Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x06. rész - Nagyfeszültség

 „A barátok olyanok az életben, mint a terasz tartóoszlopai. Néha egyszerűen maga a tudat is elég, hogy ott vannak, és bármikor támaszkodhatsz rájuk."

/Sean Covey/

Tomboló nyár és elviselhetetlen hőség. Traunsteinban és környékén a napokban egy hőhullám söpört végig, mely még a legerősebbeket is megviselte. Mikor a várva várt enyhülés megérkezett, hozta magával a frissítő nyári záport is. A Medicopter támaszpontján lévők az épületbe vonultak vissza a nyári zuhé elől, mely sajnos nem tartott tovább fél óránál. A bázis életében a mai egy szokatlanul nyugodt nap volt, hiszen délután háromig egyetlen bevetés sem érkezett. A szolgálatot Clara, Karin, valamint Torsten vette fel és bár alig akadt tennivaló, de azért mindenki talált magának elfoglaltságot. Bergmann szanitéc az elmaradt jelentésekkel kínlódott, Bergmeister pilótanő és Thaler doktornő viszont egész délután a konyhában üldögéltek. Kedélyes társalgásnak azonban nyoma sem volt, elvégre mindenkinek meg volt a maga problémája. 

- Minden rendben van veled? Mintha kissé szomorú lennél. - állapította meg Karin aggódva, közben lágyan megszorította a mellette ülő kezét. 

- Én csak Leóra gondoltam. Több, mint egy éve annak, hogy szakítottunk és még mindig fáj. Tudom, hogy a kettőnk kapcsolata minden volt, csak nem nyugodt, mindenek ellenére hiányzik. És az egyedüllétet is egyre nehezebben viselem. De eszemben sincs untatni téged a saját életemmel. Megvannak a magad bajai. - mormolta Clara halkan, tűnődve, majd hirtelen megrázta magát, hiszen azt neki is el kellett ismernie, hogy a Gruber család gondjai mellett az ő problémái egészen nevetségesnek tűntek.

- Martin egy ideje zaklató telefonokat kap, ráadásul a fejgörcsei sem múltak el. Hans adósságairól nem is beszélve. Elég nagy a nyomás mindenkin. De hiszem, hogy hamarosan minden rendben lesz. - válaszolta Thaler doktornő egyre inkább bizakodva.

- Ha szükséged van egy barátra, vagy egyszerűen csak ki akarod önteni a szíved, én itt vagyok. - jegyezte meg Bergmeister pilótanő haloványan elmosolyodva, amitől a mellette ülő is kedves mosolyra fakadt. A két nő beszélgetésének az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalhassák jól megszokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Néhány perccel később a fordulatszám is elérte a kellő százalékot és ezzel minden készen állt a felszálláshoz. 

- Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Münchenben, a sörkertben egy férfi eszméletét vesztette. Minden valószínűség szerint infarktust kapott. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. - szólt bele a diszpécser a mikrofonba.

- Értettem központ. A bevetés helyszínén leszünk öt perc múlva. Köszönöm és vége. - zárta le a beszélgetést Clara, ezt követően a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten pedig beállt a csend. A bevetés helyszínére vezető út a lehető legnyugodtabban zajlott, mivel a kis csapat minden tagja a napszemüvege mögül gyönyörködött a tájban. Hála a gyors repülésnek, percek múltán már a szóban forgó terep felett köröztek. Földet érést követően a mentőorvos, valamint asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz és szinte azonnal hozzá is láttak a feladatukhoz.