Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXVII. fejezet

-Visszautasíthatatlan ajánlatot tettem neki, arra az esetre, ha jól viselkedik és nem hagy hullákat hátra ebben a világban. És mielőtt megkérdeznéd, el fog jönni a találkozóra.

Yu és Sam is nagyot nyeltek, ismerték már a lány visszautasíthatatlan ajánlatait. Pontosan tudták, hogy egy ilyen megállapodás megszegése milyen csúfos következményekkel járhat. Esther aranyosnak és kedvesnek nézett ki, de korán sem volt egy ártatlan bárány, ahogyan ők maguk sem. És nagyon következetes volt, betegesen rajongott a becsületességért és a megállapodások szentsége előkelő helyen állt a ranglistán nála. Soha életében nem rúgott még fel puszta hóbortból egyességet, amit egyszer megígért azt teljesítette.

Miután mind a hárman túl voltak a reggelin minden értelemben, a két fiú kicsit visszavonult a saját lakásába, összekészülni a délutáni találkozóra. Kiszámíthatatlan egyvelegeket öntöttek most egybe és nehéz volt előre megmondani, hogy valójában mi sül ki majd az egész dologból. Esther szeretett hazardírozni és olykor 19-re lapot kérni, de végül is hittek benne, hogy tudja mit csinál.

Délután 3-kor a lány lement a földszinten álló üzletbe, ami az övé volt és egy new-age wicca boltot és teázót üzemeltetett benne. Ma nem ő nyitott, de úgy volt vele, hogy azért megnézi, hogy minden rendben van-e és Magnus-ék ide fognak érkezni, szóval amúgy is elő kell készülnie a fogadásukra. Az üzlethelyiségben volt egy kis teázó résznek kialakított sarok, pár puffal, babzsákkal és asztalkával meg székkel és fotellal. Páran elfértek, de nem is a tömeg volt a lényeg soha. Most is teázott az egyik asztalnál 2 ember, akik élénk társalgást folytattak arról, hogy melyik gyógynövény miért jobb vagy nem jobb a másiknál.

Az üzletben árultak kellékeket, könyveket, és mindent, ami belefért a témába. Volt egy hátsó terem is, ahol egy jósda-részleget alakítottak ki. Nagyon ritkán a lány hajlandó volt jósolni egy-egy szerencsés embernek, ha azt hajlandó volt megfizetni az árát. Sokszor nem pénzt kért érte, hanem mást. És ezek a megállapodások is megszeghetetlenek voltak. Itt fogja majd vázolni a társaságnak a helyzetet. Nem lesz egyszerű, mert nem árulhat el még túl sok részletet és a Lilly-kérdést is meg kell még valahogyan oldania, de azzal majd később foglalkozik. Az egész üzletnek volt egy hátsó bejárata és nagyon remélte, hogy Magnus-nak lesz annyi esze, hogy ott jöjjenek be a kis csapattal. Nem akarta a boltos üzlettársát a tömeggel sokkolni. Azért hat Árnyvadász és két Boszorkánymester alapból nem egy biztató látvány és szó mi szó az Árnyvadászok fegyveres huligánnak néztek ki jobb napjaikon is. Ekkora tömegben meg sokkolóak is lehettek, Judith pedig mondén volt, bár átlátott az egyszerűbb rejtő bűbájokon és érzékelte a mágia jelenlétét, de semmi egyéb képesség nem volt, viszont nagyon régóta barátok voltak, így kézenfekvő volt, hogy együtt nyitnak boltot. Kellemes társaság volt és kölcsönösen elfogadták egymás bogarait, sőt még a fiúk is kedvelték, szóval minden tökéletes volt.

A terem klasszikusan úgy volt berendezve, amit az emberek elvárnak egy jósnőtől. A lehető legtöbb klisét pakolták egybe, amikor berendezték a hátsó részt. Sötét tapéta, függönyök, kristályok, gyertyák és minden kellék, ami csak kelhetett. A helyiség közepén állt egy asztal, egy terítővel leterítve és rajta volt egy kristálygömb, meg az elmaradhatatlan tarot kártya. Egy koponya szolgált gyertyatartóként. Elég ijesztő látványt nyújtott így egyben minden. Plusz az elmaradhatatlan kellék, egy fekete macska aludt kényelmesen a párkányon. Salem-nek hívták és nem volt igazi macska, csak annak nézett ki. Ő volt Esther familiárisa. Most éppen macskaalakban feküdt a párkányon. Lustán felemelte a fejét és félig nyitott türkiz szemeivel végigmérte a lányt, majd ásított egy nagyot és kényelmesen visszafeküdt, folytatva a további szunyókálást.