baby on board // calum hood >3<// befejezett//

02.

Calum háromra ért haza. Egy hosszú, forró csókkal üdvözölt, majd ettünk. Ezután átöltöztünk, s elindultunk az orvoshoz.

Az út hosszú volt, tekintettel a délutáni csúcsforgalomra, így az autóban ültünk nagyjából negyed ötig. A rádióból halkan szólt a zene, Calum pedig idegesen pöckölte ujjával a kormánykereket. Rettenetesen ideges volt, mivel elkéstünk. A sor viszont egyáltalán nem csökkent. A hangos dudaszó behallatszott a zárt ajtókon keresztül, na meg néhány káromkodás is elhagyta az ideges vezetők ajkait.

— Sosem lesz ennek vége. Szerintem forduljunk vissza. Az orvos is nemsokára megy haza — túrt dús hajába , s idegesen kifújta a levegőt.

— Lehet, hogy még elérünk. Hívd fel, és kérj egy későbbi időpontot. Oda kell érnünk — kezemmel megtámasztottam fejem, s ingerülten néztem ki az ablakon.

Az autók egymás hegyén-hátán álltak. És egyik sem mozdult.

— Szállj ki a kocsiból, s menj be egyedül. Alig van pár sarokra a rendelő — pillantott rám.

— Én nélküled sehova sem megyek, szóval maradok.

Hamarosan megindult a sor. Miután kiértünk az autókavalkádból, Calum rátaposott a gázra, így, viszonylag, hamar odaértünk.

Az orvos rendelője a harmadikon volt, így oda fel kellett gyalogolnunk. Rajtunk kívül még két ember volt a váróteremben. Egy férfi és egy nő. A férfi a falnak volt dőlve, a nő pedig a széken ült, kezeit összekulcsolta az ölében, s előremeredt a semmibe.

Leültünk a nő mellé, Cal pedig átkarolta a vállam, magához húzott, a egy puszit nyomott a homlokomra. Fejemet a vállára hajtottam. Mélyen magamba szippantottam férfias illatát, majd lehunyt szemekkel próbáltam ellazulni. Calum ujjai az enyém köré csavarodtak, hüvelykujjával kisebb köröket írt le kézfejemre.

Hamarosan kijöttek a bent lévők, s bementek a mellettünk lévők [uuu„ ez rohadt értelmesre sikeredett].

— Szerinted kisfiú lesz, vagy kislány? — szólalt meg hirtelen Cal.

— Az csak az ötödik hónapban fog kiderülni — motyogtam alig hallhatóan.

— Tudom... de azért mégis. Kislányt szeretnél, vagy kis srácot?

— Nem tudom. Nem gondoltam még bele igazán — merengtem el, s ujjaimat végighúztam kézfején. — Kislány. Talán. De egy kis srác sem lenne rossz.

Ezután nem válaszolt, csupán még szorosabban tartott.

Hamarosan mi következtünk. Calum el nem engedve derekamat, bevezetett az orvos rendelőjébe.

— Jó napot! Jack Haydock vagyok. Kérem, foglaljanak helyet — mosolyodott el a harmincas éveiben járó férfi.

Haydock?

Mindketten helyet foglaltunk a székeken, amelyek az orvos asztala előtt voltak. Lábaimat keresztbe téve néztem körbe. Ugyan kicsi volt az iroda, minden elfért benne: az egyik sarokban volt az ultrahang, valamint egy röntgengép is. A fal narancsra volt mázolva, csupán a mennyezet volt fehér.

— Ez az első vizsgálatuk? — kérdezte a férfi, mire csak bólintottam. — Akkor fogjunk is neki — ezzel felállt helyéről, majd az ultrahanghoz lépett.

Az ágyhoz léptem, s levettem magamról a pólót. A férfi rám pillantott, majd intett, hogy forduljak meg.

—  A második vagy a harmadik hónapban lehet — állapítja meg, majd tovább matatott a gépen.

Félőn pillantottam Calumra, aki mosolygott. Már-már nevetett. Érthetetlenül megráztam fejem, mire elkezdett tátogni.

— A nászéjszaka?

Hevesen bólogatni kezdtem, majd beharaptam ajkaim, hogy nehogy hangosan felnevessek. Cal a hajába túrt, majd tovább figyelt.

Tekintetével mintha felfalt volna.

Szeme elidőzött teltebb kebleimen, majd lefele haladt, s megállt a hasamnál. Nem volt olyan észrevehető, hogy ott bent van valaki, de azért, ha az ember jobban megfigyelte, akkor megállapíthatta, hogy nem csak egyedül élek ebben a testben.

— Kérem, feküdjön le az ágyra — utasított.

Elsőnek leültem, majd felraktam lábaimat az ágy túlsó végébe, ezután pedig fejem lehajtottam a kispárnára.

Ekkor Cal felállt, s a székével együtt mellém lépett. Leült, majd kezei közé fogta remegő kezem, és lassan simogatni kezdte kézfejem.

— Ez egy kicsit hideg lesz, de hamar megfogja szokni — lépett mellénk, majd egy szerkezet segítségével zselés anyagot kent a hasamra, ami tényleg hideg volt.

Ismét egy gépezet került a hasam fölé, majd a kivetítőn megjelentek az első képkockák. Olyan kicsi volt. Olyan apró. Olyan...

Könnycseppek gördültek le arcomon, ajkaim is remegni kezdtek.

— Cal... Calum... ő itt... a miénk.

Calum kissé megbabonázva nézte a kivetítőt, majd lehajolt, s lágy csókot lehelt ajkaimra. Ajkaival telhetetlenül falta az enyémet, kezével pedig megtámaszkodott a fejem mellett a párnában.

— Ő itt a miénk — lehelte ajkaimra, majd lecsókolt minden egyes könnycseppet az arcomról.

Az orvos köhögni kezdett, jelezve, hogy rebbenjünk szét. Ajkain viszont ott volt egy apróka mosoly, amely olyan sokatmondó volt.

— Látom, Hood, megtaláltad az igazit — ezzel hátba veregette Calt, az én kezembe pedig egy kendőt nyomott, amivel le tudtam törölni a ragacsos anyagot.

Miután magamra kaptam a pólóm, mindketten visszaültünk az asztal előtti székekre. Cal megfogta a kezem, majd megszorította azt.

— Felírtam néhány gyógyszert, amit ezentúl szednie kell. Valamint egészségesebben kell táplálkozzon. Mondja, maga cigizik? Esetleg iszik? — kérdezte, fel sem pillantva lapjáról.

Félőn Calumra pillantottam. A cigi csupán csak egyszeri eset volt. Egy szált szívtam el akkor este, s már akkor azt sem tudtam, hogy mi a bajom.

— Nem. Inni pedig nem igazán. Csak ha nagy alkalmak vannak.

— Nos, ezeket is mellőznie kell — kijelentésére csupán bólintottam. — Ami a legfontosabb: nincs szex.

Calum mintha megfagyott volna. Kezeivel erősebben szorította kezem, majd nyelt egy nagyot.

Ajkaimat beharapva fojtottam el nevetésem.

— Persze. Természetesen, doktor úr — bólogattam bőszen.

— Itt a recept. A lap hátoldalára felírtam a számomat; ha valami kérdése van, csak hívjon.

Mindketten felálltunk, majd egy köszönéssel elhagytuk az irodát.

Cal szótlanul ült az autóban, még a rádiót sem kapcsolta be. Próbáltam hozzászólni, de valami belülről megállított, s nem engedte, hogy megszólítsam.

Leparkolta az autót a feljáróba, majd bementünk a lakásba.

Ott viszont nekinyomott a falnak, kezeimet lefogta, s homlokát a homlokomnak döntötte.

— Még nyolc hónapig nincs szex [btw. Ha jól tudom„ szülés után két hónappal lehet újra uhm.. csinálni] — lehelte ajkaimra. — Én addig megőrülök.

— Talán eltekinthetünk egy, s mástól — morogtam, majd ajkaiba harapva, forró csókba forrtunk.[? Ez így nem helyes]

Heyhey
Uhm csak annyit akarok mondani, hogy ez az évad nem lesz olyan hosszú, mint a többi. Talán 15  rész+epilógus. De ez még változhat.
U.i. hiányzik a 'like a boy':---(
Szép estét nektek :3