baby on board // calum hood >3<// befejezett//

18.

A két kicsit váratlanul érte a hír. Eleinte fel sem tudták fogni, hogy mit is mondanak a Hood-szülők, csak akkor, amikor másnap Yv pakolni kezdett. Csupán ruhákat pakolt valamint kisebb tárgyakat. Calumnak és a cégének hála hamar kaptak egy ingatlant. Egy másik városban. Távol Andy-től, s a Hemmings család többi részétől.

Abby csak sírt és csak sírt. Nem bírta elviselni, hogy a legjobb barátját el kell, hogy veszítse. Nem bírta elképzelni a következő éveit a srác nélkül.

Miközben senki sem figyelt, a két kisgyerek megszökött otthonról, s elmentek a közeli játszótérre. A hintára telepedtek le, s ott beszélgettek.

— Nem akarom, hogy elfelejts, Abby — mondta szomorúan a kisfiú.

— Nem fogsz, Andy, megígérem — nevetett fel a kislány, s arcán végigfolyt egy könnycsepp.

— Ha majd egyszer ismét találkoznánk, és valamelyikünk nem ismerné fel a másikat, akkor üvöltsük le őt azért, mert miért nem ismert meg. Rendben? — kérdezte Andy.

— Persze — bólintott a lány, s egy mosoly telepedett ajkára. — Andy... adhatok neked valamit? — kérdeze kissé félve.

— Persze.

Abby felállt a hintájáról, s a fiú elé lépett, aki megállította a hintát.

— Tudod... anya meg apa amikor szeretik egymást, akkor mindig puszit adnak egymás szájára — sütötte le szemeit, majd ajkát a kisfiú ajkára nyomta, s egy apró, ártatlan mégis szerelmes csókolt lehelt rá.

— Menjünk haza — mondta pár perc múlva Andy.

Ez volt az utolsó közös találkájuk.

Miután hazaértek, Abby beült szülei autójába, majd elhagyták New Orleans.

Vajon örökké?

Deja vu? Valakinek? Senkinek?
Nemsokára jön a következő. Igen. ez megint egy ilyen kaki cucc lett. Sietek :33