Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

VI. fejezet

Mio-ék nem sokkal később visszajöttek, és hangos kuncogással konstatálta, hogy úgy fest egészen eredményes volt a beszélgetés a két fiú között.

-Szóval akkor az Arany Trió, arany négyes lesz ezentúl? - kérdezte Ron, kissé szarkasztikus hangsúllyal, mert azért mégis csak. Az Arany trió az az Arany trió.

-Ne aggódj Weasley, nem veszem el a hős-címeteket. Azt meghagyom a griffendéleseknek. Én csak veletek fogok lógni. Néha.

-Ja, néha. - kontrázott Ron - Ahogy épp Harry-t nézed, nem csodálkoznék, ha áttetetnéd magad a Griffendélbe és egy ágyban aludnátok az év végéig.

Draco csak sejtelmesen mosolygott tovább: -„Hm. ez nem is rossz ötlet" - gondolta- „bár a házát azért nem adná fel, de az együtt-alvás nagyon is jól hangzik. Majd. Szépen lassan. Idővel. Úgy 10 perc múlva is ráér."

Draco és Harry egymást átkarolva ültek az ülésen bár már egyikük sem beszélt a négyesből, azért ez egy jóleső és kellemes csend volt, és Draco végiggondolta a saját nyarát...

Draco nyara:

A tárgyalás borzalmas volt, minden egyes gonosz tettét pontról pontra felsorolták. Tudta ő, hogy nem volt egy kedves, jótét lélek eddig, de így egyben töményen nagyon megviselte az egész. Persze jó néhány lelki dolgot kihagytak belőle. Egy idő után elvesztette a fonalat. Szédült és rosszul volt, főleg saját magától, meg az egész felhajtástól. Aztán jöttek a tanúk. Az nem volt kérdés, hogy a keresztapja mellette fog-e kiállni, de azon nagyon meglepődött, amikor magát a hős Harry Pottert látta meg a teremben, a tanúk padján. Elsőre azt hitte, hogy hallucinál. Aztán meg, hogy rosszul hall, amikor Potter őt próbálja menteni.

Harry nagyon tényszerű volt, elmondta, hogy a Kúriában simán feladhatta volna, de nem tette, bár arra senki sem tudta a valódi magyarázatot, hogy miért is nem tette Draco. Pedig megismerte Harry-t. Ahogy behozták a fejvadászok, rá se kellett néznie, a szíve már hevesebben vert a szokottnál, így biztosan tudta, hogy Harry az. És pont ezért nem akarta elárulni.

Viszont az anyja rájött. Észrevette a finom arcmimikából, hogy itt a félelemnél azért többről - másról van szó. Ezért nem árulta el Voldemort-nak, hogy Harry végül is túlélte ismét az összecsapást. Persze nyilván az is benne volt, hogy Draco még élt akkor, és ezt Harry megerősítette, de a másik, senki által nem tudott titok az volt, hogy Narcissa Malfoy tudta mit érez a fia a Kis Túlélő iránt. És nem volt képes a fiával ezt megtenni, hogy ő feleljen a fiú haláláért. Mégha ez egy elég képtelen dolog is, és jól lehet soha nem lesz belőle semmi. Akkor sem tudta volna magának megbocsájtani. És tudta, hogy a fia sem bocsájtaná meg ezt. És Narcissa tudta, hogy ha elveszíti a fiát, így vagy úgy, azt nem bírja ki ép ésszel.

A kis túlélőt úgysem fogja érdekelni Draco, és majd talál magának egy másik varázslót, idővel. De az első szerelem az fontos. És mély nyomot hagy az emberben. Narcissa pedig nem akarta, hogy a fiának még több fájó élmény jusson. Azt akarta, hogy boldog legyen. És ehhez Harry-nek túl kellett élnie és legyőznie a Sötét Nagyurat.

Miután lementek a tanúvallomások, következett az ítélethozatal. Meglepő módon, nagyon enyhe ítéletet kapott az egész Malfoy család. Az apját ugyan bezárták az Azkaban-ba, de csak két hónapra, így a nyár végét már otthon tölthette, házi-őrizetben. Az anyja csak házi-őrizetet kapott, némi varázskorlátozással. Őt meg valami csoda folytán felmentették. Ezt a mai napig nem érti. Hiszen bűnös volt. Nagyon is. Vagyis ő így érezte.

Mondjuk az a két hónap, amíg a szülei külön voltak, elég gyötrelmes volt az anyja számára. Annyira, hogy elkezdett mugli dolgokat csinálni. Pl. kézzel takarított, vagy sütött. Az elején nagyon nem ment neki, de belejött, és mire az apja hazajöhetett, már egészen profin mentek neki a muffinok. És jógázott. Az anyja rákapott a jógára. Végül is, ha őt megnyugtatja, hogy színes cuccokban egyensúlyozik egy matracon, akkor igazából ő nem bánja. Legalább nem ment el az esze...teljesen.

És ott volt az a lopott csók is. Amikor felmentették, és kijöttek a teremből, látta Harry-t ott téblábolni a sarokban, egy félreeső helyen. És valami hitelen ötlettől vezérelve, odament hozzá és próbált valami köszönöm-félét hebegni, de valahogy nem ment neki, így inkább közel hajolt a fiúhoz és ellopott egy csókot. Többet úgyse fogja látni és ennyi járt neki, úgy érezte. Ezzel az éves bátorságkeretét bőven kimerítve, egyből dehoppanált a helyszínről. Nem várta meg a másik reakcióját. Nem azért, mert nem érdekelte, csak túlságosan félt tőle. Így viszont biztonságosnak érezte, hogy elmenekült.

Most, hogy Harry-t átkarolva ült a vonaton az Arany Trió társaságában, úgy érezte, hogy lehet jobb lett volna, ha megvárja, mit is szól a csókhoz a másik. És akkor ő is mehetett volna velük a nyáron kirándulni. Bár azt nem igazán tudta, mi az a kirándulás. Most már tutira felveszi a Mugil ismeretek c. tantárgyat, addig fog fenyegetőzni, amíg meg nem engedik neki.