Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

15. rész

Csak álltam az aprócska tábla előtt és csak bámultam ami rá volt írva. Érdekelt vajon miért lenne ez az ördög kapuja mikor mi a mennyországban vagyunk? Vagy mégegy dolog van amit nem mondtak el nekem a "mélyen tisztelt" arkangyalok? Ki tudja hány olyan dolog van amit eltitkoltak előlem vagy amiben hazudtak...? Kezdem úgy érezni talán az is hiba, hogy itt vagyok.

Elmélkedésemet egy hirtelen feltörő zaj szakította félbe s a távolban megpillantottam egy fekete felleget ami éppen felém tartott. Hátráltam pár lépést. Nem tudom, talán abban bíztam, hogy a kapu majd megállítsa. Úgy tűnt bejött gondolatmenetem hiszen kb egy méternyire a rozsdás elválasztótól megállt. Most ez jó vagy rossz?

- Áhh Haneul hát eljöttél?

Az ismerős hangra megborzongtak szárnyaim, mintha valamiféle veszélyre próbálnának figyelmeztetni.

- Rubiel?

- Szóval tudod a nevem... A nagy Gabriel mondta ugye? -kérdezte ironizálva.

- Igen. És azt is mondta, hogy te Lucifer gyermeke vagy!

- Igen, na és?

- Te egy gonosz, száműzött angyalnak a fia vagy, aki ráadásul a Pokol ura! -feleltem határozottan- Miért kéne bíznom benned?

- Ki mondta, hogy bízz bennem?

Ekkor kilépett a felhőből, és ott álltunk szemtől szemben. Leszámítva az óriási vaskaput ami elválasztóként magasodott fölénk.

- Haneul, attól mert az apám az alvilág ura lett az nem azt jelenti, hogy gonosz lennék vagy akár ő is! Mint mondtam is neked, a Pokol egyáltalán nem olyan mint a Mennyország. Ahhoz, hogy ott életben maradj ölnöd kell. Főleg az olyanoknak, mint mi. Apámnak egyáltalán nem volt könnyű odalent megszereznie a neki járó tiszteletet, főleg így angyalként. Azt hittem te más vagy Haneul? -pillantott végig rajtam- Elítélsz, csak mert szerinted az apám egy áruló! Mégha igaz is lenne, miből gondolod, hogy én olyan vagy mint ő? Akár én is dobálózhatnék olyan jelzőkkel, mint földi söpredék, alantas emberi lény, korcs angyal. De megteszem? Nem!

Elszégyeltem magam. Igaza volt. Nem is értem magamat, hiszen sosem voltam az a rögtön ítélős típus. Mégis most pontosan ezt csinálom. Mint egy magát jobbnak gondoló ember. Igaza lehet, ebből a szempontból semmiben sem különbözök a lenti emberektől. Hiszen nem is ismerem őt és lehet az apja tényleg gonosz, meg sok gazságot elkövetett de senki sem mondta vagy szögezte le, hogy neki is ilyennek kell lennie. Talán ez a rámküldött átok kezd hatni rám és ezért látok már lassan mindent olyan sötéten.

- Sajnálom. -néztem rá néhány perc kínos hallgatás után.

- Rá se ránts. -legyintett- Már megszoktam, hogy mindenki így viszonyul hozzám, hozzánk.

Nem tudom miért de hirtelen Jimin jutott eszembe. Ő is ezeket mondta nekem mikor arról kérdeztem miért nem a képzőben él. Érdekes... Őt az első perctől kezdve elfogadtam és tudtam tévednek vele kapcsolatban, hiszen ő jó ember! De Rubiel... Fogalmam sincs miért de vele nincs meg ez a fajta érzés. Bár igaza volt annak kapcsán, hogy nem ítélkezhetek azonnal de valami megmagyarázhatatlan dolog azt sugallja nekem, hogy ne bízzak meg benne. Vajon hallgassak rá? Azt hiszem jobban teszem.

- De az meglep, hogy itt látlak. Mondd csak mi szél fújt erre? -csendben maradtam, nem akartam elárulni magam neki- Menekültél ugye? -ezt meg honnan tudja?

- Nem! Én csak...

- Ne, nem kell hazugságokat kitalálnod, látom rajtad!

- Csak kicsit egyedül akartam lenni.