Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

3x04. rész - Egy arc a múltból

„Hogy szeresd, ami vár rád, azt is szeretned kell, ami volt."

/Rachel Brathen/

Karin a szabad délelőttjét a belvárosban töltötte. Két órás ügyintézést követően a szőke orvosnő megkönnyebbülten hagyta el a bank épületét, majd a parkoló felé vette az irányt. Épp a slusszkulcsot kereste ki, mikor a vállánál egy éles fájdalomra lett figyelmes. Miután odakapott a fájdalom helyéhez, egy hatalmas vértócsát fedezett fel, mely egy golyó ütötte seb volt. Thaler doktornő szinte érezte, hogy szép lassan minden erő távozott belőle, emiatt kénytelen volt a kocsijának támaszkodni. Attól, hogy teljes testtel a betonra zuhanjon, egy járókelő mentette meg őt. A segítő óvatosan földre fektette a sérültet, ezt követően a mentőközpont számát kezdte el tárcsázni. 

- Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk? - fogadta a hívást a diszpécser.

- Rálőttek egy nőre a belvárosban. Nem messze a DB Banktól. Kérem siessenek! - ismertette az esetet a telefonáló.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a szolgálatot az "A" csapat vette fel. Mats az egyik magazint bújta, Gloria és Peter viszont a társalgó körasztalánál sakkoztak. Látszólag minden nyugodt volt, ám ez csak a látszat volt. Berger szanitéc csak nehezen tudott a játékra koncentrálni, mivel a társai közötti ellentétet tapintani lehetett a levegőben. Két nappal korábban ugyanis a szőke pilóta neje és gyereke egy cserbenhagyásos baleset következtében súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedtek, ám hiába a göndör hajú mentőorvosnő igyekezete, az életüket már nem lehetett megmenteni. Vollmer pilóta az őt ért veszteségért természetesen Gruber doktornőt okolta és ez a konfliktus csak még több gondot okozott a kettejük kapcsolatában. A bázis feszült csendjének a diszpécser vetett véget. 

- Központ a Medicopter bázisának. Sebesült nő fekszik a belvárosban, közvetlenül a DB Bank épülete előtt. A sérülést minden valószínűség szerint golyó okozta. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. A rendőrséget is értesítettük. - szólt bele a már jól ismert hang a rádióba. 

- Medicopter 117 a központnak. Értettem. Indulunk és vége. - válaszolt a hívásra Peter, ezt követően a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalják jól megszokott üléseiket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a rotorok fordulatszáma elérte a kellő százalékot, a pilótafülkében ülő a kar segítségével a magasba emelte a gépet.  

- Medicopter 117 a müncheni toronynak. Alacsonyan repülök a zónájukban. Beteghez hívtak. - jelentkezett be Vollmer pilóta az adóvevőn keresztül, ezután magára vette napszemüvegét és azon csodálta tovább az alatta elterülő tájat. 

- Vettem Medicopter 117. A kijelölt szakaszon nincs légi forgalom. Vége. - hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten pedig beállt a csend. A helyszínre vezető út viszonylagos nyugalomban telt, noha a csapatban lévő feszültségek mindenki hangulatára rányomták a bélyeget. Sokat gondolkodni szerencsére azonban most sem jutott idő, hiszen a gyors repülésnek hála percekkel később már a szóban forgó terep felett köröztek. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, akiben döbbenten ismerték fel az egyik kolléganőjüket. A két mentős szinte azonnal hozzá is látott a feladatához. 

- Karin, hogy érzed magad? Fáj valamid? - tette fel a kérdést Lia szelíden, közben óvatosan megsimogatta sógornője arcát. 

- Még sose éreztem magam ennyire gyengének. És a vállam is szörnyen fáj. - suttogta Karin erőtlenül, de azért megnyugtatásképpen sikerült az arcára erőltetnie egy apró mosolyt.