Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

V. fejezet

Aztán hirtelen, megint kissé beállt a kínos, bár már oldottabb csend a négy fiatal között, mire Hermione felpattant, csuklón ragadva Ron-t, hogy nekik „azonnal meg kell keresniük valakit a vonaton és sürgősen beszélniük kell azzal a valakivel". Draco nem nagyon értette kiről van szó, de elég kínosra sikerült, mert Ron csak zavartan hebegett, hogy „ő nem is érti", de követte a lányt. Azért az ajtóból egy gyilkos pillantást még vetett Draco-ra, ami annyit ígért, hogy ha ő bántja Harry-t, amíg nincsenek itt, akkor Merlinre esküszik, nem marad Draco-nak ép csontja. De nem mondta ki, Merlin se tudja miért, de azért hálás volt érte. Megérdemelte volna, a durva sértéseket, és feltételezéseket, mert egy görény volt évekig a társasággal. Jóképű, elegáns, aranyvérű görény.

Miután kettesben maradtak Harry-vel majdnem még kínosabb lett a csend, így kibukott belőle az a halk megjegyzés, hogy:

-Hát ez azért kicsit fura volt így, ahogy leléptek. - próbált közben nem Harryre nézni, de azért a szeme sarkából figyelte a fiú reakcióját, aki kissé elpirulva kezdett bele:

-Őőő, izé, miattam csinálták... Hermione úgy gondolja, hogy beszélnünk kéne, és nem mások előtt... - majd Draco-ra emelte a tekintetét, aki már a griffendéles fiú felé fordulva ült, és kissé kérdőn, némi gyanakvással nézett a smaragd szempárba.

-Miről is szeretnél beszélni? - kérdezte, bár sejtette, hogy a tárgyalás utáni dologról lenne szó, vagyis merte remélni... nagyon remélni, hogy arról. Bár maga sem tudta, hogy mit mondjon. Majd valamit csak fog, nem mintha egész nyáron nem ez járt volna a fejében. Na jó, nem az járt a fejében, hogy mit kéne mondani, ha felteszik neki ezt a kérdést, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire gyáva volt, hogy nem várta meg a fiú reakcióját, hogy nem mélyebb csókot lopott, hogy mennyire szeretné átölelni Harry-t, vagy vele aludni és reggel mellette ébredni.

Nyelt egy nagyot, aztán megpróbált belekezdeni:

-A tárgyalás utáni dologról szeretnél... - de nem tudta befejezni, mert Harry közbevágott:

-Igen, és nem, nem értelek... megcsókolsz és úgy válsz kámforrá, hogy nem érdekel, mit mondanék, vagy tennék én???? És egész nyáron egy árva baglyot sem küldtél, vagy élet-lejelet, füstjelet akármit... - mondta végig Harry egy szuszra az egészet. Erre Draco nem is tudja, hogyan de csak annyit tudott tenni, hogy közelebb húzódott a fiúhoz, a kezét óvatosan felcsúsztatta a tarkójára, és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy kihagyott egy ütemet a saját szívverése, már ha ez valóban lehetséges. Ahogy hozzáért a puha ajkakhoz, valami felrobbant benne, a gyomra mintha megtelt volna 1000 pillangóval, és ez a jóleső ám eddig nagyon idegen és fura érzés áradt szét az egész testében. Mindketten belesóhajtottak a csókba, és kissé elváltak, hogy némi levegőhöz jussanak.

-Wow, - ennyi jött ki Harry száján - örülök, hogy akkor így állunk, és nem csak szórakozol velem. Vagy?

-Nézd Potter, - kezdett bele Draco - a legkevésbé sem szórakozok, de nekem ez nagyon új... egyelőre... szóval szeretném azt kérni, hogy haladjunk lassan, ha nem bánod.

-Persze, ezt megértem, nekem is elég új, így ebben a formában, szóval kezdjük kb. barátokként? Vagy, hogy gondoltad? Bár a barátok nem csinálnak ilyet - mutatott kettejükre, mert még mindig egymás ölelésében voltak elveszve.

-Hm. a barátság félig jó ötlet, de azért erről se mondanék le, ha nem muszáj. - folytatta Malfoy, miközben az ujjait átfonta Harry ujjain, még szorosabban fogva a kezét - Szóval mi lenne, ha sokat lógnánk együtt, mint kb. barátok és néha randiznánk is? - kérdezte Draco, miközben még közelebb préselte magát Harry-hez, akinek ismét kissé elpirult az arca, bár azt nem tagadta, hogy nagyon jólesik neki ez a közelség, sőt, ha lehet soha többet nem akarja ezt elveszíteni.

Leküzdve a kezdeti zavarát, csókot lehelt Draco ajkaira, hogy ezzel fejezze ki, nagyon is egyet ért az ötlettel.