Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXXVII. fejezet

18+

Közben Magnus készített egy méreg erős kávét és a lány kezébe nyomta, hogy elkerüljék a további zsörtölődős hangvételt. Ezt már megtanulta az ismeretségük alatt, hogy kellő mennyiségű kávé után a lány hangulata sem annyira vészes, még akkor sem, ha éppen keveset sikerült aludnia, de az tény, hogy az alváshiány mindig meglátszott a modorán.

Miután Esther már megkapta a kávéját és a felét meg is itta, elkezdték a megbeszélést.
-Szóval azt mondjátok, hogy 100%-ig biztosak vagytok abban, hogy apád kis játékai kerültek ide?
-Igen. 1000 közül is felismerem ezt a bizarr kísérletét arra, hogy keresztezze azokat a dögöket. - felelte Magnus. A többiek meg bólogattak. Mind jól ismerték Azmodeus kis kreálmányait.
-Hm. Érdekes. - gondolkodott el a lány ezen. -Azt hiszem fel kell hívnom valakit. - és ezzel kiment az erkélyre telefonálni.
A többiek csak nézték és picit furának vélték, hogy így elvonult a lány.
-Ti hogy bírjátok, hogy mindig titkolózik? - kérdezte Simon gondolkodás nélkül, a többiek meg ismét nagyon csúnyán néztek a fiúra, hogy már megint beletalált abba, amit senki nem mert megkérdezni.
-Már megszoktuk. - válaszolta Yu rezzenéstelen arccal -És tudjuk, hogy pontosan tudja, hogy mit miért tesz, vagy nem tesz.
-Értem. Bár ez akkor is nehéz lehet. -fűzte hozzá Simon.
-Mondok egy példát – vette át a szót Sam. -Emlékszel Magnus arra a főzetre, amit Izabell karkötőjére használtál el?
-Nyilván igen.
-Na, azt 100 évvel korábban kaptad tőle és pontosan ez volt a rendeltetése, hogy végül Izabell karperecére kerüljön. De nem mondta meg, hogy miért kapod, csak azt, hogy pontosan tudni fogod, mikor használd.
-Igen, így volt.
-Bár ugye, dönthettél volna másképpen is, hogy máskor és másra használod, de nem tetted. Tényleg kivártad a megfelelő alkalmat, amikor igazán érezted, hogy most jött el az ideje.
-Ha így belegondolok, akkor igaz. Párszor volt, hogy megfordult a fejemben, hogy felhasználom, de igazán nem voltam benne biztos. - gondolkodott el Magnus a hallottakon.
-Ha nem így tettél volna, Izabell már halott lenne. - fűzte hozzá Sam a hatás kedvéért.
Erre már senki nem mondott semmit, mert mindenki tudta, hogy így van. Ha Magnus nem használta volna azon a karperecen azt a főzetet, akkor Izzy már rég nem élne. Számtalanszor mentette már meg az életét az az ékszer és még sok alkalommal meg is fogja, de azért mindenki remélte, hogy nem kell olyan sokszor ennek a bűbájnak és mondhatni a vak szerencsének az erejében bízniuk, hogy a lány biztonságban legyen.

*** eközben az erkélyen ***

A lány elővette a telefonját és felhívta az egyik benne tárolt számot.
Kicsengett.
-Mit szeretnél? - kérdezte a hívott fél. -Bár gyanítom Asmodeus kis fajzatairól akarsz érdeklődni. Nem tudok semmit, de gyanítom, hogy Azazel-nek van köze hozzá. Majd rákérdezek nála, ha összefutunk.
-Rendben van. De mi se ártana, ha összefutnánk. A szokott helyen úgy 12 óra múlva. - nem kérdezte, mondta.
-Rendben.- és Belial bontotta a vonalat a lány meg visszament a nappaliba a többiekhez és csatlakozott a megbeszéléshez.

-Szóval adott egy csomó szokatlan démon, azt is tudjuk, hogy kinek lehet köze hozzájuk. Bár ez még megerősítésre vár. - kezdte Jace az összegzést.
-Igen.
-Aztán van két könyvünk, két eltérő világban, amikért 1 hónap múlva fogunk tudni elmenni. Szóval ki kéne dolgoznunk a pontos menetterveket és hogy ki melyik világba utazik az ott elrejtett könyvért.
-Annyi kiegészítést tennék, hogy a két Varázslófiú az átkuk miatt nem tud visszamenni a saját világába, szóval nekik kizárásos alapon majd a másikba kéne utaznia. Bár ez csak egy javaslat, nem szólok bele a döntésetekbe. - fűzte hozzá a lány.
-Rendben, ezt figyelembe fogjuk venni. - nyugtázta Jace az információt. És már azon kattogott az agya, hogy milyen módon ossza el az embereket.
-A Tündérek világáról mit kell tudni? - kérdezte.
-Annyit, hogy veszélyesek, és nem olyanok mint az itteniek. Nagyon tekintélyelvűek, harciasak és a jó modor és a ravaszság elengedhetetlen hozzájuk.
-Remek, akkor ezt is számításba kell vennünk. A Varázslóvilágról meg ti ketten eleget fogtok tudni mondani – mutatott Jace Harry-ékre - és talán néhány varázslatot is meg tudtok majd tanítani, mert gyanítom arra szüksége lesz azoknak, akik oda mennek majd.
Harry és Draco bólintottak, örömmel segítettek a többieknek felkészülni. Csak mindenki ússza meg ép bőrrel a kalandot.