Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XXXVIII. fejezet

Belial pedig ott maradt a Világ közepén, csak állt ott még egy darabig. Behunyta a szemét, vett egy mély levegőt és amikor kifújta, belesuttogott egy rég elfeledett nevet a körülötte kavargó szélbe:
-Gábriel.

*** valahol egy távoli világban (az Utazók otthona) ***

A Királynő felriadt álmából, mintha valaki szólította volna a lelkét, egy olyan néven, amin már nagyon régen senki sem használt, a férjét kivéve. Általában véve is vagy Királynő-ként utaltak rá, vagy Őfelségé-nek szólították, aki meg volt abban a kiváltságos státuszban, hogy a keresztnevén hívja, az is inkább Helena-nak szólította. Így Gábriel aggódva nézett körbe a csendes szobában, ahol csak férje békés szuszogása volt hallható és csak a Holdak és a Csillagok ezüst és kék fénye szűrődött be a nyitott ablakon. A Királynő vett egy mély levegőt, visszafeküdt és azzal próbálta nyugtatni magát, hogy a lánya biztosan tudja, hogy mit csinál és a végén minden jól fog alakulni, ahogyan mindig is. De azért aggódott, régen látta már az ő kis Csillagfény-ét és nagyon hiányzott neki. Féltette mindentől, pedig tudta, hogy a lány nagyon is felkészült és nem eshet komolyabb baja, mert igazi túlélő volt, de egy anya szíve akkor is aggódik, amikor nincs is igazán indok arra, hogy aggódjon. Ezekkel a gondolatokkal hunyta le ismét a szemeit, hogy átadja magát a pihentető alvásnak, amire neki is szüksége volt. Reggel követség érkezik hozzájuk és a politikai játszmákat nem lehetett félvállról venni, még akkor sem, ha évezredek óta béke honolt a birodalomban.

*** Árnyvadász-világ, Esther lakása ***

A lány visszatért a lakásába, majd a sötétben lecsatolta a tőrt a combjáról és eltette a dobozba, majd ismét elmormolta a varázsigét, hogy a doboz rejtve legyen a kíváncsi szemek elől. Aztán megfordult és indult volna a fürdő felé, de ekkor felkapcsolódott a villany. Sam és Yu állt a szoba ajtajában, az ajtófélfának támaszkodva. Yu karbatett kézzel dőlt neki az ajtófélfának:
-Settenkedünk? Settenkedünk? - kérdezte a fiú, enyhén szemrehányóan.
A lány meg összehúzott szemmel nézett rá, próbált nagyon undoknak tűnni, mert nem szerette, ha kérdőre vonják. De nem sikerült neki igazán gonoszul néznie. Most nem. Yu-ra nem. Szóval végül elnevette magát és annyit mondott:

-Igen, settenkedek. De pont semmi közöd hozzá... Amúgy te beszélsz? Második számú férjem...

Yu erre felmordult, Sam pedig elnevette magát. A fiú mindig feszegette a határait, de valami csoda folytán még nem lett varangyos béka belőle. Bár néha volt, hogy egy ideig nem szólt hozzá a lány, ha túl messzire ment. Szerencsére azért nem volt sokszor ilyen. Yu mindig pontosan érezte, hogy meddig feszítheti azt a bizonyos húrt és mikor kell inkább ráhagynia a titkolózást a Hercegnő-re.
A házassági státuszának megemlítése, pedig pont egy ilyen határ volt. Nem kis balhé volt belőle, amikor össze akartak házasodni. Yu szülei nem igazán vették könnyen, hogy „csak" a második számú férj lesz a fiúkból.
De Yu-t nem érdekelték a számok. Ő tökéletesen kiegyezett volna a harmadik hellyel is, mivel így is benne volt abban a szerencsés hármasban, akik házastársuknak nevezhették Esther-t.
De a szülei nagyon ki voltak rajta borulva. Sokáig úgy tűnt, nem lesz esküvő sem. Sőt még az is felmerült, hogy megcserélik a hivatalos sorrendet, de aztán valami csoda folytán a fiú szülei belátták, hogy ez a lehető legjobb frigy, amit a fiúknak van esélye kötni. Szóval végül áldásukat adták, de azóta is egy elég érzékeny téma a sorszámozás és az ahhoz kapcsolódó történet. De Yu nem kezdett el most ezen rugózni, inkább úgy csinált, mintha nem is venné fel a csontot, de tudta, hogy ezt a kíváncsiskodást most neki el kell engednie. Így vett egy mély levegőt és csak kibökte, hogy ők miért is settenkednek éjjel a lány lakásában:

-Veled akarunk aludni. - tette hozzá a fiú.
-Hát jó, csak megyek letusolok. Ma elég hosszú és fárasztó napom volt, mint azt tudjátok.