Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XLIV. fejezet

...egy csipetnyi megnyugvást és egy apró, de annál biztosabb pontot jelentett számukra.

*** A Tündérvilágban***

Rysand a privát termében tartózkodott a Rémálmok Udvarában. Arra használta ezt a szeletnyi békét, ahova csak kevés ármánykodó kígyó kúszhatott be, hogy néha megpihentesse az elméjét. Nem régen lett a Rémálmok Udvarának Főura és még mindig nem szokott hozzá teljesen ahhoz, ami az Udvarban folyt.
Az asztalnál ült, és egy levelet olvasott.
-Teljesen biztos vagy benne Az, hogy felvillant a lád?
-Igen. Úgy világított, mint lámpás a vaksötétben. Aztán megjelent ez a levél a tetején. Ki ugyan nem nyitottam...
-Vendégeink érkeznek. - állapította meg Rys. -Fontos vendégeink. - tette hozzá nyomatékosítva és nagyon-nagyon remélte, hogy nem valami borzalmas világrengető dolog miatt, bár ennek a korábbi ismereteiből adódóan elég csekély volt az esélye. A Hercegnő nem jönne, ha nem lenne muszáj és nagyon fontos.
-Szólnál kérlek a másik két vendégünknek, hogy társaságot kapunk nemsokára?
-Meglesz. Még valami?
-Semmi, most semmi. Elmehetsz, és köszönöm, Az. - tette hozzá, amit csak azért tehetett meg, mert nem a Nagyteremben voltak.
Az Árnyénekes biccentett és kilépett a teremből, vissza a kígyóverembe, Rys pedig visszatért a napi teendőihez.
-„Hamarosan úgyis megtudjuk, miről van szó." - gondolta.

*** A Rémálmok Udvarának bejáratához közel ***

Clary Jacen landolt, nem éppen elegánsan. Harry és Draco egymást támogatták, hogy ne essenek el, de úgy tántorogtak, mint ha részegek lennének. Lilly minden eleganciát nélkülözve vért hányt. Yu és Sam unott képpel nézték a társaságot, míg Esther leporolta magáról a Világ porát.
-Ha összeszedtétek magatokat, akkor induljunk. Nem lesz egyszerű bejutni a vendéglátóinkhoz. És azelőtt tenném meg, hogy felfedeznek minket idekint. Nincs kedvem pár halott Tündér miatt magyarázkodni.
Közben Clary és Jace is feltápászkodtak és úgy, ahogy megnézték magukat, hogy megvan-e minden. Meglepődve vették észre, hogy a rúnáik eltűntek és mindegyikőjük Tündér-szerű kinézetben pompázott. Lilly picit fura volt, de mivel nem égett el a napon, Clary-ék úgy gondolták, hogy itt ez nem számít. Majd miután mindenki leporolta magát és úgy ahogy meg tudott állni a saját lábán, elindultak.
Sam és Yu ment elől, őket követte Esther és Lilly. Mögöttük Harry és Draco, majd Jace-ék zárták a sort. Így értek oda a Rémálmok Udvarának lejáratához, amit néhány erősen felfegyverzett Tündér őrzött. Ahogy a jövevények odaértek, egyből keresztezették a lándzsáikat egymás előtt, ezzel elzárva az utat.
-Kik vagytok és mit akartok itt? - hangzott el a kérdés, minden kedvességet nélkülözve.
Sam vette át a szót és bejelentette magukat:
-A Méltóságos Hercegnő és kísérete érkezett, Rysand Főúrhoz. Vár bennünket.
A Tündér szeme villant, mert nem ismert semmilyen Hercegnőt, itt egyik Udvarházban sem voltak Hercegek, így gyanús lett neki egyből a bejelentés.
-Nem ismerünk semmilyen Hercegnőt, így ti sem mentek sehová, főleg addig, amíg nem tisztázzátok, kik is vagytok. - és már mozdult is volna az egyik őr, hogy lefogja az érkezőket.

Esther türelme itt fogyott el. Vett egy mély levegőt, amit Sam hallott és pontosan tudta a sóhajból, hogy itt két módon végződhet a dolog, vagy nagyon gyorsan beengedik őket, vagy vér fog folyni és nem az övék. Viszont, ahogy Esther is mondta korábban, nem lett volna jó kezdés pár halott Tündér miatt magyarázkodni, így megköszörülte a torkát, de elkésett, Esther kilépett a takarásból, hátratolta a csuklyáját és a Tündér őr elé lépett, majd összehúzta a szemeit, és szólásra nyitotta a száját, de ekkor feltűnt egy alak az őrök mögött.
Azriel volt az, akit már ismertek.
Amint odaért hozzájuk, mélyen meghajolt a lány előtt:
-Hercegnő, Rysand már vár. Kérlek kövessetek. - mondta. Látszott rajta, hogy nincs hozzászokva ehhez, ő nem az Udvari intrikák mestere, de az őrök ebből nem vettek észre semmit és egyből haptákba vágták magukat, szabad bejutást engedve a kis csapatnak.

Yu és Sam hálásan pillantott Az-ra, ha nem érkezik meg most, ki tudja, hova fajult volna a dolog. Esther egy tünemény volt, kivéve, amikor nem. És most annyi idő után újra találkozik Z-vel, ettől pedig elég ideges volt, főleg mert nem látta a jövő pontos alakulását előre, ez mindig feszültté tette. Szerencsére ritkán volt ilyen.
Csendben követték a kísérőjüket, aki végigvezette őket, le a föld mélyébe, egyenesen a Rémálmok Udvarának a szívébe.
Megérkeztek egy nagy kétszárnyú ajtóhoz, ami előtt Az megállt és bejelentette magukat az ajtónállónak, aki biccentett és belökte a kétszárnyú ajtót, majd koppantott kettőt a lándzsájával a padlón. Erre feszült csend lett a teremben és mindenki a kitáruló ajtó felé fordította kíváncsi tekintetét.
Harapni lehetett volna a csendet és a feszült várakozást a levegőben, majd az ajtónálló megszólalt:
-Őméltósága a Sötétség Hercegnője és kísérete. - jelentette be az érkezőket.

A teremben halk pusmogások kezdődtek és mindenki látni akarta az érkezőket, ahogy azok elhaladtak mellettük. Amikor odaértek Rysand trónja elé Yu és Sam megálltak és kissé oldalra létek, hogy szabad utat engedjenek Esther-nek. Mindenki feszült csendben várt a teremben, szinte lélegzet-visszafojtva. A Hercegnő pedig lépet egyet előre és ezzel a mozdulattal leemelte a fejéről a köpenyének a csuklyáját, hogy látszódjon az arca és méltón tudja üdvözölni a vendéglátójukat. De ekkor egy sikítás hallatszott Rysand mellől:
-Lilly... - Jia minden etikettet és protokollt mellőzve odarohant a Vámpírlány-hoz és a nyakába ugrott. Úgy szorongatta, hogy szinte megfojtotta. Mindenki döbbenten nézte az esetet, majd Jia kapcsolt és mélyen pukedlizett Esther előtt:
-Bocsánat. - mondta.
A Hercegnő elmosolyodott és megölelte Jia-t. Majd most már ténylegesen a házigazdájuk felé fordult, hogy üdvözölhesse őt is.
Rys pedig megszólalt:
-Drága Hercegnő, mindig öröm látni. Bátorkodtam előkészíttetni egy lakosztályt számodra és a kíséretednek.
-Köszönöm Főúr, mindig öröm idelátogatni. Remélem együtt vacsorázunk.
-Mindenképpen, Hercegnő. Mindenképpen. - majd felkelt a trónjáról és lement az érkezők elé, hogy méltóképpen üdvözölje a lányt és a kíséretét, illetve hogy egyből át is terelje őket a saját kis külön termébe, ahol már kíváncsi fülek nélkül is beszélhetnek.
-Kérlek kövessetek. – mutatta Rys az utat és elindult.
Mor, Jia és Az is követték.

A teremben tartózkodó Főtündérek, de még a szolgák is tovább pusmogtak miután a kis társaság távozott és egyből elindult a találgatás, hogy kik is lehetnek a vendégeik és mi célból érkezhettek, de ez már csak így ment a Rémálmok Udvarában. Másnap már valószínűleg az egész Udvar tudni fog olyat is, ami sosem létezett.

Amikor beértek a terembe és Az becsukta az ajtót, Rys megkönnyebbült. Itt csak maguk voltak és nem figyelte őket ezer kígyó átható tekintete.
Majd odafordult Esther-hez és kitárta a karját. A lánynak nem kellett több, beledőlt az ölelésbe.
-Már azt hittem, nem is fogsz rendesen üdvözölni. - motyogta.
-Bárcsak megtehetném nyilvánosan is. De ez nem az a hely.
-Tudom. Amúgy, miért nem építesz egy olyan várost, ami pedig ilyen?
-Nem tudnánk elrejteni megfelelő módon.
-És ha mégis? - kérdezett vissza a lány.
-Akkor már holnap elkezdeném a tervezését. - nevetett Rys, a lány pedig elgondolkodott:
-Velaris, Az Álmok Udvara - jó név lenne neki. Nem gondolod? - kacsintott Esther.
-Tényleg jól hangzik. De inkább azt meséld el, hogy mi járatban vagytok és ha nem gond, mutasd is be a kísérőidet. Nem mindenkit ismerünk.
Esther már éppen szólni akart, hogy elkezdje a kötelező ismerkedési kört, de ekkor megkocogtatta a vállát valaki. Nagyon lassan fordult meg, mert pontosan tudta, ki lehet az és félt. A Sötétség Hercegnője rettegett attól, amit látni fog, ha megfordul, de muszáj volt, nem halogathatta a végtelenségig a dolgot. Amikor befejezte a mozdulatot és egy nagyon elgyötört, de csillogó szempárral találta szemben magát, csak egy sóhaj hagyta el az ajkait és egy név:
-Z.
-Beszélhetnénk? - majd a terem hátsó része felé mutatott egy ajtóra, amin ő is bejött korábban, szinte észrevétlenül.
A lány nagyot nyelt és aprót bólintott, majd megindult az ajtó felé, Z. pedig követte.
Amikor becsukódott mögöttük az ajtó Yu száján egy fohász szaladt ki:
-Az összes létező Isten segítsen meg minket. - majd odafordult a társaság felé és elkezdte bemutatni a többieket, hogy ne kínos csendben teljen el, amíg várnak arra, hogy mi is történik a hátsó ajtó mögött.

*** Az ajtó mögött ***

A lány egy félhomályos folyosóra lépett be, amolyan átjáró, titkos folyosó volt. Majd megfordult és az előtte álló férfit nézte. Kicsit össze is húzta a szemeit, ahogy végigmérte a másikat. Beesett, fénytelen szemek, a kialvatlanság okozta sötét karikák a szemei alatt. Z elég elgyötörtnek tűnt, bár próbálta összeszedni magát, az látszott rajta, csak nem ment neki túl sikeresen. Ekkor hirtelen, mielőtt megszólalhatott volna a férfi, Esther fújtatott egy aprót és pofon vágta a párját:
-Teljesen elment az eszed? - kérdezte tőle, miközben eleredtek a könnyei.
Z elkapta a csuklóját és magához húzta a lányt. Úgy ölelte meg, hogy szinte már fájdalmas is lehetett volna, de a lehető legközelebb akarta húzni magához a felesége testét, hogy minél jobban érezhesse és végre ismét átjárhassa a lelkét a béke és a biztonság. A lány a vállába motyogta a könnyeit nyelve:
-Megígérted, hogy soha nem teszel ilyet. Megígérted.
-Sajnálom...- motyogta Z. -Nagyon sajnálom, de akkor jó ötletnek tűnt. Hátha így megvédhetlek... magamtól.
-Te teljesen bolond vagy. - motyogta a lány, de már ő is beledőlt az ölelésbe, a kajait Z köré fonva és még közelebb húzta magához a párját. -Majd megoldjuk valahogy, de nem így.
-És mégis hogy akarod? Jelenleg elég veszélyes vagyok rád. Egyre rosszabbak az álmaim.
-Sejtettem, abból, ahogy festesz.
-Már nem merek aludni. Nem bírom elviselni, hogy állandóan azt látom. Csodálom, hogy te ennyire jól tűröd az ilyen álmokat.
-Már fogjuk rá, hogy megszoktam. És mielőtt az a butaság fordulna meg a fejedben, hogy nem szeretlek eléggé, ezt gyorsan verd is ki abból a tök makacs fejedből.
-Emapták. - fújtatott Z. egyet.
A lány meg felnevetett egy aprót. Majd kicsit eltolta magától a párját, hogy végre lássa is az arcát és belenézhessen abba a káprázatos szempárba. Abba a nagyon fáradt és elgyötört, káprázatos szempárba. Még csillogtak Esther szemei a könnyektől, de az arcán végiggördült áruló könnycsepp már majdnem felszáradt. Z. az egyik kezével letörölte a lány arcát, sóhajtott egy aprót és megcsókolta a Hercegnőjét. A csók nem volt heves, inkább puha és otthonos, ismerős és biztonságos, átjárta az igaz szeretet. A Hercegnő felragyogott. Z. pedig belemosolygott a csókba.
-Már hiányzott a fényed.
-Nekem meg te. Minden egyes nap.
Z. ismét magához ölelte szorosan a feleségét és úgy suttogta:
-Szeretlek, tudod jól, hogy mindennél jobban szeretlek.
-Én is téged.
-Jólesik, de ne mondd ezt. Kérlek ne mond ezt. Nem bírnám ki, ha még egyszer a Világ esküdne össze ellenünk, csak mert azt hiszi „jobban" szeretsz, mint őt.
-Azt az ügyet elvileg elkapáltuk és egyesség született. Szólva nyugodtan mondhatok ilyet, nektek mondhatom.
-Vissza kéne mennünk a többiekhez.
A lány bólintott és kihajtogatta magát az ölelésből, megfogta Z kezét és elindult vissza az ajtó felé, majd lenyomta a kilincset és kilépett a terembe, maga után húzva a párját is.

*** A teremben ***