Medicopter 117-Holiday történetek gyűjteménye /Befejezett/

2x09. rész - A szív gyilkos

„Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az érzés, hogy van miért és kiért dobognia."

/Robert Lawson/

Friss nyári szellő és hívogató napfény. Traunsteinban és környékén az időjárás harminc fok körül járt. A korábbi hőségnek már nyoma sem volt, az idő pedig legalább olyan szeszélyesnek bizonyult, mint az emberek. Mindeközben Margarita az Altmühlsee partján meditált, noha lelki békéjét csak nehezen sikerült visszanyernie. A fiatal hölgy édesapja a legutolsó fejgörcs óta a kórházban lábadozott, emiatt a tóparton üldögélő aggodalma az arcára volt írva. Húsz perces relaxációt követően Gruber doktornő épp indulni készült, mikor a vízben egy fuldoklóra lett figyelmes. Az ifjú orvosnő lélekjelenlétét megőrizve viselkedett, ezt követően a mobilja után kapott és a mentők a számát kezdte el tárcsázni. 

- Itt a légimentők központja. Miben segíthetünk? - fogadta a hívást a központban ülő diszpécser. 

- Vízben fuldokló az Altmühlsee-nél. Kérem értesítsék a traunsteini egységet. - válaszolta Rita, ezt követően bontotta a vonalat, végül a tóba ugrott, hogy kimentse a bajba jutottat. 

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat vette fel a szolgálatot. Clara, Karin és Torsten egész délelőtt bevetésen voltak, így a délutáni pihenő nagyon is rájuk fért. Mialatt Bergmeister pilótanő a helikopter körül tevékenykedett, addig két munkatársa a beérkező gyógyszereket pakolta ki. Thaler doktornő és Bergmann szanitéc munka közben arra is találtak időt, hogy a privát dolgaikat megvitassák egymással. 

- Mondd csak Torsten! Tulajdonképpen miért nem lett belőled is orvos? Az apád egy híres sebész. Sosem akartál a nyomdokaiba lépni? - tette fel a kérdés Karin mosolyogva, noha lélekben a klinikán lábadozó kedvesénél járt. 

- Apám még tíz éves koromban elhagyta az anyámat. Az egyetemen tanított, az egyik szőke diáklány pedig elcsavarta a fejét. Anya sokat sírt miatta, ahogy én is. Soha nem jutott eszembe az apám nyomában járni. Mentős vagyok és az is maradok. -  felelte Torsten meglepő őszinteséggel. 

- Ez igazán nagy kár, mert biztos vagyok benne, hogy kitűnő orvos lenne belőled. Egyébként már egy ideje együtt szolgálunk és alig tudok rólad valamit. Azon kívül, hogy a mamáddal élsz, mást nem is tudni. - folytatta Thaler doktornő egy apró mosoly kíséretében, a lehető leggondosabban ügyelve arra, hogy még véletlenül se tűnjön tolakodónak. 

- Az anyámmal élek és nincs barátnőm. A mamahotelben mindent megkapok. Mire hazamegyek, már vár a meleg vacsora, a tiszta ágynemű és a vasalt ing. - válaszolta Bergmann szanitéc nyíltan. A kedélyes társalgásnak a délután első bevetése vetett véget. Mialatt a központ egy rövid tájékoztatót adott az esetről, addig a háromfős csapat minden tagja a helikopterhez futott, hogy elfoglalják jól megszokott helyüket. Az oldalsó ajtók záródását követően a rotorok is megkezdték működésüket. Miután a fordulatszám elérte a kellő százalékot, a gép a kar segítségével az égbe emelkedett. 

- Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további információkat. - jelentkezett be Clara a mikrofonon keresztül. 

- Központ a Medicopter 117-nek. Fuldokló személy az Altmühlsee partján. Az esetet Rita Gruber jelentette. Minden valószínűség szerint infarktussal van dolguk. A landolásra alkalmas feltételeket már előkészítették. - hangzott a diszpécser válasza, ezek után a kapcsolat megszakadt, a fedélzeten pedig beállt a jól eső csend. A gyors repülésnek hála, percek múltán már a szóban forgó tó felett köröztek. Földet érést követően a mentőorvos és az asszisztense a zsákokkal együtt szaladtak az ellátásra váróhoz. Találkozáskor anya és lánya széles mosollyal köszöntötték egymást, ezután mindenki hozzálátott a feladatához.