Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXI. fejezet

Másnap reggel...

Draco felébredt az éjszaka közepén, és ahogy álmosan kinyitotta a szemeit látta, hogy kint még igen csak sötét van, így nem mozdult meg, inkább csak kényelmesen megigazította magát Harry karjai között és becsukta a szemeit, próbált visszaaludni. Közben lassan elkezdte végigjáratni az agyán, mi mindent kell vagy legalábbis kellene csinálniuk, ha felkeltek. Az biztos, hogy ellenőriznie kell az éppen készülő Százfűlé-főzeteket, amiket a Minisztérium rendelt. Olyan elképesztő mennyiségben gyártották a főzet, hogy a pincében jóformán minden szabad helyet egy ilyen bájital bitorolt. Sejtelme sincs mire kellhet ennyi az auroroknak és valójában annyira nem is izgatta a fantáziáját. A tavalyi év után, semmi másra nem vágyott, mint egy teljesen átlagos és békés évre Harry-vel, ami felé a legjobb úton haladtak. Ha leszámítják a kis összezördülésüket, hát eddig nem sok semmi történt idén, és ez így nagyon-nagyon elégedettséggel töltötte el Draco szívét. Jó azért így sem volt unalmas, kiderült a legjobb barátnőjéről, hogy a Weasley-lányba lett szerelmes. Összebarátkozott Luná-val, aki tényleg nagyon vicces lány és ez minden volt, csak jelentéktelen nem, de senki nem akart senkit megölni még idén és stabilan haladtak időben a téli szünet felé, amikor is majd fel kell tennie a nagy kérdést Potter-nek, hogy hol és kivel karácsonyoznak. Na ezt nagyon el szerette volna kerülni, mert félt, hogy nem azt a választ fogja hallani, ami szívének legfőbb vágya: „Bárhol, csak veled legyen."

Aztán még áttért a saját titkos kis bájital-projektjének a végiggondolására, párszor végigpörgette a fejében, hogy miket próbált már és miket nem, fejben elkezdte összeállítani a következő receptjét, amit ki fog próbálni. Fel sem tűnt neki, hogy kicsit ismerősek neki a hozzávalók sorrendiségben, csak pörgette az agyán, hogy most ezt fogja kipróbálni, hátha összejön végre, amit akar, majd ismét mély álmomba merült. Legközelebb már csak akkor ébredt fel, amikor a napi is felkelt és a többiek is mocorogni kezdtek a szobában. Harry éppen öltözött, amit azért kicsit sajnált, mert szerette bámulni a ruhátlan testét. De mit van mit tenni, reggelizni mégsem megehetnek pucéran vagy pizsamában, ugye. Szóval nagy nyújtózkodás utána Draco is kikászálódott az ágyból, majd hátulról átölelte Harry-t és adott egy puszit a nyakára.
-Jó reggelt. - mondta és kicsit szorosabbra fonta a karjait a szerelme körül.
-Neked is jó reggelt - reagált Harry mosolyogva. Jól esett neki ez a kis kedveskedés, szóval megpróbálta teljesen kiélvezni. Végül is Draco nem volt az a nagyon bújós típus, szóval minden ilyen kis apróságnak hatványozottan örült a szíve és még hevesebben kezdett verni, mint korábban.
-Reggeli? - kérdezte a griffrendéles fiú kissé hátrafordítva a fejét, közben abban reménykedett, hogy a szájára is kap egy puszit, nem csak a nyakára.
-Reggeli. - nyugtázta Draco és egy puszit nyomott Harry szájára. - Csak előbb felöltözök én is. Mégse mehetek le pizsamában, ugyebár.
-Tőlem jöhetnél pucéran is, bár a többiek bámulnának nagyon, azt hiszem. - „de majd nálam otthon... azt hiszem, ott nem lesznek ilyen akadályok" - gondolta Harry és már előre örült a téli szünetnek. Már csak arra kell rávennie Draco-t, hogy tartson vele a Black-házba a szünetben. Ott már nem lesz nehéz rávennie, hogy nem kell annyi textil, se a reggelihez se máshoz. A gondolatmenet végére fel is kuncogott kissé, mire Draco megkérdezte: -Na mi olyan vicces?
-Semmi-semmi, csak elmerengtem. - kontrázott Harry. Épp csak most békültek ki, nem akarja a másikat ezen sokkolni rögtön. Bár, amit akkor beszéltek, a békülés alatt, eléggé biztató volt ahhoz, hogy ne kelljen nagyon aggódnia a válaszon, de azért kicsit mégis tartott tőle, hogy ha nem adagolja ezen terveit szépen lassan, akkor Draco pánikrohamában el fogja hagyni.
-Hát, jó, akkor majd csak elmondod, hogy min merengtél el, ami ilyen mosolyt csalt az arcodra. - kezdte volna Draco a durcázást, de Harry ekkor megfordult az ölelésében és megcsókolta. Lassan és szenvedélyesen. Aztán ahogy elvált a szájuk, hogy levegőhöz jussanak, Harry mégis csak megosztotta vele az előbbi gondolatmenetet, ami elmosolyodott.
-Csak arra gondoltam, hogy ha a Black-házban lennénk, akkor nem kéne öltöznöd a reggelihez, sőt, kb. semmihez nem kéne ruha... - pirult el kissé Harry és félszegebben, de ugyanakkor elég pajzánul nézett választottja szemébe.
-Valóban, akkor nem nagyon kéne ruha. - kacsintott Draco - Gondolom az is végigfutott a kis fejedben, hogy mikor is kéne nekünk együtt a Black-házban megfordulnunk, úgy hogy az előbbi kis gondolatmenetednek ne legyenek akadályai.
-Igen, már néhányszor megfordult ez meg az a fejemben. - vigyorgott Harry egyszerre szégyenlősen és nagyon-nagyon kacérul.
-Hát jó, szívesen megyek veled a szünetben oda is, ha már így megkérdezted - vette át az irányítást végképp Draco. -De csak akkor, ha pár napra elmegyünk a Kúriába is. Már írtam anyámnak róla és jó lenne legalább pár napot eltölteni velük. Bár nem tudom mik a pontos terveid a szünetben. Gondolom ezer helyre hívtak már. - fejezte be a monológját egy levegővétellel.
-Még nem hívtak, bár a korábbi évekből adódóan, Ron-ékhoz kéne menni. Az már-már kötelező. Ugye a kis Teddy-t se ártana meglátogatni, mégis csak én vagyok a keresztapja, szóval nem is tudom... - vett mély levegőt Harry, amit gondosan és nagyon lassan fűjt ki, hogy időt és legfőképpen bátorságot gyűjtsön magának, majd egyszerre kibökte: -Annnyiraszeretnémhavelemtartanál. - Így egy szuszra. Draco elsőre nem is értette, hogy mit motyog a másik ezért visszakérdeztet:
- Tessék?
- Szeretném, ha velem tartanál a szünetben. - mondta Harry már kissé tagoltabban, de még mindig kissé halkan. Draco szíve akkorát dobbant, amikor meghallotta azt a bűvös mondatot, amire mindennél jobban vágyott az elmúlt napokban.
De próbálta leplezni az izgatottságát, így csak annyit mondott, hogy -Jó, megyek veled, de akkor te is jössz velem a Kúriába.