Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

11. rész

Hiába telt el pár nap azóta, hogy a fekete angyal is csatlakozott az intézmény diákjaihoz, semmit sem javult a helyzet. Utálják őt, félnek tőle. Hiába, hogy már Diana sem szekálja, az elfogadás nem igazán sikerült egyikük részéről sem. Zafira talán az egyetlen -persze rajtam kívül- akit nem zavar különösebben az ittléte. Beszélgetnek, sőt volt mikor már együtt is nevettek valami béna angyal viccen amit én abszolút nem értettem. Örültem, hogy legalább ők ketten kijönnek egymással, legalább nem kell se egyikkel se a másikkal összevesznem ha épp Zafiraval vagy Jiminnel vagyok.

Épp Azahria tartott órát mikor Raguel rontott be az ajtón, elég kétségbeesett arca volt. Mindenki megijedt, hogy valami baj van talán.

- Minden kiképzést kapott tanonc jöjjön velem a többiek pedig keressenek búvóhelyet! -parancsolta sűrgető hangon.

- Mi történt?

- Omakok! Megtámadták a főkaput! -meglepődtem. Azok a szörnyek itt? Újra?

Az idősebb diákok egyként álltak fel és kiviharoztak a teremből. Én is, Zafira is és Jimin is felálltunk. De tanítónk rögtön ránk ripakodott.

- Ti meg hova készültök!? Azonnal üljetek vissza a helyeitekre!

- Na de uram...! Mi is harcolni akarunk! -fordult felé Zafira.

- Nem lehet! Még nem tudtok eleget! Megsérülnétek és csak hátráltatnátok a katonákat. Mindenki kövessen, elmegyünk az óvóhelyre!

Mérges lettem amiért minket nem engednek harcolni. Hiszen mi is segíthetnénk attól mert nem futunk napi nyolc órát egy sáros stadion szerű épületben és nem verekedünk egymással csak úgy egy ringben. Nekünk is van erőnk, simán bevethetnénk azok ellen az ocsmány szörnyek ellen! Miért korlátoznak ennyire?
A folyosókon haladva igyekeztem nem túl feltűnően lemaradni a többiektől. S az egyik kanyarban az ellenkező irányban tértem le, nem követtem tovább őket. Engem csak ne korlátozzon senki!
A számomra teljesen idegen folyosón haladva igyekeztem egy nyitott ablakot vagy egy szobát keresni ahol simán kerepülhetek az épületből. Néhány kanyar után ráleltem egy igazán méretes ablakra, úgy tűnt zárva van de ki lehet nyitni. Épp a karért nyúltam mikor egy kéz megfogta a vállamat én pedig reflex szerűen fordultam meg és az illetőnek a kezét lapockái közé csavartam. Hála a NamJoon ezredestől kapott önvédelmi leckéknek már sikeresen meg tudom magam védeni. Csak akkor ismertem fel ki az, mikor tudatosult bennem, hogy bizony két méretes fekete szárny lebeg a szemeim előtt. Rögtön elengedtem.

- Jimin!? Te meg mi a francot keresel itt? -förmedtem rá. Legszívesebben kiabáltam volna de tudtam ha nem akarok lebukni akkor ezt későbbre kell halasztanom.

- Én is ugyanezt kérdezhetném! -tette karba kezeit- Nem az óvóhelyen kéne lenned? -nézett rám féloldalas mosolyával. Valahol sejtettem, hogy csak kötekedésként kérdezi.

- Nem ülhetek ölbetett kézzel amíg mások odakint az életüket kockáztatják! Plusz ha már engem jelöltek ki arra a sorsra, hogy győzzem le a sötétséget akkor ne zárjanak be egy francos pincébe!

- Sejtettem. Gyere, segítek neked. -nyitotta ki az ablakot.

- Miért segítesz? -sandítottam rá.

- Mert ez a dolgom. -ránéztem egy „Hah?” arckifejezéssel aztán mintha rájött volna mit is mondott az imént azonnal mentegetőzni kezdett- Mármint ez egy barát dolga nem?

- A-ha... És ha bajba kerülsz emiatt?

- Majd azt mondom belerángattál, téged úgyse vonnak felelősségre. -öltötte ki nyelvét.

- Oh milyen kedves vagy. Na igyekezzünk!

Kiugorva az óriási ablakon kitártuk szárnyainkat és hamar magunkmögött hagytuk a képzőt. Jimint követve igyekeztünk a fő kapu felé, mivel én nem ismertem a járást. Már messziről hallani lehetett a csatázás hangjait. Mintha ágyúk dörögtek volna és mintha villámok csapódnának a földbe. Roppant félelmetes volt mégcsak hallani is. Amint látó közelségbe értünk hamar kiszúrtam a fekete felhőkből előtörő Omakokat, akik félelmet nem ismerve támadtak az angyalokra. Számtalan holttest hevert a földön, javarészt a szörnyetegek de sajnos akadt angyal is aki elesett a harcban. Tekintetemmel Gabrielt kezdtem el keresni és NamJoont meg Hoseokot is. Én velük együtt akarok harcolni! Hiszen annyit gyakoroltunk közösen, szinte már technikáink vannak, biztosan éles helyzetben is be tudnánk vetni azokat. Néhány körözés után megpillantottam Hobit és azt, hogy egyszerre három szörnnyel hadakozik. Tudtam tennem kell valamit ha nem szeretném, hogy a következő holttest ami a mennyország talaját beszennyezi az övé legyen.