Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXIX. fejezet

FIGYELMEZTETÉS: 16/18+

Most nem ért rá azon gondolkodni, hogy mennyire hiányoznak neki a szülei és a barátai, mennyire szeretne már hazatérni az otthonába, amikor világokat kell megmenteniük hamarosan.

Le kellett feküdnie aludni, mert a látomás erősen felemésztette az energiáját és még az álcáját is vissza kellett tenni magára, de arra ráér később is, miután aludt.

Bement a fürdőszobájába, levette a ruháit és megengedte a forró zuhanyt , majd beállt alá. Szüksége volt erre a nyugalomra a mai nap után. Amikor végzett, megtörölközött és utána egyszerűen bedőlt az ágyába aludni. Lilly várhatóan 10 előtt nem jön, így volt még ideje pihenni és rendbe szednie a gondolatait. Yu-nak igaza volt, ő nem így tartozott össze Lilly-vel és a Vámpírlány most nagyon szerelmesnek hitte magát, de Esther tudta, hogy nem volt az, nem igazán. Ez az egykor volt barátságuk visszahatása volt csupán, nem szerelem. Remélte, hogy Lilly elkezd majd Jia-val álmodni, így egy csomó időt és felesleges kört fog majd megspórolni mindenkinek. Nem akarta Lilly-t hitegetni, de azt se tudta volna elviselni, ha nem láthatja a lányt, azóta az este óta a bárban, amikor megismerkedtek. Ezek a gondolatok futottak át az agyán, mielőtt alámerült volna az álmok tengerében, hogy olyan vidékeken járjon, amin csak nagyon kevesen jártak eddig.

***

Lilly este fél 10-kor ébredt. Kipattantak a szemei, bár a nap még nem ment le teljesen, de őt felébresztette a vágy a szerelme után. Még nyújtózott párat a tökéletes ágyában és a takaróját átkarolva azon gondolkodott, hogy hova vigye a barátnőjét ma este, de semmi igazán ütős ötlet nem jutott az eszébe. Valahogy minden klisésnek hatott. Amíg nem mondta ki, hogy szereti és nem kérdezte meg konkrétan, hogy lenne-e a barátnője, annyira nem stresszelte túl a randikat, de most már tudatában volt annak, hogy szerelmes. Hosszú idő után most megint és valahogy úgy volt vele, hogy bármit megtenne a lányért. Szó szerint bármit és ez kicsit meg is ijesztette. Soha senki iránt nem érzett még így és úgy sejtette nem is fog többet, szóval ennek a randinak már más volt a tétje. Itt már kitárta a halott, sötét szívét, a másik gondjaira bízva azt. És rettegett. Nem nagyon, de azért éppen eléggé, ahhoz, hogy agyaljon rajta. Kicsit úgy érezte, hogy nem „elég jó" a lányhoz, mert ő csak egy Vámpír, aztán elhessegette ezt a gondolatot, mert azért ő nem csak egy átlagos Vámpírlány. Az őrült Árnyvadászokkal már megmentette a világot párszor. Így próbálta magát megacélozni, hogy biztosan nem lesz gond ezzel a kapcsolatával. „Nem lesz semmi gond." - suttogta bele a sötétbe, majd nagyot nyújtózott és lerúgta magáról a takaróját. Egy pillanat alatt ott termett a szekrénye előtt, kitárta és elkezdte nézni, mit is lenne érdemes felvennie. Valami csinosat és egyben praktikusat szeretett volna, de első körben nem talált semmit, így inkább arra gondolt, hogy csak feszültségoldás címén letusol. Nem volt rá igazán szüksége, mert Vámpír lévén nem izzadt, de szerette ezt a szokást.
Miután végzett, ismét odaállt a szekrénye elé és szuggerálta a ruháit, hátha bevillan neki egy ötlet, hogy mit is vegyen fel. De semmi. Ahogy egyre erősebben koncentrált, hunyorító szemekkel, egyszer csak az egyik felső leesett a fogasról.
Odalépett és felvettem, majd amikor megnézte, úgy döntött, hogy ez lesz a tökéletes darab az estére. Egy türkizkék flitteres felső volt, nagy hát-kivágással, plusz egy farmer, lapos cipő és indulásra készen is van. Fel is öltözött és amikor kilépett a szobájából, Elliot-ba botlott.
-Felkeltél. - mondta a tökkelütött vámpír. -Randira mész azzal a szép szőke lánnyal? -kérdezte.
-Igen, vele. De honnan is tudod te azt, hogy szőke? Kémkedsz utánam te bolond? -horkant fel Lilly.
-Nem... én nem is, csak kíváncsi vagyok és próbálok rád vigyázni. - habogta Elliot. -Nem akarom, hogy bajod essen, nem tudom vezetni a klánt, az a te dolgod.
-Elliot, számtalanszor megmondtam neked, hogy nem lesz bajom. Egy halandó nem okozhat nekem túl nagy bajt és megbízom a barátnőmben.
-Biztos, hogy tudsz róla mindent? - fordult meg vihogva a bolond fiú és távozott a saját szobája irányába.
Lilly-nek nem volt kedve ezzel az ostoba barommal foglalkozni, egy dologra vágyott, az pedig az volt, hogy végre a karjaiban tarthassa a barátnőjét, esetleg édesen kézen fogva andalogjon vele egy sötét, kihalt helyen és sokat csókolózzanak, esetleg mást is, de azt talán még pár randi után, mert nem akarta lerohanni.
Felkapta a táskáját és elindult kifelé, még rá kellett néznie a Vámpírjaira, de tudta, hogy nem lesz gond, mert úgyis mindenki rendesen viselkedik. Amióta Alec-el megalapították a kis hármasukat, Maja-val karöltve, nem volt semmi zűr. A nyilatkozatok bevezetése óta még az Árnyvadászokkal sem volt balhé, néha megjelentek ellenőrizni, de ezt leszámítva nem keménykedtek, szerencsére.
Elliot közben visszatért a szobájából a szőkéhez, akit a nappaliban fűzött korábban és majdnem figyelemre se méltatta Lilly-t. A többiek már lézengtek, de nem volt nagy mozgás.
-Elmentem, hajnalban jövök. - jelentette be Lilly úgy, hogy mindenki hallja.
-Érezd jól magad, főnök. -kontrázott Elliot, de valami olyan hangsúllyal, hogy a lánynak borsózott tőle a háta. Remélte, hogy nem lesz gond a fiúval, ha majd bemutatja a barátnőjét a klánnak. Ezzel a gondolattal lépett ki a hotelből és indult el Esther lakásának irányába.