Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

Előszó

Írói szemszög

- Mentsétek a gyermekeket!

Szelte be a teret harsány parancsával a vezér, ki bártabb volt mind közül. Félelem nélkül szállt szembe ő és csapata a világukra támadó sötétség ellen. Ám ez a harc más volt. Itt nem ember küzdött ember ellen, nem! Ők sokkal magasabb rangot foglalnak el az embereknél, lelkük patyolat tiszta, megjelenésük egyenlő a mennyeivel. Az aki láthatja akár egyiküket is roppant kiváltságos helyzetet tudhat magáénak vagy már távozott az élők sorából.
Eme lények sok néven ismertek, de amin talán mindenki ismeri őket az az angyal kifejezés. Kinézetük hasonló az emberéhez ám mégsem említhetők velük egy lapon. Bennük ugyanis nincs semmiféle rosszindulat, gonoszság, előítélet semmi ami az emberben magasan jelen van.

A legismertebb arkangyal Michael, aki a hét mennyország uralkodója s harcos angyal lévén az ő tiszte megvédeni az országaikat. Seregével bátran küzdöttek a királyságukért, gyermekeikért. Ám úgy tűnt hiába a félsz nélküli támadás, minden erőfeszítésük kútba fulladt. A sötétség elnyelt mindent s bármihez amihez csak hozzáért rögtön elporladt. A gyereküket védő anyák szemvillanás alatt lettek hamuvá utódjaikkal együtt. Az alig pár perce gyerek ordítozástól hangos csarnokok most némán konganak az ürességtől. Márványból készült padlózata hófehér és aranyszínű hamvakkal volt tele, melyet a gonosz oldal hagyott magaután. Michael társával Gabrielel igyekeztek rendezni soraikat, hogy mindent bevetve kiűzzék a rosszat a mennyországból.

Nem messze a mennyei pavilontól megpillantottak egy apró fekete árnyat s azt ahogy egy síró gyereket cipel karjaiban. Azonnal utánna eredtek s a közeli tónál sikeresen elfogták a kisgyerek méretű árnyat. Csupán közelről tudatosult elméjükben, hogy az bizony egy gyermek aki egy újszülött angyal bébit fog kezeiben. A fiú ki nem lehetett több emberi években öt évesnél nem eresztette a picit, összekuporodva a földön szárnyaival védte magát is és a kicsit is. Michael roppanttul elcsodálkozott a fiú láttán, még sosem látott hozzá hasonló lényt. Bár külsőleg angyal forma volt mégis szárnyán lévő tollai fehér helyett feketék voltak, ahogy haja is. Szeme nem kék vagy zöld volt ahogy az az angyaloknál szokás hanem piros, mintha valami torz fenevad lenne. Elragadva tőle a kisbabát átadta Gabirelnek majd az apró fiút szárnyai mentén emelte a magasba.

- Te meg miféle szerzet vagy?

Hangja oly parancsoló volt, oly félelmet keltő, hogy csupán egyetlen kérdésétől megremegett a föld. A fiú rettegve nézett az óriási férfi szemeibe s ujjait tördelve válaszolt neki.

- Angyal vagyok, felség. -felelte halkan.

- Méghogy angyal. -dobta a földre- Ne hazudj nekem te kis szemtelen! Az angyalok nem így néznek ki! Mondd csak ki küldött? Félszerzet vagy esetleg egy teremtett démon? Felelj! -emelte felé kardját.

- Nem uram egyik sem vagyok. Angyal vagyok esküszöm! -bordult térdre majd ujjait összekulcsolva könyörgött tovább- Kérem ne bántson! Így születtem nem tehet róla.

- Na ne mondd? Na és mit keresett az a gyermek nálad? Mit akartál vele tenni, csak nem megölni? Hah!? -ordította.

- Dehogy. A folyónál találtam rá és gondoltam ide hozom nehogy a sötétség őt is megölje, akárcsak az anyámat.

- Szép mese démon, kár, hogy én ezt nem veszem be!

Meglendítve kardját a fiú felé suhintott ám mielőtt az elérhette volna az eddig elpusztíthatatlannak hitt kard darabjaira hullott a levegőben. A Gabriel kezében tartott apró gyermek kezeit kinyújtva vetett véget a vérengzésnek még mielőtt az elkezdődhetett volna. Mindannyian meglepődtek eme kisebb csodán, hiszen egyik angyal gyermek sem képes ilyesmire ráadásul nem születése után alig pár hónappal.
A pici keserves sírásba kezdett mely odavonzotta a sötétség lakóit, azaz a démonokat. Michael elküldte onnan Gabrielt, hogy vigye biztonságba talán az utolsó életben maradt utódot és meghagyta neki, hogy a fura szerzetet pedig zárja birodalmának egyik legjobban őrzött börtönébe.
A parancsnak eleget téve a fiút az ötödik országba vitte ahol az évszázadok alatt elfogott gonosz lelkeket, lényeket és áruló angyalokat tartották lakat alatt, elzárva mindentől és mindenkitől. A gyerek rettegve állt meg az egyik tömlöc közepén és szárnya végeit simogatva próbálta nem elsírni magát.

- Meddig kell itt maradnom?

- Amíg Michael úgy nem dönt, hogy szabadon enged.

- De szerinte én egy gonosz lény vagyok. -szontyolodott el- Na és vele mi lesz? -bökött a picire aki folyamatosan őt nézte.

- Elviszem egy biztonságos helyre ahol felnőhet és ahol nem kell tartania az alvilág szörnyeitől.

- Meglátogathatom majd? -csillantak fel könnyfátyolos szemei.

- Nem. Senki sem látogathatja, azt sem tudhatják meg micsoda is ő valójában.

- De mi lesz a szárnyával? Azt azért látják nem?

- Nem ha elvarázsolom őket. De elég legyen a kérdezősködésből!

- Elbúcsúzhatok? -sétált közelebb a gyermekhez- Ég veled te pici, remélem jó életed lesz! -puszilta meg homlokát- Ha egyszer visszatérsz ide keress meg, ha még élni fogok! Szia!

Intve neki a gyerek égtelen sírásba kezdett és folyton ki akart ugrani Gabriel karjaiból, hogy megtalálója karjaiban lehessen újra. A kisfiú szomorúan szárnyával eltakarva magát ült le a hideg padlóra és kezdett el csendesen sírni. Egy ideig még hallotta a kicsi keserves zokogását de aztán egyik pillanatról a másikra semmivé lett. Gondolatban elbúcsúzott tőle s bár fiatalka volt még tisztában volt azzal, hogy mi vár rá ha Michael végez a csatában és visszatér országába. Megöli őt csak mert nem pontosan olyan, mint a többiek. Csak bízni tud abban, hogy talán történik valami csoda s az élete mégsem lesz oly rövidke, mint amilyennek gondolta.

*Michael: (ejtsd: Mikháel és nem Májkül mint Michael Jackson😁) Isten harcosa, ő vezeti a Mennyei Seregeket, és ő a Hét Mennyország uralkodója. Az ő követői a védelmezők. Leginkább a harcra összpontosítanak, hitüket és céljaikat mindenáron megvédik, ha kell fegyverrel is.

*Gabriel: Ő a két legmagasabb rangú angyal egyike. (a másik Michael) Ő az, aki a fontos híreket közli az emberi fajjal, ezért a hűség angyalának, a hűség szolgálójának, vagy a jó hírek hozójának is nevezik.