Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXXIX. fejezet

FIGYELMEZTETÉS: 16/18+

Csak állt ott a felkelő Nap fényében, boldogan.
És eleredtek a könnyei.

Esther hátulról átkarolta a barátnőjét és egy puszit nyomott az arcára:
-Ugye milyen szép?
-Az. 301 éve 4 hónapja 12 napja és kb. 8 órája nem láttam... de ki számolja? -vigyorodott el a Vámpírlány miközben letörölte a könnyeit.
-Ja... ki számolja... - mosolyodott el Esther is – 412 éve 3 hónapja 21 napja és 12 órája nem láttam a bátyádat... úgy kb. - fordult el a lány keserűen és megrázta magát, mintha csak egy gondolatot akarna lerázni magáról – De ne rontsuk el ezt a szép pillanatot. Javaslom, hogy kezd el magadat hozzászoktatni, hogy valamennyit nappal is ébren tudj lenni, hogy ne aludj el állva a Tündérvilágban.
-Rendben. Most viszont, ha nem gond, nálad aludnék, mert ha nappal megyek haza, gyanút fog kelteni, hogy még életben vagyok.
-Persze, számítottam rá, de amint láttad, kicsit szorosabban kell majd elférnünk, mert már ketten alszanak az ágyamban. Bár még bőven odaférsz te is. - vigyorgott. -Majd jó szorosan összebújunk. - búgta sejtelmes hangon.

Lilly is elkezdett nevetni. Szeretett Esther-hez bújni. Olyan kellemes volt az ölelése, hogy abba se akarta hagyni, csak nagyon sokáig ebben a burokban létezni. Mindig szeretve és biztonságban érezte magát tőle. Még Jia előtt nagyjából ez volt az egyetlen mentsvára, de aztán jött az a bohókás jósnő és elrabolta a szívét. Szerencsére Jia is imádta Esther-t, nekik is elég különleges kapcsolatuk alakult ki az évek alatt, így nem volt semmi probléma közöttük.

Kényelmesen visszasétáltak a lakásba a tűzlépcsőn, Lilly még pár percig élvezni akarta a napfényt a bőrén, de túl sokáig sem akart kint maradni, pedig most szívesen lődörgött volna az ébredező városban, csak úgy céltalanul, de azt nem kockáztathatta, hogy az egyik Vérfarkas, vagy ne adja ég egy Árnyvadász meglássa, amint fényes nappal sétafikál az emberek között. Így kénytelen volt egyelőre azon a pár lépcsőn kiélvezni azt, amire évszázadok óta nem is gondolt, hogy mennyire hiányzik neki.

Van az úgy, amikor már felfogtad, hogy valami soha nem lesz úgy, ahogyan szeretnéd és egy idő után már nem is vágysz rá, mert pontosan tudod, hogy nem vágyhatsz rá. Lilly is így volt a nappallal, már jó néhány évszázada. Igazából az első három évtized volt pokoli, aztán megszokta és a többi időben már nem is hiányzott neki igazán. Egészen mostanáig. Így, hogy visszakapta a lehetőséget, egyszerre rohanta meg az összes érzékét a fény és ejtette ismét rabul a Vámpírlányt.

De a lépcsőn időzést sem lehetett a végtelenségig nyújtani, így pár perc téblábolás után bemásztak a lány ablakán és kényelmesen befeküdtek az ágyba. Esther most Yu karjaiba fúrta magát, úgy hogy a fiú a hátára tudja tenni a fejét. Lilly pedig befészkelte magát a barátnője karjaiba, annak ellenére, hogy izgatottságtól és régi-új élményekkel telve feküdt le, pár perc alatt elnyomta az álom.

Amikor Yu felébredt, rögtön feltűnt neki, hogy eggyel többen vannak az ágyban, mint amikor lefeküdtek aludni, el is mosolyodott, mert eszébe jutottak a régi szép idők, amikor hajnalig beszélgettek és nevetgéltek a barátaival. Néha nekik is kijutott ebből a fajta szórakozásból, még akkor is, ha jobbára mindig a világ súlya nyomta a vállukat. Néha egyszerre több világ súlya.
Sam pár pillanattal később nyitotta ki a szemeit és némán jelezte neki, hogy menjenek ki a konyhába kávét főzni, hagyjanak még Esther-nek egy kis pihenőidőt. Mielőtt Yu elhagyta a szobát még visszanézett a két alvó lányra, magába itta ezt a békés pillanatot, majd mély levegőt vett és kiment Sam után a konyhába kávét főzni.
Amíg Sam a bögréket kerítette elő, szépen sorba rendezve őket a pulton, addig Yu összekészítette a kávéfőzőt és be is kapcsolta. Majd amíg várták, hogy elkészüljön, Sam nagyon közel hajolt hozzá és nagyon határozottan elkezdte fürkészni az arcát. Yu picit elfordította a fejét:
-Mi van?
-Azon gondolkodsz, hogy beszélsz Z-vel?
-Igen. Azon. - fújta ki a levegőt Yu. -Leszel a Horgonyom hozzá?
Sam felhorkant, de bólintott is:
-Azt ugye tudod, hogy elég vékony jégen fogsz ezzel a húzással táncolni?
-Inkább ez mint, hogy beleőrüljek abba, hogy Z. esetleg mit fog tenni.
-Jogos. - morfondírozott el Sam a dolgon – Belegondoltál már abba, hogy mi lesz, ha az tényleg bekövetkezik? Vagy hogy kinek az oldalára állsz, ha választani kell kettejük között?
-Ezt a kérdést meg se hallottam. - vágott vissza Yu – És amúgy is pontosan tudod a választ, hogy kit választanék. De ha már itt tartunk – dobta vissza a kérdést a fiú – Te, belegondoltál már?

Sam elfordult és nekidőlt a konyhapultnak és kissé a távolba révedő tekintettel mondta:
-Azt hiszem ez elég egyértelmű, de nem tudom és nem akarom elhinni, hogy képes lenne rá. Egyszerűen nem hiszem el. De majd meglátjuk. Lehet, hogy nem következik be. Végül is a jövőről pontosan tudjuk, milyen egy jószág.
-Ja, bízzunk benne, hogy nem fog megtörténni. - mondta Yu és Sam kezébe nyomta a kávésbögréjét, majd nagyot kortyolt a sajátjából – Azt hiszem jobb, ha nem ébresztjük még fel Esther-t. A kávéja kész, szóval jól fog indulni a napja. Mi meg közben elintézhetnénk azt, amiről az előbb beszéltünk, de nem itt. A saját lakásunkban szeretném csinálni.
-Rendben, menjünk. - mondta Sam és feltette a más üres bögréjét a konyhapultra.

Tíz perccel később már a szobájukban voltak, Yu pedig egyből a hálóba ment és lefeküdt az ágyra, kényelmesen elhelyezkedve rajta. Sam követte, mellé feküdt és összefonták az ujjaikat:
-Készen állsz? - kérdezte.
-Igen. - válaszolta Yu és miközben a párja szemébe nézett mélyen egy csókolt lehelt a szájára – És köszönöm.
-Tudod, hogy mindig. -válaszolta Sam és behunyta a szemét és már érezte is a kavargó ködöt az elméjén, hogy mély álomba rántsa mindkettőjüket.