Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

3x07. rész - Minden más

„Semmi sem állandó, csak a változás maga."

/Hérakleitosz/

Traunstein lakói egy borongós nyári napra virradtak. Az eső megállás nélkül csak szemerkélt, ám a légimentőknek ma sem volt pihenés. A Medicopter támaszpontján a mai szolgálatot a "B" csapat vette fel. Karin, Clara és Torsten a rossz időjárás miatt a délelőtt nagy részét a társalgóba visszahúzódva töltötte. Thaler doktornő szorgosan gépelte a jelentéseit, noha koncentrálni csak nehezen tudott, mivel a háttérben két kollégája megint egymásnak feszült. Bergmann szanitécről ugyanis köztudott volt, hogy még mindig az édesanyjával lakott, Bergmeister pilótanő pedig szíves örömest cukkolta ezzel a munkatársát. Az iroda a két fél gúnyolódásától zengett. 

- Milyen jó dolga van a mi kis szanitécünknek. A mamája megint csomagolt neki reggelit. Bárcsak engem is kiszolgálna valaki. - vigyorogta el magát Clara, miközben kényelmesen levetette magát az egyik forgószékbe. 

- Ha akarod, adok neked a szendvicsemből. - nevetett fel Torsten, szavait cseppet sem komolyan gondolva. 

- Ez igazán nagyon kedves tőled. De inkább visszautasítom. Bőven elég, hogy a pilótafülkén osztoznom kell veled. - grimaszolt Bergmeister pilótanő egy nyelvnyújtás kíséretében.  

- Én is szeretlek téged Clara. - folytatta Bergmann szanitéc, ám ez a kisebb vita itt véget is ért hiszen a nap első bevetése megérkezett. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalják jól megszokott üléseiket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a pilótafülkében ülő a kar segítségével emelte magasba a gépet. 

- Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat. - jelentkezett be Clara a mikrofonon keresztül, ezután magára vette napszemüvegét és azon keresztül csodálta tovább az előtte elterülő pazar kilátást. 

- Központ a Medicopter 117-nek. A müncheni termálfürdőben egy nő szülés előtt áll. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. Vége. - zárta le a beszélgetést a diszpécser és ezzel a fedélzeten is beállt a jóleső csend. A bevetés helyszíne felé vezető út nyugalomban telt. Az elöl ülők a napszemüvegük mögül élvezték a panorámát, a hátul lévő viszont az orvosi felszereléseket készítette elő. A gyors repülésnek hála, percek múltán már a szóban forgó komplexum felett köröztek. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak a medencénél fekvő terhes asszonyhoz, aki bármelyik pillanatban megszülhetett. A mentősök szinte azonnal hozzá is láttak a feladatukhoz.

- Nem maradt sok időnk. Lehetséges, hogy a gépen fogjuk megindítani a szülést. 3 mg görcsoldót kérek, valamint a branült. - adta ki az utasítást Thaler doktornő a legkedvesebb mosolyával. Vesztegetni való idő nem volt, így az ellátás során csak a legalapvetőbb gyógyszerek kerültek beadásra. Mivel a fájások egyre sűrűbbé váltak, most már abban is biztosak lehettek, hogy a baba a helikopteren fog megszületni. Időközben a hordágy is megérkezett, mely közvetlenül a beteg mellett került elhelyezésre. Három perccel később az ellátás a végéhez ért. 

- Branül a karjában, a Ringer csöpög. - szólalt meg Bergmann szanitéc.

- Részemről indulhatunk. Ha minden igaz, ez lesz az első szülésed, Torsten. Remélem nem fogsz elájulni. - mosolyodott el Karin. Néhány perccel később a várandós nő már a kabinban feküdt és ezzel együtt a rotorok fordulatszáma is elérte a kellő százalékot. Az utolsó ajtó záródását követően a helikopter a kar segítségével a levegőbe emelkedett. A jelentések megtétele után a beszéd jogát a csapat férfi tagja ragadta magához.