Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

1x05. rész - A múlt árnyai

 „Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a saját titkaink."

/Paul Tournier/

Martinnak két napja váratlanul nyoma veszett. A férfit minden valószínűség szerint egyik korábbi páciensének az apja rabolta el, aki halott lánya miatt szeretett volna Gruber doktoron bosszút állni. Az emberrabló a kilétét meg sem próbálta titkolni, ennek ellenére a rendőrség továbbra sem bukkant forró nyomra. Margarita úgy érezte, ezt a sok megpróbáltatást képtelen elviselni, hisz az édesanyja balesetét követően már csak az édesapjára számíthatott. De nem csak az ifjú doktornő, hanem Elisabeth is aggódva várta a híreket. A rangidős orvosnő a hangárban lévő guruló leszállópályán foglalt helyet. Lábait kezével kulcsolta össze, miközben fejét a térdére hajtotta. Kolléganője rossz kedve Clara figyelmét sem kerülhette el. Bergmeister pilótanő abból indult ki, hogy amíg mások lelkét ápolta, legalább a saját bajairól meg tudott feledkezni. A barna hajú pilótanő óvatos léptekkel közelített újdonsült munkatársa felé, majd hasonlóan lágy mozdulatokkal foglalt helyet mellette. 

-Segíthetek valamiben?-kérdezte Clara finoman.

-Én csak Martinra gondoltam. A rendőrök az előbb telefonáltak. Sajnos továbbra sincsenek hírek róla. Bárcsak tehetnék érte valamit.-válaszolta Eli csendesen, drámaian. Az általában mindig rideg doktornő hangja kiválóan tükrözte a gyerekkori barátja iránt érzett aggodalmát és ezt a kolléganője is jól érzékelte. 

-Te beleszerettél Martinba.-mosolyodott el Bergmeister pilótanő, mire a másik fél annak jeleként, hogy a feltevés téves volt, fejét hevesen megrázta. 

-Hidd el Clara, én már jó ideje nem bízom a férfiakban. Egy éve két férfi rám támadt. Egyikük megpróbált megerőszakolni, a másik pedig semmit sem tett azért, hogy megvédjen.-magyarázta Ostermeyer doktornő, miközben ajkai megremegtek, szeméből pedig könnyek folytak valahányszor arra a bizonyos éjszakára gondolt. Ugyanakkor azzal, hogy végre képes volt nyíltan beszélni titkai egyikéről, a szőke fürtű úgy érezte, sikerült egy hatalmas tehertől megszabadulnia. Mivel a pilótanő még sosem került ilyen és ehhez hasonló helyzetbe, nem tudta száz százalékig átérezni a bántalmazott nő fájdalmát, emiatt jobbnak látta a témát nem firtatni, helyette a beszélgetést visszaterelte az eredeti irányba.

-Teljesen biztos vagyok benne, hogy Martinnak nem fog baja esni.-vigasztalta Clara a mellette ülőt, közben finoman megpaskolta annak felkarját, aki a baráti érintéstől mintha ismét felbátorodott volna. 

-Ha esetleg szeretnél beszélgetni, hozzám bármikor fordulhatsz.-jegyezte meg Elisabeth immáron fényes mosollyal az arcán. A két fél beszélgetésének az vetett véget, hogy a nap első bevetése is megérkezett. Sajnos a várt hívás helyett, egy másik eset futott be. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a géphez szaladt, hogy elfoglalhassa szokott ülését. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. A kellő fordulatszám elérése után minden készen állt a felszálláshoz, a pilótanő pedig a kar segítségével emelte a magasba a gépet.

-Központ a Medicopter 117-nek. Mondom a bevetés további részleteit. Murnauban, a Kessler Straße 3 szám alatt egy fiatal férfi eszméletét vesztette. Állítólag vízbe zuhant. A rendőrséget is értesítettük. GPS koordináták: 43,36 Észak és 21,24 Kelet. Vége.-szólt bele a diszpécser a mikrofonba.