baby on board // calum hood >3<// befejezett//

01.

Calum ajkai gyengéden tapadtak ajkaimra, kezével pedig hasam simogatta. Igen, sok nő álmodik ilyen ébresztőről. Ilyenkor garantált a felébredés.

Kezem dús fürtjeibe vezettem, s belemarkoltam abba. Belemorgott szenvedélyes csókunkba, s távolodott tőlem.

— Jó reggelt, szépségem — mosolyodott el, s egy puszit nyomott ajkaimra.

— Ennél jobb nem is lehetne — nevettem fel, és szemeibe néztem.

— Tudod, milyen nap van ma? — húzta végig ujját ajkaimon.

— Szerda? — kezdtem el őt ugratni. — Négyre biztosan itthon leszel? — váltottam komolyra a szót.

— Ha szeretnéd, akkor be sem megyek. Egész nap az ágyban lehetnénk, és kényeztethetnélek — harapott ajkaiba.

— Kecsegtető ajánlat, Mr. Hood, s más esetben el is fogadnám. De, az elmúlt három hónapban sokat voltál itthon, és biztosan hiányzol már az alkalmazottaidnak — kezeimet nyaka köré fontam, s közelebb húztam magamhoz.

— Biztosra vélem, hogy mindenkinek hiányzik az arrogáns, bunkó, nimfomániás főnökük — forgatta meg szemeit, s ajkaival ismét az én ajkaimat becézgette.

— A nimfomániádat hagyd meg itthonra. A többit magaddal viheted — kuncogtam fel.

— Jössz velem zuhanyozni? — állt fel rólam, s a szekrényhez lépett, amelyből kivett egy tiszta alsót és törölközőt.

— Most kihagyom — vontam vállat, s magamra húztam a takarót.

Fejem párnámba fúrtam, mély levegőt vettem, aztán pedig kifújtam. Vajon jó döntés-e megtartani a kisbabát? El fogunk bírni vele? Nem nagy felelősség ez? Lehet, hogy mégsem leszünk olyan jó szülők, mint ahogyan azt elterveztük. Lehet, hogy rosszul fogunk bánni a gyerekkel.

A fürdőből kiszűrődő hangokból ítélve Calum már zuhanyzik. Egy ideig hallgattam a víz csobogását, viszont hamar meguntam. Felültem, majd levettem magamról a pólóm, majd a nadrágot is. Fehérneműben a tükörhöz sétáltam.

Oldalt álltam, úgy, hogy lássam kissé növekedő hasam. Kicsi volt, épp hogy látszott. Egy gyengébb felfogású ember észre sem venné.

Kezem a hasamra helyeztem, fejem lehajtottam. Olyan kicsi még. Vajon fiú lesz-e vagy kislány? Apás lesz, vagy inkább anyás? Fog sportolni? Lesznek barátai? Hobbijai? Okos lesz? Egyetemre fog járni?

Kérdések hada támadta meg fejem, s már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyi megválaszolandó kérdés, amelyre még nem adhatok választ.

Gondolataimból Calum forró keze ébresztett fel, melyek a derekam köré fonódtak. Óriási tenyerét az én kezemre helyezte. Ott volt a kezünk között a gyermekünk. A mi gyermekünk.

— Olyan kíváncsi vagyok már arra, hogy hogy van. Bár a te hasadban még egy időzített bomba is biztonságban lenne , szóval nincs mi miatt aggódnom— morogta fülembe,# beleharapott a fülcimpámba.

— Mr. Hood, zavarba hoz — nevettem fel, hátam pedig csupasz mellkasának nyomtam.

— Ez volt a cél, Mrs. Hood. Viszont magának büntetés jár. Olyan szexin nézett ki ebben a falatnyi fehérneműben, hogy muszáj volt a hátához lépjek, s átkaroljam magát. Elvonja a figyelmem, ez miatt pedig nem érek be időben. A szimpatikus alkalmazottaim ezt biztosan jó szemmel fogják néznék — susogta fülembe.

— Talán attól fél, hogy bepanaszolják magát a főnöknek? — fordultam vele szembe.

— Az is meglehet. Aztán majd az a nimfomániás, arrogáns, basáskodó, jóképű, sármos fiatalember még kirúgat.

—  Biztosan nem a szerénységed miatt fog folyamodni ehhez a megoldáshoz — somolyodtam el, s közelebb hajoltam hozzá.

— Tudhatnád, hogy én maga vagyok a szerénység. Nincs okom a panaszra — ezzel pedig egy utolsó csókot nyomott ajkaimra

Ezután öltözni kezdett. Magára kapott egy fekete nadrágot, egy fehér ingetiés egy zakót. Haját nem fésülte meg, csupán csak szexin belé túrt, közben pedig megvillantott egy ezer wattos mosolyt.

— Ha kissrác lesz, akkor olyan szexi lesz, mint amilyen én vagyok, s a nők szájából úgy fog csorogni a nyál, ahogy most csorgott a tiedből — harapott ismét ajkaim, majd közelebb lépett, s megpuszilta a homlokom

Szekrényéből elővettem egy sötétebb nyakkendőt, amit aztán gondosan megkötöttem neki. Elintéztem gallérját is, zsebébe pedig a telefonját süllyesztettem.

— Mostmár elmehetsz — nyomtam puszit ajka szélére.

— Kitessékelsz a saját házamból. Ez nevetséges, Yvonne Hood. Ezért pert is indíthatok — 'háborodott fel', s puffogni kezdett.

— Mr. Hood, úgy perelgessen, hogy majd a fiával nem fog tudni focizni — öltöttem ki nyelvem, s nekidobtam pólómat.

— Ezt magammal fogom vinni szuvenír gyanánt — viszonozta nem túl kulturált gesztusom, s a pólómat a kezében összegyűrte, s elhagyta a szobát.

Mindez után felöltöztem, majd ebédet főztem. A négy óra pedig még nagyon messze volt.