baby on board // calum hood >3<// befejezett//

03.

Épp a fürdőből csoszogtam ki, testem csupán egy törölköző fedte, amit gondosan magam köré csavartam. Vizes hajamból még cseppegett a víz, nyomot hagyva ezzel a padlón. Ruháimat, mint mindig, most is a szobában hagytam, így kénytelen voltam átvándorolni csupán csak egy törölközőben az egész házon.

Hirtelen két kéz ragadta meg a derekam, egy test nyomódott az enyémnek. Óriási tenyereit a hasamra helyezte, ajkaival pedig puszikat hintett a nyakam köré.

Ezután vállamba fúrta fejét.

— Annyira szeretlek — morogta, s még szorosabban tartott.

— Cal, leesik a törülköző — nevettem fel, kezemet pedig kezére helyeztem.

— Az nekem nem probléma — nevetett fel, s egy puszit nyomott a hátamra.

— Cal, ezt már megbeszéltük — forgattam szemeim.

— Tudom, de én rohadtul kívánlak.

Szembefordultam vele, ujjammal pedig felemeltem állát, hogy szemébe nézhessek. Már épp megcsókoltam volna, amikor telefonja ismét csengett.

Ez már megszokott volt, hisz az elmúlt napokban sosem volt itthon, ha pedig mégis, akkor folyamatosan a telefonján lógott. Párszor már megjegyeztem neki, hogy ki is kapcsolhatná, vagy ehhez hasonló, de mintha meg sem hallotta volna.

Elkáromkodta magát, majd eltávolodott tőlem, s felvette a telefont. Idegesen kommunikált a vonal másik végén lévő személlyel, közben pedig teregetett és magyarázott.

Öt perc elteltével kinyomta a készüléket, majd zsebre vágta azt.

— Be kell mennem — szólt monoton hangnemben.

— Most? Pedig elmúlt már tíz — ráncoltam össze homlokom.

— Fontos papírmunka — ezzel magára kapta bőrdzsekijét.

— Nem ér rá holnap? — tettem csípőre kezem, s nekidőltem az ajtófélfának.

— Nem. Pedig az lenne a legjobb. De minden perc számít.

Ezzel magához rántott, lágy csókot lehelt ajkaimra, majd távozott, egyedül hagyva engem az üres házban.

Legelsőnek kifésültem majd megszárítottam a hajam, majd leültem a nappaliban lévő kanapéra, hogy filmezhessek. Ezzel legalább elüthetem az időt, s megvárhatom vele Cal-t.

Gondolataimat inkább a filmre tereltem, s megpróbáltam nem azon filozofálni, hogy Cal-nak mi lehet olyan fontos. Az ilyenekbe sosem avatott be, ami nem is kicsit bántott, hisz a felesége vagyok.

A bizalom pedig egy ilyen kapcsolatban fontos. Vagy tévednék?

Elmondhatná, hogy hova megy, vagy valami hasonló. De semmi. Nem tudom, hogy hova megy, azt sem, hogy miért.

Akárhányszor kértem, hogy mondjon valamit, a válasz az volt, hogy nem fontos.

Ha nem fontos, akkor miért kell minden egyes nap elmennie itthonról? Ha nem fontos, akkor miért kell ennyi időt áldoznia rá?

Ha a féltékeny feleség típusba tartoznák, akkor azt feltételezném, hogy megcsal. De Cal nem olyan. Ha lenne valakije, akkor nem vett volna el négy hónapja. Nem adna meg nekem mindent, s a baba témát is kiiktatta volna még akkor, amikor lehetett volna.

Kopogtak.

Hangosan, idegesen.

Szitkozódva álltam fel a kényelmet nyújtó meleg kanapéról, a takarót, amivel eddig takaróztam, összegyűrve dobtam oda, ahol az imént még békésen feküdtem, majd elmentem ajtót nyitni.

Ám arra nem számítottam, hogy az az ember fog állni az ajtóban, akire nem is számítottam.

— Apa? — kérdeztem döbbenten.

Nem válaszolt, csupán betört a lakásba.

— Látom, annak a szemétnek sikerült teherbe ejtenie — köpködte a szavakat minden ok nélkül.

— Részeg vagy? — vontam fel szemöldököm, s tekintetét vizslattam.

— Szerintem meg te vagy olyan kába, hogy bedőlsz ennek a szerencsétlennek — válaszolta diplomatikusan

— Még mindig ott tartunk, hogy nem vagy képes elfogadni Cal-t? — forgattam szemeim, s a konyhapulthoz sétáltam, hogy vizet tölthessek magamnak.

— Inkább nézd meg ezt — dobja elém telefonját, amin azonnal elindult egy videó.

A kezemből kicsúszott az üvegpohár, ami aztán apró darabjaira tört.

Bár ez ott, abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt.

Calum és Nastasia volt a videón. Hiányos öltözetben, egy ágyon.

— El akarod felejteni azt a libát, igaz? — kérdezte Nastasia.

Calum és az ő ajka között csupán néhány milliméter volt a különbség. Hangosan ziháltak, testük pedig megremegett.

— Igen... el... elakarom — nyögte a srác, akit szeretek.

— Annak csupán egy módja van — nevetett fel a nő, majd ajkával azt az ajkat csókolta, amelyet én szoktam.

A videó alján fel volt tüntetve a dátum, amely épp a tegnapra esett.

Tegnap Cal haza sem jött este. Csak reggel, úgy tíz felé. Valami okból furcsán viselkedett, de azt nem tudtam, hogy miért.

Ezek szerint dolga volt. Nastasia ajkaival és más testrészével volt találkozója.

Ez teljesen érthető.

— Kapcsold ki — szorítottam össze szemem, s elfordítottam fejem.

Épp annál a résznél tartottak, amely nem épp a legkulturáltabb.

— Honnan szerezted? — nyitottam ki szemem, miután hallottam, hogy megállította a videót.

— Mailban kaptam. Gondoltam, érdekelne — vont vállat. — Szeretnél haza jönni?

— Lenne hely számomra? — pillantottam fel rá.

Bólintott, én pedig azonnal felmentem a szobába pakolni.

Ott, abban a helyzetben ez tűnt a legjobb megoldásnak. El Calumtól, minél messzebb. Hátha sosem talál rám.

[Fura fordulat, igaz?
Sajnálom a sok késést. Igyekszem bepótolni]