Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXV. fejezet

-Majd nemsokára beszélek vele. - hangzott a suttogás a hajnali szélben, ami tovaszállt, mintha ki sem mondták volna soha.

Esther benyitott a lakásába, letette a táskáját, majd levetkőzött, letusolt és felvette a hálóingjét, majd odament a polcához, ami az egész falat elfoglalta és levett róla egy dobozt, egy nagyon régi dobozt.

Odavitte az íróasztalához és kinyitotta. Egy bőrkötéses napló volt benne, tinta és egy toll.

Minden nagyon réginek nézett ki és tele voltak olyan szimbólumokkal, amiket rajta kívül csak nagyon kevesen ismertek.
Vett egy mély levegőt és kinyitotta a tintát, majd elővette a tollat és fellapozta a bőrkötéses naplót.
Belemártotta a tollat a tintába és írni kezdett:
„Drága Z. El kell mondanom valamit, szóval kérlek jelentkezz, ha megkaptad az üzenetet."
Nem sokkal később a sorai alatt meg is jelent a válasz. Lassan formálódtak a betűk egymás után.
„Itt vagyok Hercegnőm, mi történt? Láttál valami fontosat?"
„Meg kell ígérned, hogy nem jöttök vissza Jia-val, amíg ott van rátok szükség, ahol vagytok."
„Megijesztesz, de megígérem."
„Esküdj."
„Szent esküvel fogadom, hogy itt maradunk amíg kell. De most már egyre jobban rám ijesztesz! Történt a fiúkkal valami? Vagy veled?"
„Nem erről van szó. Hanem másról. Uhhh, ez nagyon nehéz, szóval csak leírom... Lilly újjászületett ebben a világban 300 éve. És vámpír lett belőle, szóval még létezik, de már nem olyan, mint mi voltunk egykor."
„Mióta tudod?"
„Egy ideje. Jia-nak finomanb adagold kérlek, még egy kicsit ki kell bírnia, hogy ez működjön. Ha eljön a megfelelő idő, szólok."
„Rendben, itt jól haladnak a dolgok. Minden úgy, ahogy kell."
„Legalább ennyi. Itt volt pár rázósabb fordulat, és kénytelen vagyok most beavatkozni, de gyorsan elsimítjuk ezt a kis gubancot és akkor talán lesz rá esély, hogy  hazamehessünk."
"Haza..." - ismételte meg az utolsó szót Z.

Éppen amikor befejezte az üzenetváltást, kopogás hallatszott az ajtón. Becsukta a könyvet és eltette a tollat meg a tintát, vissza a dobozba, felkelt és odasétált az ajtóhoz mosolyogva, bár egy áruló könnycsepp legördült az arcán, majd kinyitotta. Yu és Sam állt ott.

-Gyertek be. - mondta.
-Gondoltuk jó lenne együtt aludni, mert már régen tettük és hátha szükséged van ránk. - szólalt meg Yu.
-Igen, jó lenne. Már hiányzik. Gyertek, feküdjünk le, hosszú délutánunk lesz.

Mindhárman bemásztak a nagy francia ágyba és elhelyezkedtek. Nem volt ez szokatlan, mindenki tudta, ki hol szeret aludni ilyenkor. Yu hanyatt feküdt, Esther odabújt hozzá, így a fiú átkarolta a vállát. Sam pedig Esther-hez bújt oda, félig párnának használva a lapockáját. Nekik így volt kényelmes hárman.

-Magnus-ékat is le kell rendeznem ma. Meg végre beszéltem Z-vel. - hangzott el az álmatag vallomás.
-Hogy mi? Nem azt mondtad, hogy nem fogsz, mert idejönnének? - kérdezte Yu, kicsit szemrehányóan.
-Igen, tudom, de nem halogathattam tovább. Joga van tudni, hogy a húga újraszületett ebben a világban. Elmondtam neki dióhéjban. Utáltam már, hogy titkolom előtte is, meg Jia előtt is ezt. Megígérte, hogy nem jönnek ide, amíg ott kell, hogy legyenek abban a másik világban. Végül is van időnk. De Lilly-re mostantól jobban kell vigyáznunk. Nem eshet baja. Ismét nem.
-Tudjuk. De nem valószínű, hogy fog. Ebben a világban nem. Tudjuk, hogy nem lesz egyszerű elmagyarázni neki kik is vagyunk és ő ki valójában, de idővel rá fog jönni, hogy igazunk van. Mit tettél a medállal? - kérdezte Sam.
-Elbájoltam. És amit nem tudtok, hogy akkor azon az estén az összes emlékét belevarázsoltam. Szóval, ha nem csalnak a megérzéseim, érdekes álmai lesznek nemsokára. Talán így könnyebb lesz majd beszélnem vele.
-Neked nem szoktak csalni a megérzéseid, Hercegnő. De most már aludjunk, mert elég fáradt vagyok. - mondta Yu és puszit nyomott Esther homlokára.
-Szép álmokat nektek.
-Neked is szép álmokat, Hercegnő. - hangzott egyszerre a két fiú szájából.

Kicsivel korábban...

Amikor Lilly kilépett a klub ajtaján, hirtelen nem is tudta merre kéne indulnia. Boldognak érezte magát. Teljesnek, mint még soha. Olyan volt, mintha már ezer éve ismerné Esther barátait és egy cseppet sem feszengett a közelükben és ők sem az ő társaságában. Persze Yu fura volt a végén, de azt valahogy normálisnak is érezte. Sokkal rosszabbra számított, de eddig úgy nézett ki a helyzet, hogy senkinek sincs azzal gondja, hogy ő vámpír. Megállt kicsit és mély levegőt vett, csak úgy megszokásból, mert már jó ideje nem volt igazán szüksége arra, hogy lélegezzen. Aztán elindult, kicsit sietősre vette a lépteit, mert tényleg erősen közeledett már a hajnal és nem szeretett volna egy kupac porrá változni. Már nem. Már volt miért maradnia. Ott volt ő, a fényes nappal az életében.
Még éppen időben ért haza és még a klánjának néhány tagját is ébren találta, köztük Elliot-ot is. Szokásához híven az ajtót bámulta meredten, hogy Lilly mikor tér vissza.

-Megjöttél. - ugrott fel az a féleszű a helyéről.
-Igen, meg, nyilvánvalóan. - Lilly-nek ma nem volt kedve az ostobaságokhoz és Elliot mindig nagyon próbára tudta tenni a türelmét.
-Azt hittem nem alszol itthon. - kacsintott a bolond vámpír és elsétált a szobája felé.
-Bár csak így lenne - mondta Lilly, de már csak magának - „De majd máskor" -gondolta és ő is a szobája felé indult. „Le kell feküdnie, hogy estére szép és pihent legyen, mert randija lesz a barátnőjével." Ezen el is mosolyodott, ahogyan eljátszott a gondolattal, hogy neki barátnője van. Nem is emlékezett már rá, mikor volt ennyire szerelmes valakibe, ha egyáltalán volt valaha. Most viszont minden csak egyszerűen szebbnek tűnt a világban. Tökéletesnek, még akkor is, ha nem volt az. Szerette ezt az érzést, de kicsit félt tőle, hogy mikor jön megint valami nagy világmegváltó akció az ostoba Árnyvadászok részéről, ami elveheti tőle ezt a földöntúli boldogságot. A gondolatmenet közben már le is vetkőzött és kényelmesen befészkelte magát az ágyába. Még egyszer megnézte a medált, amit kapott, átpörgette az ujjai között kicsit és hatalmas mosollyal az arcán fészkelődött még párat az ágyában majd elaludt. És álmodott. Hosszú-hosszú idő után újra álmodott.

Egy mezőn futott, egy fiú futott utána és a nevét kiabálta. Lilly. Lilly. Lilly. - de nem üldözte, játszottak. Majd egy sötét alagsorban súrolta a padlót. Aztán egy díszes hálótermet látott, és egy hercegnőt. Aztán egy hatalmas könyvtárat és az egyik asztalnál az írnokot. Egy termet is látott, mindenféle karddal és egy mestert, aki éppen a fegyvereket nézte. Majd egy díszes báltermet és megannyi ételt és táncoló-mulató embereket, szép ruhában. Aztán egy másik lányt, a legszebb lányt, akit valaha látott. Arról is álmodott, hogy megcsókolja azt a lányt és érezte, hogy örökké őt fogja szeretni. Majd egyszer csak elkezdett minden összeolvadni és pörögtek, forogtak a képek, semminek nem volt már értelme csak folytak számolatlanul az álmában. Majd egyszer csak vége lett és visszakerült a nyugtató álomtalan alvásba, ahogy mindig is volt. A vámpírok nem álmodnak.