Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XLV. fejezet

Szerencsére Esther emlékei tényleg nem csaltak, a fürdő akkora volt, hogy kényelmesen elfértek benne mind a négyen.
Nagyon kényelmesen.

*** A Varázslóvilágban ***

Ahogy Alec reggel felébredt, egy fél pillanatra nem tudta hol van pontosan. Magnus ölelésében olyan volt mintha otthon lennének a saját ágyukban. Aztán ahogy kinyitotta szemeit és belemart az éhség a lelkébe, egyből kapcsolt, hogy hol is vannak. Kicsit sajnálta, hogy szétesett ez a pillanatnyi illúziója, de annyira nem jártak rosszul ezzel a küldetéssel, nem volt sok félnivalójuk, de Alec kicsit úgy volt vele, hogy a saját világukban a legjobb nekik. És remélte, hogy simán megy majd minden és nem lesz semmi, de semmi gubanc és nagyon hamar hazakerülnek és megölelhetik a gyerekeiket. Jól esett nekik, hogy Mayrise elvitte őket vidékre Luke-al, de kicsit már hiányzott neki a két kis kópé. Alec szeretett apa lenni, úgy meg még inkább, hogy már házasok voltak Magnus-al. Ha nem lettek volna ezek a kis világmegmentős küldetések, egészen normális életet élhettek volna, mármint amennyire két Boszorkánymester és két Árnyvadász élete normális lehet.

Most viszont itt voltak, így belefészkelődött Magnus karjaiba és még jobban hozzábújt. Magnus pedig még szorosabbra fonta a karjait Alec teste körül és ő is még jobban hozzábújt a párjához, majd egy puszit nyomott Alec halántékára:
-Jól aludtál? -kérdezte álmos hangon.
-Igen, veled sokkal jobban. -válaszolta Alec.
Magnus erre még szorosabban ölelte magához a férje testét. Ha nem itt lettek volna, Alec biztosan átveszi az irányítást, hogy egy kicsit elmerülhessenek egymásban mielőtt felkelnek, de most sem a hely, sem az idő nem volt rá igazán alkalmas. „Talán majd ha lent alszanak valamikor Draco szobájában, ott legalább nincsenek szobatársak." -gondolta Alec és csak hagyta magát ölelgetni.

Nem sokkal később a többiek is elkezdett ébredezni, akik velük egy szobában aludtak, majd nem sokkal később már mindenki mozgolódott, készültek a reggelire és az egész napos lézengésre, esetleges leckeírásra. Majd némi egyéb mulatságra. A hétvégék általában élénken teltek az iskolában, mivel nem voltak tanórák, a diákok naphosszat vagy lézengtek vagy egyéb tanórán kívüli szakköröket szerveztek. Hétvégén például mindig hosszabb kviddics edzéseket tartottak a csapatok. De számos egyéb fakultatív diák-csoport közül választhattak azok, akik akartak.

A reggelinél megint összegyűlt a kis különítmény és ismét élénk társalgást folytattak a különböző elméletekről, hol lehet Edevis Tükre, de semmi értelmeset nem tudtak kitalálni ennyire hézagos információból.
-Sajnos a Tekergők Térképe nem mutat tárgyakat, még állatokat se – kezdte Hermione.
-Ja, csak Frics macskáját – kontrázott rá Ron.
-Igen, ő az egyetlen akit mutat. Jó lenne tudni milyen bűbájt használtak a Tekergők anno, akkor lehet át tudnánk alakítani tárgyakra is. - folytatta Hermione.
-Jut eszembe, hol van most Mrs. Norris? - vágott közbe Simon.
-Jaj, ne már... megint jössz a macska-mániáddal? - húzta Alec.
-Igen, szeretném legalább egyszer megpróbálni megsimogatni. - mondta Simon, miközben újabb adag tojást tett a tányérjára és vígan falatozni kezdett.
Hermione közben ránézett a Térkép-re a macskát keresve, majd meg is látta a..
-Na ne már, itt van az étkezőben. - mondta.
És ekkor valami olyan történt, ami soha ezelőtt. Simon mögött egy éles nyávogás hallatszott. Mindenki ijedten fordult meg, csak Simon szemei csillogtak, ahogy ránézett, egyenesen bele az áthatóan vörös szempárba. És ekkor a macska felugrott Simon ölébe, befészkelte magát és lefeküdt. Majd dorombolni kezdett. Simon-nak sem kellett több elkezdte simogatni Mrs. Norris-t és közben gügyögött neki egy csomó értelmetlenséget. Oda és vissza volt a boldogságtól és ez az arcára is kiült, de a többiek azért nem voltak túlságosan elragadtatva, sőt a társalgás is kissé ellaposodott és szinte kötelezően váltottak az időjárás kontra napközbeni klubok vonalra. Azért mégis csak Frics macskája dorombolt Simon ölében és a többiek nem bíztak benne, hogy nem „jelenti-e" a hallottakat a gazdájának.