Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

3. rész

A fájdalom elmúlt, már nem érzek kínokat szóval az most jó vagy rossz jel? És mintha beszélgetés foszlányokat hallanék. Akkor csak nem haltam meg ugye? Ki kéne nyitni a szemeim, de olyan jól esik pihenni... De tudnom kell mi folyik itt! Ígyhát nagy erőfeszítések árán sikerült kinyitni szemeim s ágyam mellé pillantva rögtön le is ugrom róla ijedtemben. Ugyanis egy idegen férfi áll a szobámban ráadásul két óriási szárny lebeg a hátánál! Ezt most csak álmodom ugye? Ez valami hülye álom igaz!?

- Nyugodj meg kicsim! -lép ki mögüle anya, de én csak hátrálok- Haneul, semmi baj ne félj, ő a barátunk!

- Tényleg? Nem tudtam, hogy te szárnyas fickókkal haverkodsz!? Kicsoda ő vagy vagy micsoda?

- Drágám ő itt Gabriel angyal.

- Arkangyal ha megbocsájtasz. -szólalt meg legelőször azóta, hogy totál beparáztatott.

- Óh tényleg bocsáss meg, arkangyal a hét angyal egyike.

- N-na-a ne! Nemár! Hiszen angyalok nem is léteznek! Ez valami vicc? Kandikamera? -elkezdtem kutakodni hátha megtalálom az elrejtett minikamerákat.

- Fejezd be Haneul! -kiabált rám anya, ami úgy meglepett, hogy azonnal megálltam- Hagyd abba ezt a gyerekes viselkedést és figyelj végre rám!

- Nem! Ez baromság! Ilyen nincs, nem léteznek szárnyas emberek se angyalok se semmi ilyen badarságok!

Kirohantam. Nem bírtam tovább ott állni a szobám közepén és eltűrni, hogy hülyének nézzenek! Méghogy angyalok! Tényleg azt hiszik, hogy ezt beveszem? Ahhoz hamarabb kell felkelniük! Már az ajtónál tartottam, már majdnem megérintettem a kilincset mikor az a nem tudom milyen nevű férfi szó szerint elémszállt, meggátolva engem a kijutásban. Pár lépést hátráltam tőle, rettentően megijesztett! Szememet törölgettem, arcomat pofoztam hátha ez amolyan álom az álomban szerű dolog és végre sikerül felkelnem, de nem. Fájtak az ütések, éreztem mindent szóval kb a tizedik pofonnál rá kellett jöjjek ez nagyon is a valóság. Akkor erre csak egy épeszű magyarázat van, megőrültem! Igen csakis ez lehet a válasz!
Addig hátráltam tőle míg hátam a konyhát elválasztó falnak nem ütközött, így már nem volt hova mennem. Próbáltam láthatatlan lenni, beleépülni a falba, úgy tenni mintha csak egy festmény lennék de...nem jött össze. Fölém tornyosult. Barna haja volt, kék szeme, harci ruhát viselt és szárnyai olyan fehérek voltak hogy még a hó sincs olyan fehér, nagyságukról meg már nem is beszélve. Egy biztos félelemkeltő látványt nyújtott.

- Ne félj tőlem Azura, nem foglak bántani.

- Ki? Az én nevem Haneul.

- Igen a földi neved, de az angyal neved Azura.

- Mivan? -horkantottam fel- Én angyal? Nemár én nem vagyok egy mesebeli lény!

- Kérlek üljünk le elmagyarázok mindent. -mutatott a kanapé felé, kételkedve néztem rá- Nem kell tartanod tőlem.

Kis hezitálás után a bútordarabhoz léptem és leültem rá. A férfi összehúzva szárnyait követett engem és kb 1,5 méteres távolságra helyetfoglalt mellettem.

- Nos akkor ha megengeded elmesélném neked hogy kerültél le ide, a földre, az emberek közé.

- Szóval akkor én onnan fentről jöttem? -mutattam az ég felé.

- Igen. A Hét királyságnak az egyikében laktál, a rád vigyázó angyal nőkkel. Csak történt egy borzalmas tragédia és jobbnak láttuk társaimmal ha inkább itt rejtünk el, ahol a sötétség nem talál rád.

- Milyen tragédia? Azt hittem a mennyországban nincs olyan, hogy tragédia?

- Hát ott nincs is, de a sötétség bárhová beférkőzi magát s úgy emészt fel mindent mint a legkártékonyabb kór a világmindenségben. Ez történt alig két évtizede is. Lucifer, gondolom már hallottál róla az ember történetekben? -pillantott rám kíváncsian.