Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXIV. fejezet

-Úgy néz ki, holnap teázni megyünk. - kommentálta Magnus a nyilvánvalót.

Jace, Clary, Simon és Izzy kérdően bámultak hol Alec-re hol Magnus-ra.
-Holnap fél 4-kor legyetek itt. - mondta Alec egyszerűen.
-Te tudod miről van szó? Hogy hova megyünk? - érdeklődött Jace.

Alec meg csak a halántékát masszírozta válasz helyett. Nem tudta pontosan mit mondjon, hova is mennek. Nem mondhatta meg. Még nem.
-Majd meglátjátok. Többet nem mondhatunk. -sietett a segítségre Magnus.
-De ez lehet valami csapda is. Bármelyik Nagyobb Démon képes ilyesmire, nem? -kezdte Simon.
-Ez nem csapda, pontosan tudjuk kitől jött az üzenet. Senki más nem üzen így. -folytatta Magnus a magyarázatnak nem nevezhető információmorzsát.
-Hát, jó, akkor holnap meglátjuk mi lesz. - nyugtázta Simon és elindult a többiekkel az ajtó felé.

Izzy szóhoz sem jutott, Clary-t mintha annyira nem érdekelte volna az egész, majd elmondják, ha tudnia kell-alapon, de Jace-nek villant valami a szemében. Egy apró pici villanás volt csak, de átfutott a szemein és gyökeret vert a gondolatai legtávolabb zugában. Alec titkolt előle valamit.
-Holnap mindent elmondunk. - tette még hozzá Alec inkább a saját maga megnyugtatására, mintsem a többiekére.

Miután mindenki távozott és becsukta utánuk az ajtót, odafordult Magnus felé és csak ennyit kérdezett:
-Mit szeretne a keresztanyád?
-Alexander, fogalmam sincs. Tudod, hogy neki mindig megvannak a maga indítékai és tudod, hogy soha nem szokta őket megosztani „földi halandókkal".
-Akkor remélem ezúttal konkrétabban kiderül, hogy mit szeretne és nem egy teljesen öngyilkos küldetésre akar minket rávenni. Bár sejtem, hogy világmegváltó részek lesznek benne, ha ilyet tervez. De most szállásoljuk el a két jómadarat, aztán holnap kitaláljuk, hogy mi legyen. Ma este nem kell mennem járőröznöm, szerencsére. Hosszú nap volt és ahogy sejtem, a holnapi sem lesz egyszerű.
-A vendégszoba tökéletes lesz számukra, amíg felbukkanhatnak hivatalosan is ahogy megbeszéltük. - mondta Magnus.
-Gyertek fiúk, megmutatom, mit hol találtok. -kezdte Alec a lakástúrát -Magnus addig szerez nektek ágyneműt. A nappalit már láttátok, ott a terasz balra. Ez az ajtó a gyerekeink hálószobája, Max a kisebbik és Rafael a nagyobbik, most anyámnál vannak vidéken, mert el akarta vinni őket kicsit és anyám olyan, mint a húgom Izzy, nekik nehéz ellent mondani, ha akarnak valamit. Mondjuk most kicsit örülök neki. Azt ott a mi szobánk. Szemben a fürdő és mellette a vendégszoba. Ott fogtok aludni egy darabig, aztán majd az intézetben, de ez még kicsit később lesz. A részleteket megbeszéljük miután pihentetek. - és ezzel Alec távozott is, magára hagyva a két fiút az új szobájukban, amiről gőzük sem volt, hogy meddig lesz az.

A szoba a lakás többi, eddig látott részéhez képest, teljesen átlagosnak hatott.

Volt benne egy ágy és egy komód. Semmi harsány szín vagy bútor, mint a lakás többi részében és még elég világosnak is tűnt, amennyire ezt este a két fiú meg tudta ítélni. Zsongott a fejük és a pánik kerülgette őket. Percekig csak álltak és bámultak némán maguk elé, mire eszükbe jutott, hogy talán meg is fürödhetnének, illetve szükségük lenne alvóruhára is. Aztán észrevették, hogy Magnus erről is gondoskodott, nem csak az ágyneműről. Törölköző és pizsama várta őket. Tökéletesen passzoló méretekben. Hogy ezt hogyan csinálta, arról persze fogalmuk sem volt, de jelenleg nem is nagyon akarták érteni, bőven megelégedtek volna egyelőre egy kiadós alvással és egy forró fürdővel, nem pont ebben a sorrendben.

-Mész te előbb fürdeni, vagy menjek én?- törte meg Draco a csendet. Harry-nek beletelt pár másodpercébe mire rájött, hogy a kérdés neki szólt és zavarodottan meg nagyon álmosan csak annyit mondott:
-Akár együtt is mehetnénk.
-Nem rossz ötlet, de ebből ma csak fürdés lesz, mert azt se tudom jelenleg, szó szerint, hogy merre van az előre, olyan fáradt vagyok. - válaszolt Draco és már fel is vette a törölközőket és a pizsamákat az ágyról, majd megindult az ajtó felé. Harry pedig szó nélkül követte. Magukhoz képest nagyon gyorsan végeztek a tisztálkodással, bár elég kellemes volt ezt együtt tenni, egyikük sem vágyott most másra, mint bedőlni az ágyba és a másikhoz kucorodva elaludni, hátha felébrednek ebből a cudar rémálomból és otthon találják magukat Pansy és Ginny nyálas ömlengése közepette. Ezzel a reménnyel bújtak ágyba és aludtak el szinte pillanatok alatt.