Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

VII. fejezet

Mire végére ért a gondolatmenetnek a vonat lassan begördült a Roxfort-i állomásra, onnan csónakkal utaztak tovább a szigetre, ahol már várták őket a hintók. Mindenki döbbenetére, a hintók előtt fura lószerű lények álltak, nem pedig a semmi, mint korábban. Az első döbbenet után leesett mindenkinek, hogy ezek Teszrálok, amiket csak akkor láthat az ember, ha már találkozott a halállal. És a csatában elég sokan testközelből néztek végig egy csomó borzalmat. Szóval nagyjából az első és másodikosokon kívül mindenki látta őket.

Draco emellett meglepődve vette észre, hogy nagyon sok évfolyamtársa visszatért. Ugyan felajánlották a diákoknak, hogy megkapják a bizonyítványt, de jó sokan nem éltek ezzel a lehetőséggel, és inkább újrajárták az előző évet, hogy biztosabb tudásuk legyen.

Még Pansy is visszatért, bár rajta látszott, hogy nem teljesen önszántából. Ahogy ránézett az ott tébláboló lányra, kissé megesett rajta a szíve. Ugyan tudta, hogy a lány nem kedves, de akkor is a barátja (olyasmi) volt. Ahogy Harry észrevette Draco tépődését, csak annyit mondott neki, hogy:

-Menj oda hozzá nyugodtan, a vacsoránál vagy utána úgyis találkozunk.

Draco elég értetlenül nézett a fiúra, és csak annyit bírt hebegni, hogy:

-Köszönöm... de te nem haragszol rá? Amiért... - erre Harry elmosolyodott, és csak annyit mondott, hogy:

-Nem valószínű, hogy a szívszerelmem lesz, de azt megértem, ha te jóban vagy vele, és el tudom képzelni, hogy neki most nem a legjobb itt. Szóval nyugodtan menj és támogasd.

Draco egy köszönő pillantást vetett Harry-re és a többiekre, aztán elindult Pansy felé.

-Szia, Pansy, te hogyhogy itt? - kérdezte a meglepett lánytól, aki csak annyit felelt:

-Hát, a szüleim kényszerítettek, hogy járjam újra az évet, és tegyem jóvá a vétkeimet. A család jó híre, meg blabla. Elhiheted, hogy semmi kedvem itt lenni, ahol úgyis mindenki utál... Blaise nem jön. - folytatta, - ő élt a lehetőséggel, hogy elfogadják az utolsó évét, szóval hivatalosan is megkezdhette a felnőtt életét, míg én itt poshadok még egy évet, ezek között... - mutatott a többi diák felé a kezével.

- Ne legyél ilyen negatív, ez az év jó lesz, én érzem. Felveszem idén a Mugil ismeretek c. tárgyat. Már, ha engedik. - folytatta Draco a társalgást. Mire Pansy úgy nézett rá, mint akinek komolyan kétségei vannak a másik épelméjűsége kapcsán.

-Csak nem Potter? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-De. - hangzott a válasz.

-Óh, már értem, akkor dobva leszek a Hős Griffendéles miatt? - érdeklődött a lány, mire Draco megvonta a vállát, és csak annyit mondott:

-Nem hiszem. Csak ne akard elátkozni minden 5. percben. És, ha lehet kevesebbet szólj be nekik.

-Azt hiszem idén meghúzom magam, és próbálom átvészelni az évet. - ígérte a lány, bár azért titkon megfogadta, ha a dolgok rosszul sülnek el, Átkozott Potter és Draco között, akkor olyat kap a kis túlélő, hogy nem teszi ki a kirakatba. Kicsit féltette Draco-t a csalódástól. Amire megvolt minden esély, mivel nagyon különböző háttérrel rendelkeztek azok ketten. Bár közben meg azon kapta magát, hogy drukkol nekik, hogy összejöjjön a dolog és tartós legyen a kettejük románca. Kezdett kicsit megijedni magától, hogy ilyen empatikus lett. De majd helyrerázódik, ahogy mindenki túlteszi magát ezen a sok vackon. Főleg az ő utálatán. És akkor talán ő is boldog lehet, és nem kell annyit titkolóznia.

Ugyanis Pansy-nek is volt egy titka. Nyáron beleszeretett valakibe, de egyelőre egyáltalán nem volt publikus a dolog. És szent meggyőződése volt, hogy a másik lány csak unaloműzésből van vele. De idén kideríti. És titkon remélte, hogy mindenki románca happy-end-el fog végződni.