják jól megszokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a pilótaszékben ülő a kar segítségével emelte magasba a gépet.

- Medicopter 117 a központnak. Jó reggelt! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat. - jelentkezett be Clara a mikrofonon keresztül, miközben magára vette napszemüvegét, hogy azon keresztül csodálhassa tovább a mesébe illő panorámát.

- Központ a Medicopter 117-nek. Eszméletlen személy fekszik a strandröplabda pályán, Murnauban. Valószínűleg keringési elégtelenség. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. - érkezett a válasz, ezt követően a fedélzeten is beállt a csend. A pilótafülkében lévők fáradt mosollyal az arcukon néztek maguk elé, harmadik társuk viszont mit sem törődve a kilátással, lélekben elrabolt szeretténél járt. Szerencsére sokat agyalni most sem volt lehetőség, ugyanis percek múltán már a szóban forgó terep felett köröztek és legalább a bevetés erejéig nem kellett gondolkodni. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, akit a többi játékos egy emberként állt körbe. A két mentős szinte azonnal hozzá is látott a feladatához. Kicsivel később a páciens is visszanyerte az eszméletét.

- A lány falfehér és látszik rajta, hogy napok óta diétán van. Kiszáradt, de a vérnyomása nagyon magas. 0,5 mg Belocot kérek. Milyen további kezelést javasolnál? - tette fel a kérdést Thaler doktornő váratlanul, egy apró mosoly kíséretében.