baby on board // calum hood >3<// befejezett//

14.

Calum kezébe vette Abby-t s puszit nyomott a homlokára. Két órája folyamatosan ezt csinálja, s még nem unja.

— Annyira gyönyörű — nevetett fel.

— Igen, Calum, tényleg az — mondtam egy ásítás kíséretében.

Rettenetesen kimerültem az elmúlt órák eseménye miatt. Calum egy percre sem mozdul el mellőlünk, aminek kifejezetten örülök.

— Visszaköltözöl? — kérdezte, miután Abby-t a kiságyba helyezte, amit a nővérek hoztak be.

— Lenne számomra hely? — néztem fel rá.

— Ezt ugye te sem gondoltad komolyan — ingatta meg fejét, s befeküdt mellém.

— És mi lesz apámmal? — dőltem mellkasára.

— Nem tudom. De az biztos, hogy nem érdekel. Meg foglak védeni, s nem engedem, hogy elvegyen titeket tőlem — mondta határozottan, s a homlokomra nyomott egy puszit

— Megígéred? — mosolyodtam el, s közben apró köröket rajzoltam pólójára.

— Megígérem.

Három nap múlva kiengedtek a kórházból, így Calum utánunk jött. Az utolsó vizsgálatok után Calum megragadta a babahordozót, s megindultunk kifelé.

Hideg volt kint, az eső szemerkélt. Az autó a közeli parkolóban volt, így miután odaértünk Cal kivette Abby-t a tartóból, s berakta az ülésen lévő autó-babahordozóba [új szó„ gyerekek]. Mosolyogva néztem őt, ahogy bajlódik a csattokkal és semmire sem jut.

— Várj — mosolyodtam rá. — Segítek.

Calum kibújt az autóból, s gondterhelt arccal vizslatott.

— Nem nehéz — kezdtem el magyarázni, s bekapcsoltam a csatokat. — Látod? Ilyen egyszerű — mutattam az összecsatolt csattokra.

— Van még időm betanulni, igaz? — túrt dús hajába.

— Persze, Cal — nevettem fel, majd lábujjhegyre álltam, s ajkára nyomtam a sajátom.

Hirtelen valaki köhögni kezdett.

Férfi volt.

Hangja pedig ismerős.

Eltávolodtam Calum-tól, s a férfire néztem. Fekete öltönyt viselt, ami kiemelte kissé szőke haját.

— Helló, fiatalok — tárta szét a kezét, majd közelebb lépett. — Yvie, hogy kivirultál.

— Szia, Chris — mosolyodtam rá, s átöleltem.

— Yvie — motyogta fülembe, s egy puszit nyomott a homlokomra. — Gondoltam meglátogatlak titeket, de, úgy tűnik, elkéstem — vágott egy grimaszt, miután elengedett.

— Csak egy kicsit — mosolyodtam rá. — Mi ez a pingvin jelmez? — vontam fel szemöldököm.

— Ebéd a jövendőbeli apósommal és anyósommal — forgatta szemeit.

— És ki a szerencsés?

— Violet — mondta egy szégyenlős mosoly kíséretében.

Mosoly kerekedett arcomra, amikor meghallottam a szőke hajú lány nevét. Az esküvő után Violet rengeteget áradozott egy bizonyos srácról, akit az ünnepségen ismert meg. Sosem gondoltam volna, hogy az a srác éppenséggel Chris.

— Gratulálok — mosolyodtam rá.

— Yv, gyere már — hallottam meg Cal hangját az autóból.

— Később találkozunk — biccentett az előttem álló szőkeség, majd távozott.

— Mehetünk — mondtam, amikor beültem az autóba, s be is kapcsoltam az övet.

— Irány haza — nevetett fel a srác, majd elindította az autót, percekkel később pedig már száguldottunk az utcákon.

Egy óra elteltével már az udvaron voltunk. Cal ismét megpróbálkozott a csattokkal, s most sikerrel is járt. Keze közé vette az apró lányt, aki még mindig békésen aludt. A csomagtartóból kivettem a babahordozót, amibe aztán belefektettük Abby-t. Cal egyik kezével megfogta a hordozót, másikkal átkarolt, majd befelé indultunk.

Megálltunk az ajtó előtt, Calum előkapta zsebeiből a kulcsokat, majd csigalassúsággal elfordította a zárban. Ezután szép lassan kinyitotta az ajtót.

— Meglepetés — szólaltak meg a bent lévők, majd a kezükben lévő konfettit felfelé dobták.

Arcomra ráfagyott a mosoly, Calum pedig egy puszit nyomott arcomra.

— Nem kellett volna — mondom Brie-nek és Lyn-nek, a két főszervezőnek.

— Már dehogynem — förmedtek rám szinte egyszerre.

Abby-t felvittük a szobájába, amit Cal szépen berendeztetett, s lefektettük őt. Apró keze teste mellett volt, fejét oldalra fordította, ásított egyet, majd ismét elaludt.

— Szeretlek — ölel át Cal hátulról, tenyerét pedig a hasamra tapasztotta.

— Én is téged — nevetek fel, s tenyerem az övére helyeztem.

— Őt is — biccentett a kiságy felé.

— Tudom — nevettem fel, szembefordultam vele, majd megcsókoltam.

Miután ajkaink elváltak, vállába fúrtam fejem, mélyen beleszippantottam férfias illatába, s hagytam, hogy az az émelyítő illat elkábítson. Oly rég érezem már ezt a fantasztikus illatot, már hiányzott.

— Srácok — az ajtó felé kaptuk a fejünket, ahol Luke állt. — Nem akarom megzavarni ezt a gyomorforgatóan romantikus pillanatot, de egy pasas már egy ideje az ajtóban áll. Türelmetlen és ideges — mondta, majd kiment.

— Ki lehet az? — kérdezte Cal, mire csak vállat vontam.

Átkarolta derekam, majd kisétáltunk a szobából. Lementünk a lépcsőn, átvágtunk a tömegen, ami nem kis feladatnak bizonyult, majd az ajtóhoz sétáltam.

Elfordítottam a kulcsot, majd lenyomtam a kilincset.

Szokták mondani, hogy amikor az ember jól érzi magát, szinte kicsattan a boldogságtól, akkor jönni fog valami, ez esetben valaki, aki mindent tönkrevág mindent.

Ki állt az ajtóban?

Nem nehéz kitalálni.

— Te meg mit keresel itt?