Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

1x01. rész - Családi kapcsolatok

„A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren."

/Karen Hawkins/

1 évvel később

Az élet olyan, akár egy folyó, szélsebes és vágtató. Sosincs megállás és minden perc valami újjal kecsegtet az ember számára. Június volt, forró és égető. Az ég derűs színekben pompázott, a napfény pedig a lehúzott redőnyökön keresztül is besütött, bevilágítva ezzel a Medicopter támaszpontját. A bázison a "B" csapat teljesített szolgálatot, mely nemrég kénytelen volt szembenézni a változással. Az egykori Dorothea Gruber helyét ugyanis egyik elődje, Bergmeister pilótanő vette át. Legyőzve betegségét, Clara immáron új erővel vetette bele magát a munkába. De nem csak Gruber pilótanőtől, hanem Maxtól is búcsút kellett venni, aki annyi év szorgos munkát követően jól megérdemelt nyugdíjas éveit töltötte. A háromfős társaság épp a reggelihez készülődött, mikor a nap első bevetése megérkezett.

-Központ a Medicopter bázisának. Az Altmühlsee közelében egy férfi összeesett a melegtől. Valószínűleg szívinfarktust kapott. GPS koordináták: 45,33 Észak és 24,26 Kelet.-ismertette az esetet a diszpécser, mialatt a háromfős csapat minden tagja a felszállásra váró helikopterhez futott. Clara először magára vette sisakját, ezt követően megkezdte a műszerek felkapcsolását. Néhány perccel később a rotorok fordulatszáma már elérte a kellő százalékot és ezzel minden indulásra készen állt. A pilótanő a karhoz nyúlt, végül a gép a levegőbe emelkedett.

-D-HECE a müncheni toronynak. Jó reggelt! Alacsonyan repülök a zónájukban. Beteghez hívtak.-szólt bele a mikrofonba Bergmeister pilótanő, miközben magára vette napszemüvegét, hogy azon keresztül csodálhassa tovább a nyári panorámát.

-Értettem Medicopter 117. A kijelölt szakaszon nincs légi akadály. Vége.-zárta le a beszélgetést a diszpécser. A kapcsolat megszakadt, ezzel együtt pedig a fedélzeten is beállt a fáradt csend, mely valahogy mindenkit feszélyezve érintett. A csapat tagjai álmosan néztek maguk elé és egyiküknek sem volt kedve megtörni a hallgatást. A szótlanságnak a szőke orvosnő vetett véget.

-Tegnap hívtam Dorit. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy jól érzi magát Svájcban. A volt férje és ő a gyerekek miatt szeretnék újrakezdeni. A fiúk, de főleg Dorothea érdekében remélem, hogy valóban helyes döntés volt elköltöznie Ellmauból.-jegyezte meg Karin tiszta szívből remélve, hogy egykori kolléganője tényleg megtalálta a boldogságot. Szavai azonban mintha nem értek volna célt, ugyanis a pilótafülkében ülők más-más okokból, de nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a szóban forgó személy hogylétének. A társalgás immáron más irányba terelődött.

-A házasságról jut eszembe Marco. Milyen érzés, hogy hamarosan a te ujjadon is lesz egy gyűrű?-terelte a témát Clara, hangja pedig már korántsem volt olyan könnyed, mint egykoron. Szavai sokkal inkább tükröztek egy betegségbe belefáradt embert. Az elhangzott kérdés jól láthatóan összezavarta annak címzettjét, így kellett pár perc, amíg az összeszedte a gondolatait.

-Őszintén mondom, a házasság gondolata meglehetősen nyomasztó érzés. Kicsit olyan, mintha örökre elvennék az ember szabadságát.-válaszolta Marco, meglepő közönyét pedig felettese azonnal ki is szúrta. A válasz nyugtalanságra adott okot, emiatt a szőke doktornő arca aggodalmasra változott és anyai szíve mintha megsúgta volna neki, hogy lánya és annak vőlegénye között nem egészen stimmeltek a dolgok. A beszélgetés folytatására azonban nem maradt idő, ugyanis hála a gyors repülésnek, percekkel később már a szóban forgó tó felett köröztek. Hogy pontosan mi történt, nehéz lett volna megmondani, ám első ránézésre úgy tűnt, hogy az egyik strandoló keringése a nagy melegben összeomlott. Földet érést követően az orvosnő és a szanitéc a két zsákkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz, akit a többi nyaraló egy emberként áll körbe. A mentősök szinte azonnal hozzá is láttak a feladatukhoz.