Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XL. fejezet

-Ikrek bizony. Egy lány és egy fiú. - vigyorgott a lány mint a vadalma, majd lefagyott és ránézett Simon-ra – Úristen nevet kell találnunk nekik a lehető leghamarabb.

-Igen-igen. De mint te is hallottad az orvost... Ágynyugalom, Izzy. - karolta át Simon a feleségét és kezdte a szobájuk felé terelni. Izzy kicsit tiltakozott és visszafordulva Clary-nek kezdte mondani:
-Még a ruhákat is be kell fejeznünk. Majd gyere fel légysziiii.
-Jól van, jól van. Összeszedem a terveket és megyek. -nyugtatta meg a lány, így már Izzy is könnyebben engedte a szobájuk felé irányítani magát. Miután becsukódott mögöttük az ajtó azért ránézett Alec-re és csak annyit mondott:
-Hosszú 3 hetünk lesz.
Alec meg csak kínosan mosolygott. Tudta ő, hogy igaza van Clary-nek és előre félt tőle, hogy mennyire fog a húga az idegeire menni mindenkinek ezalatt az idő alatt. Bár kicsit bízott benne, hogy azért nem lesz vele túl sok gond. És nem kell majd 5 percenként visszaparancsolni az ágyba.

Három órával később készen voltak az utolsó simításokkal is a ruhák terveivel és Clary az összes papírral távozott, vagyis inkább menekült Izzy-ék szobájából. Az izgága lány nem viselte túl jól a fekvés-kényszert és már ennyi idő alatt is kezdett az idegeire menni Simon-nak is és Clary-nek is. De azért próbálták jól kezelni a helyzetet. Bár ezt Izzy nem könnyítette meg. 10 percenként fel akart kelni valamiért és azt is nagyon rosszul viselte, hogy a délutáni könnyített edzéséről is le kellett mondania.

Simon is csatlakozott nem sokkal később a könyvtárban a parabatijához:
-Hosszú pár hetünk lesz, de csak megszokja végül, hogy nem ugrálhat egyfolytában.
-Ja... bízzunk benne. - modta Clary, kissé kétkedve – Tényleg, azt már kérdeztük, hogy egyáltalán mennyi cuccot vihetünk?
-Nem rémlik, de felhívom Magnus-t és mindjárt megkérdezem. - majd tárcsázta a Boszorkánymester számát és várt, amíg az felveszi a telefont:
-Helló Magnus. Felmerült az a kérdés, hogy mennyi cuccot vihetünk magunkkal?
-Nem tudom Simon, Selena nem mondta. De ha beszélek vele, akkor megkérdezem. Úgyis fel kell hívnom, mert kell a lista az Utazó Bűbáj hozzávalóiról.
-Remek, akkor kérlek ne felejtsd el ezt a részletet is megkérdezni. Jace már így is egy kisebb fegyverraktárat válogatott össze és Izzy meg a ruhatervezés...
-Jó-jó... ne aggódj, nem felejtem el. Na és hogy van a kedvenc sógornőm?
-Felhívott Alec?
-Ja, mondta, hogy Izzy rosszul lett és bementetek Catherina-hoz. Jut eszembe, gratulálok az ikrekhez. Vannak már neveitek?
-Még nincsenek. Nem lesz egyszerű dolog. Ha van valami jó ötletetek Alec-el, szívesen fogadjuk.
-Hát... nekem lenne, de azt hiszem, hogy Izzy nem bírná, de majd gondolkozunk rajta. Akár le is ülhetnénk ötletelni. Nálam is van kanapé, amin fekhet az Izgágaság Királynője.
-Haha – ez jó, ha nem bánod ellopom.
-Csak nyugodtan, de ne feledd el hozzátenni, hogy én vagyok a szellemi szerzője.
-Rendben. Akkor később.
-Rendben. Majd hívjatok, vagy üzenjetek Alec-el. - és Magnus bontotta a vonalat, majd egyből egy másik számot keresett ki a telefonkönyvéből és tárcsázott. Nem vették fel a másik oldalon, így Magnus eltette a telefont. „Majd visszahív, ha ráér." -gondolta és visszatért a napi teendőihez, meg Harry okításához.

***Esther lakása***

Esther látta fél szemmel, ahogyan felvillan a telefonján Magnus neve, de nem vette fel. Pontosan tudta, hogy mit akar tőle a Boszorkánymester, de most ezzel nem akart és nem is tudott foglalkozni. Magnus-nak várnia kellett a sorára, mert egy sokkal fontosabb dologgal kellett most törődnie. Az egyik Világon volt egy apró kis zökkenő, ami azonnali elsimítást kívánt és nem lehetett várni vele. Így a lány most arra koncentrált, hogy nagyon gyorsan megoldja azt a kis gondot, hogy később, úgy 1000 itteni év múlva ne okozzon fennakadást.