Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

X. fejezet

Eközben Ron a szüleinek próbált levelet írni, de valahogy nem ment. Az sem segített, hogy Fred kísértete állandóan belekötött minden egyes mondatba. "Jaj, azt ne írd le", "jaj, az túl erős kifejezés" "Nem vagyok semmirekellő" "próbálhatnál tompítani rajta öcsi".

A végeredmény valahogy így hangzott:

"Anya, Apa,

kérlek üljetek le. Nincs baj, csak jobb ha ültök.

Nem tudom, hogy szóltak-e már nektek, de Ginny elájult, ahogy beértünk az iskolába. Nem lett semmi baja, csak a sokk. De azért gondoltam írok nektek, hogy tudjatok róla, miért történt.

Szóval... tuti, hogy ültök?

Szóval az van, hogy Fred kísérti az iskolát. Vagyis inkább idegesítő, mint régen. És szörnyen viccesnek hiszi magát. Még nem végeztem kutatást, de ígérem fogok és írok részleteket is, ha szeretnétek, de úgy néz ki, hogy a körülményekhez képest nagyon jól van. A nyáron sikerült megszoknia, és betársult Sir Nicholas mellé a Griffendél házi kísértetének. Sir Nicholas-t idézve, szigorúan a 2. Számú házi kísértetnek. Nagyon jól kijönnek egymással. Szóval Ginny ezért ájult el, amikor meglátta.

Gondoltam szólok, hogy azért minden rendben van, csak kicsit sokkolt a dolog. Esetleg írhatnátok Georg-nak is róla, ha gondoljátok. Nem tudom, amikor ott voltunk Romániában egészen jó színben volt. Nem akartam felzaklatni azzal, hogy írok neki.

Üdv, Ron"

Amikor befejezte, nem törődve az idegesítő kísértet testvérével, összehajtotta a levelet, borítékba tette és felszaladt vele egy bagolyhoz. Azért csak kell tudnia a szüleinek, hogy mi van.

Talán van pár nyugodt napja, amíg megérkezik a válasz, vagy a szülei idehoppanálnak, vagy kap egy rivallót. Nem tudta mi lesz, csak merte remélni, hogy nem borít ki nagyon mindenkit a levéllel.

Ahogy sétált vissza a Griffendél tornyába, látta, hogy Malfoy is arra téblábol.

-Na, mi van Malfoy, inadba szállt a bátorságod? - kérdezte, közepesen kötekedős hangon. Mire Draco megfordult, és egy unott fintor kíséretében megrántotta a vállát:

-Potter-hez megyek. Sakkozni fogunk. - mondta.

-De ez jó dolog, nem? - kérdezett vissza Ron.

-Ja, csak... tudod... Nézd, Weasley, nem veled akarom kitárgyalni a nemlétező szerelmi életemet. Legyen annyi elég, hogy ez most fontos. És nagyon más. Ron-nak felszaladt a szemöldöke a meglepetéstől. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy megölelné vagy felképelné Malfoy-t. Mondani viszont csak ennyit mondott:

-Gyere és kiderül. - azért egy kacsintást még hozzátoldott, hátha ezzel kicsit ki tudja akasztani a szőke mardekáros fiút. Még nem tudta teljesen megbocsájtani neki, azt, ami a Kúriában történt Mio-val, meg Dobby-val. Kicsit mindenkit felelősnek érzett azért a dologért. Még magát is.

Malfoy követte Ron-t végül is ennyi bátorság csak szorult belé, főleg ha már, Potter hívta el. Remélte zökkenőmentes lesz az este. Meg abban is reménykedett kicsit, hogy lesznek pár percig, vagy akár hosszabban is kettesben. „Majd egyszer játszhatnának vetkőzős sakkot is."-gondolta. Szívesen megnézte volna Harry-t hiányosabb öltözékben.

Nem is sejtette, hogy ez a kívánsága hamarabb teljesül, mint gondolná.

Amikor megérkeztek a Kövér Dáma portréja elé, ami a bejáratot rejtette, a Dáma kissé értetlenül nézett Ron-ra, és nem akarta elfogadni a jelszót.