Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

3x08. rész - Csillagos ég

„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat."

/Martin Luther King/

Bajorország lakói egy könnyed, nyárvégi napra virradtak. A hőmérséklet harminc fok körül járt, mely kedvezett a szabadban való programoknak. A Medicopter "A" csapata egy fárasztó bevetésen volt túl, Gloria, Mats és Peter pedig a hangár előtti pályán napfürdőzött. Berger szanitéc elégedetten tolta a feje tetejére a napszemüvegét, hiszen mióta Gruber doktornő és Vollmer pilóta viszonya rendeződött, a csapatban is szent volt a béke. Sajnos az idilli percek hamar véget értek, ugyanis megérkezett a soron következő riadó. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős társaság egy emberként futott a helikopterhez, hogy elfoglalják szokott üléseiket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép a kar segítségével az égbe emelkedett. 

- Medicopter 117 a müncheni toronynak. Jó reggelt! - vette fel a kapcsolatot Mats a diszpécserrel. 

- Jó reggelt Medicopter 117. Mi az útirány? - hangzott a toronyban ülő válasza. 

- Mentési feladatunk van a Sulzenalm-Wallenhütte közelében. Az ellmaui hegyimentők kérték a segítségünket egy eltűnt túrázó felkutatásához. - ismertette Vollmer pilóta a repülési útvonalat. 

- Vettem Medicopter 117. A kijelölt szakaszon nincs légi akadály. Sikeres bevetést! Vége. - zárta le a beszélgetést a diszpécser. Miután a vonalkapcsolat megszakadt, a fedélzeten is beállt a csend. Mialatt a hátul ülő az orvosi zsákokban tett rendet, addig az elöl lévők magukra kapták a napszemüvegüket és azon keresztül gyönyörködtek a tájban. A hallgatással töltött perceknek akkor szakadt vége, mikor a rádióban egy ismerős hangjára lettek figyelmesek.

- Hans Gruber a Medicopter 117-nek. A kollégáimmal az összes létező helyszínt átfésültük. A keresett személynek nyoma sincs. Szerintem téves riasztás volt. Nyugodtan forduljatok vissza. - szólt bele Hans a mikrofonba.

- Itt Gloria beszél. Szeretnék én magam is meggyőződni róla, hogy valóban nincs ellátásra váró. Három perc múlva nálatok vagyunk. Landolunk és gyalog körbe járjuk a terepet! Vége. - ellenkezett Lia és ezzel részéről lezártnak tekintette ezt a kis párbeszédet. A gyors repülésnek hála, percek múltán a legénység már a szóban forgó terep felett körözött. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a két zsákkal együtt szaladtak oda a hegyimentők csapatához.

- Haza is mehettetek volna. Semmi értelme a keresésnek. Ha lenne itt valaki, már rég megtaláltuk volna. - lépett közelebb a Gruber fiú az érkezőkhöz, szavaival pedig sikerült máris kivívnia a bevetést vezető nemtetszését. 

- Mondd meg te a rokonoknak, hogy nincs értelme a keresésnek. Nem adjuk fel! Gyalog járjuk körbe a terepet és addig megyünk, amíg nem találunk valamit. És ha ott sem találunk semmit, akkor folytatjuk tovább. - emelte meg a hangját Gruber doktornő olyan szigorúsággal, hogy lehetetlen lett volna neki nemet mondani. Kicsivel később kezdetét vette a keresőakció, a társaság pedig a piros-sárga mentőhelikopterrel repülte körbe a terepet. Hiába az igyekezet, az eltűnt személynek nyomát sem találták. A keresés akkor ért véget, mikor a kabinban ülő az órájára pillantott.