baby on board // calum hood >3<// befejezett//

19.

* 11 évvel később *
Abby szemszöge

— Megjöttem — kiáltottam el magam, miután beléptem anyámék lakásába.

Két éve költöztem el itthonról, azóta egyetemre jártam és munkát is szereztem magamnak. Az iménti sikeres volt, az utóbbi nem igazán, ugyanis nemrég csődbe ment a cég, nekem pedig nincs munkám. Anya azzal hívott fel, hogy remek híre van a számomra. Nem is kételkedek benne, hisz anyának mindig is remek ötletei voltak.

— Konyhában vagyunk, kincsem — hallom meg anyám csilingelő hangját.

Amint beléptem az említett helyiségbe, olyat láttam, amit soha többé nem szeretnék. Anya meg apa... nos hát... nyálat cseréltek. Ez olyan guszta...

— Gyerekek is vannak itt — sipítottam, mire hallhatóan szétrebbentek.

— Neked is szia, kislányom — szólt apám.

Feléjük fordultam, s mindkettejük arcára egy puszit nyomtam. Nemsokára húgom, Diana is megérkezett, s a csoportos ölelés után helyet foglaltunk az asztalnál.

— És, hogy állsz Patrick-al? — kérdezte anya.

— Kidobtam — amúgy nem. Megcsalt. De hát majdnem ott van az.

— Jól tetted. Egy seggfejjel kevesebb az életedben — helyeselte apa.

— Remélem magadra céloztál a seggfej jelzővel — nevetett fel anya.

— Munkád még mindig nincs, szívem? — kérdezte apa.

— Már sok helyre beadtam a jelentkezési lapot, de még sehol sem jeleztek vissza — húztam el ajkam.

— New Orleans-ban van egy étterem, a Red. Lehet, hogy emlékszel rá, mivel a miénk volt. De mivel elköltöztünk, a legjobb haveromra hagytam. Most pincérekre van szüksége, és beajánlottalak. Azt mondta, hogy ha gondolod, már holnap mehetsz, és szerez neked lakást is — hadarja apám.

Lassacskán felfogtam azt, amit most ledarált itt nekem. Igaz, kicsit nehéz volt, mivel a felét nem értettem, annyira gyorsan beszélt. Emlékszem a Red-re. Rengeteget voltam ott Andy-vel.

— Ez az állás biztos? Megbízható a személy? — kérdezősködtem tovább.

— A legmegbízhatóbb — felelte apám bőszen.

Az est további felében megbeszéltük ezt a munkalehetőséget, s arra a döntésre jutottunk, hogy elvállalom. Miután hazamentem, bepakoltam a cuccaimat egy óriási bőröndbe, s a másnap induló gépre foglaltattam jegyet.

A repülőút kissé rövid volt, mondhatni fél órás. Miután kijutottam reptéről, fogtam egy taxit, s lediktáltam a nemrég megkapott címet. Egy panellakáshoz értünk, amelynek a negyedik emeletén volt a lakásom. Miután felcipekedtem a cuccaimat, kiválasztottam a legmegfelelőbb ruhadarabokat, majd ismét fogtam egy taxit, s elmentem a Red-be.

Nem voltak sokan, csupán egy-két ember mászkalt az étteremben. A recepcióhoz mentem, ahol leszólítottam a Violet nevezetű, negyvenes éveiben járó nőt.

— Jó napot! Abby Hood vagyok, és az állás... — de belevágott a szavamba.

— Abbykém, hát te vagy az? Olyan rég láttalak — nevetett fel a nő, majd áthajolt az asztalon, s átölelt.

Megpróbáltam viszonozni gesztusát, ami sikerült is néhány grimasz kíséretében.

— Az állás miatt jöttem — kezdtem bele ismét.

— Menj be a konyhába. Nemsokára Mr. Hemmings is megérkezik, és akkor körbevezet téged meg az újoncokat — mosolyodott rám bőszen, majd az említett helység felé biccentett.

Eleget téve kérésének bementem a konyhába.

Hamarosan pedig megérkezett Mr. Hemmings is.

Tizenegy év után ismét találkozott a tekintetem az Andy-éval.