Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

Epilógus:

A Palota egyik belső kertjében jelentek meg Esther-ék, akik nem sokkal korábban indultak útnak az Árnyvadász világból. Ugyan kisebb robajjal járt ez a belépőjük, de szerencsére nem okoztak nagy felfordulást. A Palota őrsége sem szaladt össze, támadást gyanítva, mert pontosan tudták, hogy csak a Hercegnőjük tért vissza hosszú idő után. Ezen a Világon szinte mindenki tisztában volt azzal kik ők és mit tesznek, legalábbis nagyjából tisztában volt vele. Itt a mágia jelenléte olyan mindennapos dolog volt, mint maga a kenyérsütés.

Éppen csak rendeződtek és leporolták magukat amikor a kert ajtajában feltűnt a Király és a Királynő, vagyis apa és anya. Esther boldogan szaladt oda hozzájuk és ölelte meg őket szorosan. Itt nem kellett mindenféle etikett szabályt betartaniuk, csak maguk voltak és lehettek ebben a pillanatban simán csak boldogok, hogy viszontlátják egymást annyi idő után.

Egy közepesen hangos köhögés szakította félbe a nagy örömködést, Belial állt ott, nem is lehet igazán leírni milyen kifejezéssel az arcán. Úgy nézte a Királyt és a Királynőt, mint aki nem hisz a saját szemének, majd fojtott hangon megszólalt:
-Hát végül csak sikerült megtalálnod, Gábriel?
-Igen, és azóta boldogok vagyunk. De te miért vagy itt? Újabb hazugság?
-Sosem hazudtam nektek, nem én árultalak el benneteket. Mai napig nem tudom ki tette. Elég fura humorra vall, hogy a Hazugságok Ura valójában nem szokott hazudni. - erre mindenki felhorkant – Jó-jó azt bevallom, hogy néha itt-ott ferdítettem az igazságon, de igazán nem szoktam hazudni és utálok is. Kellemetlen egy érzés.
-Akkor azt hiszem van mit megbeszélnünk. Meddig tudsz maradni? Hogy szólt az egyesség?
-24 órát, aztán el kell döntenem, hogy vagy maradok örökre vagy távozom... örökre.
Lucifer és Gábriel odaléptek hozzá és csak szimplán megölelték a testvérüket, nem is igazán értették miért, mert nagyon-nagyon fájt nekik az a bizonyos árulás, de valami tényleg azt súgta, hogy Belial most nem hazudik.

Ekkor egy újabb puffanásra kapta oda mindenki a fejét, a füstből Azazel alakja bontakozott ki:
-Hát végre megvagytok, most bosszút állhatok rajtatok mindenért. - és további szócséplés nélkül eldobta Belial felé a Haláltőrt, azt aminek a hegye korábban beletört a Hercegnő kulcscsontjába és majdnem megölte.

-Neeee – kiáltott Jia és ellökte Belial-t a tőr útjából, egy töredék másodperc alatt döntötte el, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy Azazel élete legnagyobb hibáját kövesse el, mert látta a szemében azt a bizonyos mélységet, és pontosa tudta, hogy min megy keresztül. Ahogyan azt is, hogy mi lenne, ha sikerrel járna. Sajnos nem mozgott elég gyorsan és így őt találta el a Halálpenge, egyenesen a szívébe fúródva.
Mindenki sikoltott, különösen Lilly, de a többiek is ledermedtek. Jia elesett, Lilly próbálta elkapni és tartani, majd sírva könyörgött a többieknek, hogy mentsék meg. De itt már nem volt mit tenni. A Tőr átszúrta Jia szívét és ezen már a világon, egyik világon se létezett annyi mágia, ami segíthetett volna. Már nem volt mit tenni. Esther ekkor felrobbant és egy akkora nyers-mágialöketet küldött Azazel felé, ami eltalálta a meglepett Démont, száműzve őt ebből a Világból jó időre.
-Nem-nem-nem – zokogott Lilly – csak most kaptalak vissza, ez nem lehet így.
-Ne aggódj, Habcsók, nem szabadulsz ilyen könnyen tőlem. Visszatérek. Ígérem visszatérek. Csak várj meg, jó? - és ezzel Jia lehunyta a szemeit és nem mozdult többet. Lilly pedig zokogott és zokogott. Szinte önkívületi állapotban szorongatta Jia élettelen testét és folyamatosan azt motyogta:
-Ez az én hibám, az én ostoba hibám...
Esther odalépett hozzá, letérdelt mellé és átölelte
-Nem a te hibád.
-De igeeeeeen – zokogta Lilly – elmondtam neki, amit mondtál pár hónapja. Egyszerűen kicsúszott a számon a Tündérek-nél. - szipogta.
-Akkor sem a te hibád. - mondta Esther és megpuszilta Lilly-t – de most kérlek engedd el, mert szükségem van egy kis helyre.
Lilly zavartan nézett a lányra, de elengedte Jia-t és odébb kúszott a földön, Z. pedig átkarolta a testvérét. Esther ekkor felállt és egy varászigét kezdett el mormolni. Z. felismerte a szavakat, ezt mondta akkor is, amikor Lilly meghalt sok-sok évvel ezelőtt. Mágia csapott fel Jia testéből és nem sokkal később egy gömbben koncentrálódott, majd egy nyaklánccá alakult, ami nagyon hasonlított Lilly-éhez csak ennek más színű kő volt a közepén.
Amikor befejezte Esther a varázslatot, a lánc a kezébe esett, majd átnyújtotta Lilly-nek.
-Adtam hozzá egy kis extrát, ha újraszületik fel fog izzani a kő és akkor tudni fogjuk, hogy megtörtént. Lilly még mindig szipogott, de hálásan pillantott a barátnőjére és úgy szorongatta a láncot, mintha a világ legnagyobb kincsét tartaná és bizonyos értelemben az is volt, a Remény.