Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x08. rész - Veszélyes játék

 „Bár az élet nincs masnival átkötve, mégis ajándék."

/Regina Brett/

Július elsején a hőmérő higanyszála már a negyvenhez közelített. Aki csak tehette, a vízpartra menekült a forróság elől, ám ez együtt járt azzal is, hogy látványosan megnőtt a vízi balesetek száma. Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján az "A" csapat vette fel a szolgálatot. Mivel az új pilóta még nem érkezett meg, ezért a munka is csak nehezen haladt. Clara és Peter az egész délelőttöt a társalgóban töltötték az asztali légkondi társaságában. Margarita viszont az orvosi szoba hűvösébe húzódott vissza. Mialatt Bergmeister pilótanő és Berger szanitéc az elmaradt jelentéseket pótolta, addig Gruber doktornő a bejövő gyógyszereket pakolta ki. A munka magányát azonban nem élvezhette sokáig, ugyanis kicsivel később Alexandra lépett be a helységbe. Ostermeyer doktornő egy óriási vigyorral az arcán csatlakozott munkatársnőjéhez, de mivel a társalgás nem férfi füleknek való volt, ezért az ajtót óvatosan betolta maga mögött, ezt követően a két nő közelebb lépett egymáshoz. 

- Nem akartam, hogy Peter meghalljon minket. A tanácsodat kérném Rita, mert neked olyan jó ízlésed van. Vettem két fürdőruhát és szeretném tudni, hogy szerinted melyik illik hozzám. - jegyezte meg Sandra a tüneményes mosolyával, közben maga elé kapta a szóban forgó ruhadarabokat. 

- A piros remekül passzol a szőke hajhoz. A fürdőruháról jut eszembe, hogy már nagyon hiányzik a vízpart. Nekem is kellene egy bikini. A hétvégén szabad leszek, ha gondolod mehetünk együtt a strandra. De ha jobban tetszik, boxolni is elkísérhetsz. - válaszolta Rita nevetve, majd kedvesen oldalba bökte a másik felet. 

- Lehet rám férne egy önvédelmi óra. - felelte Ostermeyer doktornő visszatartott nevetéssel, mire a szobába a társaság egyetlen, jelenlévő férfitagja lépett be. A fiatal szőkeség zavarában visszarakta a ruhákat a szatyorba, hófehér arcán pedig nem volt nehéz észrevenni az elpirultság jeleit. 

- Kitől akarod megvédeni magad? Csak nem tőlem? - tette fel a kérdést Berger szanitéc kuncogva, ugyanakkor kedvenc főnöknője szívdöglesztő mosolya és angyali szépsége sikerrel vette el a magabiztosságát. A két szőkeség fülig vörösödve nézett a másikra, harmadik társuk viszont karba tett kézzel, komoly tekintettel, valamint csücsörített szájjal tanulmányozta őket, miközben magában meg is jegyezte, hogy az előtte állók mennyire illettek volna egymáshoz. A kínos jelenetnek az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalják jól megszokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket, a pilótafülkében ülő pedig csak az alkalmas pillanatra várt, hogy a magasba emelhesse  a gépet. 

- Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat. - jelentkezett be Clara a mikrofonon keresztül, ezt követően magára vette napszemüvegét és úgy gyönyörködött tovább a tájban. 

- Központ a Medicopter 117-nek. A motocross pályán baleset történt. Az egyik versenyző súlyos sérüléseket szenvedett. Egyébként a helyszínen az önök új munkatársa, Mats Vollmer is jelen van. A rendőrséget is értesítettük. A landolásra alkalmas feltételeket előkészítették. - érkezett a válasz. A beszélgetés végeztével a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten ülők pedig izgatottan várták, hogy végre személyesen is találkozhassanak az új pilótával. Hála a gyors repülésnek, a várakozással töltött percek gyorsan elszálltak, ugyanis alig öt perc múltán már a szóban forgó terep felett köröztek, ahol egy magas, szőke férfi jelezte nekik a landolásra alkalmas pályát. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak az újonchoz.