Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

14. rész

Repültünk már egy ideje, Gabriel előttem én meg jópár méterre lemaradva tőle, mikor megpillantottam a messzi távolban egy az övéhez hasonló kastélyt. Elbújtam a környékbéli fákközé nehogy épp a célnál kiszúrjon. Megvártam amíg az egyik őr mélyen meghajolva neki beengedi az óriási ezüst színű kapun, aztán átszálltam a magasra emelt falak felett. Igyekeztem megkeresni őt a tömérdek ablak között, hátha kiszúrom valahol. Végül a leghátsó épületrészben találtam rá, ami az itt megszokotthoz képest elég lehangoló volt zord építettségével. A betonkerítések tetejét szögesdrót ölelte körbe, melyeken akkora tüskék voltak, hogy aki csak ránéz azonnal meggondolja magát betörjön-e a palotába.

Az egyik nagyobb ablakon bepaszíroztam magam és a leghalkabban igyekeztem nem jelét adni jelenlétemnek. Furcsáltam, hogy egyetlen őr sincs sehol pedig ha jól sejtem ez is az egyik Arkangyal otthona lehet. Az egyik kanyarnál mikor épp jobbra fordultam volna a hiányolt őrök feltűntek a folyosón, épp felém tartottak. Visszahúzódtam ugyan de mivel egy rettentően hosszú folyosón jöttem végig képtelenség volt, hogy a másik végére érjek anélkül, hogy meglátnának. Mégha repülnék is. Ide oda kapkodtam fejem. De még egy nyamvadt kiemelkedés sem volt sehol, se egy titkos ajtó vagy bármi. Mikor már szinte egy méterről hallottam az őrök beszélgetését egy kéz ragadta meg vállamat és teljes erőből a falnak paszírozott. Felnéztem és legnagyobb döbbenetemre Jimin állt előttem. Fejemnél támasztotta meg karjait, míg szárnyait teljesen a falnak döntve elrejtett minket a kíváncsi szemek elől. Azt tudtam, hogy remekül tud rejtőzködni de hogy ennyire... A három járőr úgy ment el mellettünk mintha ott sem lennénk. Huh. Ezt megúsztuk! Egyenlőre.

- Te meg mit keresel itt? -bújtam ki karja alatt, mikor már biztonságos volt a terep.

- Kíváncsi voltam miért kezdted el követni Gabrielt, így utánnad jöttem. -válaszolta teljes nyugodtsággal hangjában, mintha ez csak egy aféle baráti kiruccanás lenne.

- Nem kéne itt lenned, ugye tudod?

- Ahogy neked sem, szóval... -túrt bele hajába egy igen csak önelégült mosoly kíséretében.

Legszívesebben leütöttem volna az öntelt vigyora miatt, de végülis igaza volt. Nekem sem szabadna itt lennem. Ráadásul úgy, hogy nem kaptam és nem is kértem engedélyt senkitől.

- Tudnom kell Gabriel mit titkol!

- Miből veszed, hogy titkol bármit is?

- Te nem láttad hogy viselkedett velem és azt sem hallottad miket mondott. Haneulnak szólított, érted!? Még sosem tett ilyet!

- Akkor menjünk és derítsük ki mi folyik itt?

- Mi?

- Igen. Hiszen én is itt vagyok nem? -mutatott magára- Ha már eljöttem idáig szeretném tudni megérte-e. Gyere! -ragadta meg csuklómat.

Csak néztem, hogy Jimin itt akar maradni és segíteni nekem. Vajon miért? Hiszen úgy tudtam haragszik rám... Vagy én már azt sem tudom itt ki mit miért tesz. Ez a hely tök bonyolult!
Furcsáltam, hogy mennyire otthonosan mozog a folyosólabirintusban, én már két kanyar után totál eltévedtem volna. Csak nem járt már itt?
Végül egy óriási bordó színű ajtó előtt álltunk meg, ahonnan beszélgetés zajai szűrődtek ki. Kikerülve a fiút szorosan rátapadtam a falapra, hátha jobban hallom miről is esik szó odabent. Pillanatok alatt felismertem Gabriel hangját és Raphaelét is. Velük gyakran találkoztam így a hangszínük is megragadt tudatomban. Asszem még Michael kinek ismerősen cseng orgánuma ám a többiekről meg nem tudtam volna mondani kik ők. Jimin is mellém szegődött és szintúgy ő is fülét az ajtóra helyezte. De vajon őt mért érdekli, hogy miről beszélnek odaát? Vagy csak nem akar unatkozva álldogálni mögöttem míg én hallgatózom? Lehet. Mindegy, most nem ezzel kell törődnöm, meg kell tudnom azt amiért most idejöttem!