Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x04. rész - Családi gondok

„Amikor gondtalan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, és a gyémánt is nyomás alatt készül"

/Peter Marshall/

Traunsteinban és környékén a mai egy könnyed, nyári nap volt. Az időjárás egy cseppet sem kedvezett a nyaraláshoz és a strandoláshoz, emiatt az emberek nagy többsége a parkban, vagy egy kávézóban töltötte a szabadidejét. Nem volt ezzel másként Margarita és Peter sem. A két jó barát abba a büfébe beszélt meg egy találkozót, ahol valaha megismerkedtek egymással. Az idő későre járt, ám a munkából hazafelé tartó emberek valósággal megrohamozták az autósvendéglőt. Mialatt Berger szanitéc felhajtott egy korsó sört, addig Gruber doktornő rendelt maguknak valamit. A szőke férfi nevetve figyelte kolléganőjét, amint az két hatalmas tállal a kezében egyensúlyozott. 

- Tipikus férfi, imádja a gyomrát, de elvárja, hogy kiszolgálják. A mai menü, rántott hús és sült krumpli. Jó étvágyat! - jegyezte meg Rita széles vigyorral az arcán, miközben a tálcákat az asztalra tette. 

- Valami eredetibbet is kérhettél volna. Rántott húst otthon is tudunk enni. - rázta meg a fejét Peter, mire a vele szemben álló bohókásan kinyújtotta rá a nyelvét.

- Milyen hálátlan vagy. Fél órát álltam sorba érte. Inkább tömd be a szádat és ha lenyelted, elmondhatod, hogy mi van közted, meg Sandy közt. - vágta rá Gruber doktornő, közben maga is helyet foglalt az asztalnál, ezt követően a két fél nekilátott a finomság elfogyasztásának.

- Sandra és köztem nincs semmi. Mesélj te. Mi újság a birtokon, mióta Hans lelépett? Tudjátok egyáltalán, hogy hol van most? - érdeklődött Berger szanitéc teli szájjal.

- Bárhol is van, bizonyára jobban szórakozik nálunk. A szüleim és én éjjel-nappal a birtokon robotolunk. Még mindig nem fizettük ki a tartozást. Ha látnál munka közben, jókat nevetnél. Lassan úgy érzem magam, mint egy igazi falusi nénike. Gumicsizma, kantáros nadrág és pöttyös kendő. Anyu és apu pedig rövidnadrágban. - felelte Margarita, majd hirtelen kitört belőle a nevetés.

- Már csak a dirndl hiányzik és hamarosan vérbeli tiroli leszel. - folytatta Peter, ám ahogy ezeket a szavakat kimondta, a szabadnapos mentősök egy segélykérő hangra lettek figyelmesek, mely a pult felől érkezett. A barna hajú doktornő és a szőke szanitéc habozás nélkül pattantak fel a székből, hogy az ájult pultos segítségére siessenek és amíg a nő felmérte a páciens általános állapotát, addig a férfi a mentők számát kezdte el tárcsázni.

Ez idő alatt a Medicopter támaszpontján a "B" csapat tagjai fáradtan dőltek ki a társalgó körasztalánál. Karin, Clara és Torsten egy nehéz délutánt tudhattak maguk mögött, ám a kimerültséget ezúttal nem egy bevetés, hanem felettesük váltotta ki. Sandra ugyanis egész délután erőnléti feladatokat gyakoroltatott az embereivel, melyeket háromszor is megismételtetett. Thaler doktornő az asztalra borulva próbált levegőhöz jutni, Bergmeister pilótanő egymás után döntötte magába a vizet, Bergmann szanitéc pedig a fejét fogva könyökölt az asztalon. Egy váratlan pillanatban megszólalt a sziréna és ezzel a nyugalomnak is vége szakadt. A központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, mialatt a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalja jól megszokott helyét. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a pilótaszékben ülő a kar segítségével emelte magasba a gépet.

- Medicopter 117 a központnak. Jó estét! Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat. - jelentkezett be Clara a mikrofonon keresztül.