Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XVIII. fejezet

18+

--------------------------

Draco hete...

"Kész, vége van. Biztosan elhagyja. Látta sírni. Te Szent Merlin, látta sírni." Pansy zagyvált valamit, de nem értette, annyira belemerült az önsajnálatba és a sírásba. Másnap összeszedte magát és felment az Igazgatónőhöz és valami családi izére hivatkozva meglépett az iskolából. Legalább nyert egy kis időt. Addig nincs vége, amíg ki nem mondják. Amikor beállított az anyja kérdőn nézett, de mivel Draco nem avatta be, nem firtatta. Majd elmondja, ha akarja. Draco a könyvtárukban bújkált egész héten, csütörtök este véletlenül levert egy könyvet, a felső polcról, amiből kiesett egy lap... Elolvasta, egy fura spanyol vers? volt rajta, meg valami hevenyészett fordítás...

„Mindent elválaszt minket mégis összeköt

elcserélt életünk egymástól függ,

ha az elveszett megkerül,

ha minden titokra fény derül,

ha ráébredsz az igazságra,

a világ helyrekerül" - ennek alig van értelme, mi ez találós kérdés? - gondolta majd visszatette a lapot a könyvbe, amúgy maga a könyv az érdekesnek tűnt. Elveszett és ritka bájitalok gyűjteménye címet viselte és ezt még nem ismerte. Így a könyvet magával vitte. Vissza kell mennie a Roxfortba, lejárt a kimenője szóval muszáj lesz szembenéznie a dolgokkal. Mielőtt visszahoppanált volna az iskolába még megkereste az anyját és leült vele beszélni. Elmesélte neki az elmúlt pár hónapot, hogy milyen boldog volt Harry-vel, és hogy 1000% hogy ennek vége. Az anyja csak megölelte. Nem ítélkezett, nem mondott semmit. Csak annyit, hogy legyen erős. Hátha jóra fordulnak a dolgok. És Narcissa Malfoly azon kapta magát, hogy szurkol a fiúknak, akármennyire is nem kedvelte Harry-t személyesen. Draco szerette, és ő meg Draco-t mindennél jobban. Szóval ha azzal a Kis Túlélővel boldog, akkor majd erőt veszn magán és elviseli.

Draco visszahoppanált Roxmorts-ba és onnan gyalog ment fel az iskolába. Kezében a bájitalos könyv, benne a varázslattal, amiről még nem is sejtette mennyire meg fogja változtatni az életét.

Visszament a klubhelyiségükbe, majd a szobájába. Alig tette le a könyvet és nézett körbe valami éktelen kiabálás ütötte meg a fülét...

-Draco Lucius Malfoy, told elő a képedet... - Draco kíváncsian ment ki a klubhelyiségebe és nagyon meglepődött a nyilvánvalóan kiakadt Mio láttán.

Egészen félelmetes volt.

10 perccel korábban...

Hermione megfogta a Tekergők Térképét és elsietett. Leviharzott a Mardekár klubhelyisége elé, és elkezdett dörömbölni a portrén, hogy valaki engedje be. Pansy ment ki megnézni, ki az a botor lélek, aki zajongani merészel, meglepetten vette észre, hogy Mio az.

-Elment az eszed? - kérdezte.

-Beszélnem kell Draco-val, azonnal - jött a válasz és félretolta a lányt, és benyomult a Mardekár klubhelyiségébe. Pansy meg hüledezve követte.

-Draco Lucius Malfoy, told elő a képedet... - kiabált Hermione.

-Mit akarsz Granger? Potter nem elég bátor, hogy kirúgjon és téged küldött? - felelte Draco. Mio csak megrázta a fejét, mint aki nem is érti miért ilyen a másik.

-Kapj az eszedhez, te tökkelütött szerelemes. - csapott egyet Draco fejére a térképpel. - Harry szeret, és nem akar kirúgni. Szóval jó lenne, ha beszélnél végre vele. Mert amúgy is elegem van abból, hogy mindketten játsszátok a szenvedő felet. Itt lenne az ideje, hogy felfogjátok végre, hogy ti összetartoztok. - lóbálta a térképet.