baby on board // calum hood >3<// befejezett//

11.

Calum szemszöge
Négy hónappal ezelőtt

Miután eljöttem Yv-től, haza hajtottam. Nem érdekelt, ha lecsuknak ittas vezetés miatt. Nem érdekelt, ha karambolozok és meghalok.

Az még mindig jobb, mint amilyen állapotban vagyok most.

Nem lehetek mellette. Nem foghatom kezét. Nem nyújthatok neki támaszt. Talált mást. Elmondása szerint nem, de látszott a srácon, hogy odavan Yvie-ért. Bár, most őszintén: ki ne lenne oda érte? Csodálatos, dekoratív, szép és tud főzni. Minden férfi álma.

Napokkal később épp az irodámban ültem, s egy dossziét próbáltam rendbe szedni, amikor betörték az ajtóm.

Mr. Chars állt előttem. Dühös volt. Biccentettem az aszisztensemnek, hogy csukja be az ajtót, aki készségesen teljesítette akaratom.

— Mit akar? — kérdeztem kicsit sem kedvesen.

— Hagyd békén a lányom, Hood, mert nagyon megbánod  — mordult rám, s elővett egy kést a zsebéből, amit aztán a nyakamhoz szegezett. — Tudom, hogy nem csaltad meg. Tudom, hogy vissza akarod szerezni. De nem fog sikerülni. Ott van neki Nolan. Igaz, ezt ő még nem tudja, de Nolan meg fogja kérni a kezét. Gondoskodok efelől. Ha nem hagyod békén a lányom, esküszöm, hogy megölöm őt is és a kicsit is — nevetett fel ördögien.

— Szemét pöcs — köptem rá a szavakat.

Hogy féltem-e? Az nem kifejezés. De nem érdekelt. Hogy mert így beszélni a lányáról? A tulajdon lányáról! Nem ember az ilyen!

— Takarodjon el innen — löktem rajta egyet, mire hátra hökölt.

— Hood, tudod, hogy megmerem tenni. A videót is nekem köszönhetitek. Elértem, hogy elmenjen tőled, azt is elfogom, hogy meghaljon — morogta, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Idegességemben az asztalon lévő üvegpoharat az ajtónak dobtam. A szerencsétlen pohár apró szilánkokra tört.

Hajamba túrtam, s kifújtam a benntartott levegőt.

Ez az ember beteg.

Három hónappal ezelőtt

Ott volt a kezemben a kép. Fekete-fehéren virított az ultrahangfelvétel. Apró volt. Talán túlságosan is. Keze a köldökzsinor körül volt, viszont így is tisztán latható volt, hogy kislány. Egy apró kislány. Kis-Yvie.

Gyermekem anyját most hagytam elmenni. Elment. Talán örökre. Elveszítettem. És még meg sem mondhatom neki az okot.

El kell engednem. El kell mennie. Ez így van jól. Biztosan.

Napjainkban

Mikor beléptem a terembe Luke-ot és Lyn-t pillantottam meg elsőnek. Egymást ölelve ültek az ágyon, Luke közben apró puszikat nyomott Lindy homlokára.

Nemsokára bejött az orvos. Megvizsgálta Lyn-t majd a babát is. Miután mindennel megvolt, Yv felé fordult. Lestem a doki minden mozdulatát. Nem szívlelem a pasit. Olyan furán méregeti Yv-et.

Legszívesebben megállnák előtte, s a képébe mondanám, hogy: 'Hé, figyelj már, ő az enyém! Egy rossz mozdulat, és halott vagy!'

De, nem tehetem. Nem mondhatom ezt neki. Hisz ez egyáltalán nincs így.

— Mikorra van kiírva? — kérdezte Yv-től.

— Két hét múlvára — szólaltam meg hirtelen. Fogalmam sincs, hogy miért épp én feleltem.

Yv kérdőn pillantott rám, viszont én csak mosolyogtam. Jó volt kiejteni, hogy én vagyok az Yv hasában rejtőzködő kisbaba apja. Az én lányomat hordja a szíve alatt.

Hamarosan a doki is kiment, így már csak öten maradtunk a szobában. Hemmings-ék kezdtek elbóbiskolni, Yv karja között pedig Andy is aludt. Aranyosan nézett ki Yv a gyerekkel. Pár hét múlva pedig a kislányat fogja a kezében tartani.

— Calum — szólított meg hirtelen, mire felkaptam a fejem. — Nem akarod megfogni?

Kérdése meglepett, de nem várakoztattam sokáig. Odaléptem elé, lehajoltan, s a kezeim is odanyújtottam. Viszont megtorpantam. Ajka résnyire szétnyílt, szeme elkerekedett, szaporábban vette a levegőt. Tekintetünket összekapcsoltuk, s másodpercekig csak egymás szemébe néztünk.

Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Itt és most érezni akartam ajkait. Még ha ez olyan nagy kérés is lenne.

— Yv — motyogtam, ajkaim pedig már csak centikre voltak az övétől. — Én... én most meg foglak csókolni. Állíts le, mielőtt még olyat tennék, amit nem kéne — leheltem rózsaszín ajkaira.

— Tedd meg — suttogta érzékien.

Nem tétováztam, azonnal ajkára tapadtam, s hevesen megcsókoltam. Nem látott senki, Mr. Chars pedig elmehet melegebb éghajlatra.

— Fiatalok, csak szépen! Gyerek is van itt — Lyn csilingelő hangja szakította meg csókunkat.

— Elnézést — motyogta az előttem lévő lány, majd átadta a kicsit.

[Rövid lett„ tudom. A következő hosszabb lesz és eseménydúsabb
Csak azért, mert szeretlek yousetmyheartonfire :33
Nem. Ma nem lesz több rész :---) ]