Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

16. rész

Arra ébredtem, hogy valami rettentően bántja a szememet. Ja csak a napfény. Napfény!? Hány óra van? Sebesen kikelve az ágyból azonnal Jimin keresésére indultam, akire hamar rá is leltem a konyhában. Az igazán aranyosan kicsi helységben minden pontosan úgy volt jó ahogy volt. Tényleg az egész belső berendezés roppanttul hasonlított egy normál emberi otthonhoz. Kb minden megtalálható volt itt is mint odahaza. Egy főzőlap a konyhában, szekrények, kanapé a nappaliban, asztalka is volt sőt még lámpák is. Ami hiányzott az a hűtő volt, egy tv és bármiféle elektronikai eszköz. Itt bizonyára sokakban felmerülne, hogy akkor min is főznek az angyalok? Nos ez egyszerű. Ugyanolyan tűzhelyen amely bármely földi otthonban megtalálható, annyi különbséggel, hogy itt tűz adja a hőforrást nem pedig áram termeli. Meglepő, de szerintem ugyanolyan jól működik ha nem jobban.
Odasétálva a fiúhoz azonnal kérdőre vontam miért nem ébresztett fel, mikor tudta, hogy fontos dolgok várnak rám azaz ránk a mai nap! De azonnal letolt mivel még csak hajnali hat óra volt, így bőven van időnk mindenre. Tehetek én arról, hogy még most sem sikerült megjegyeznem, hogy itt hogyan számolják ki pontosan az időt? Nem értek a napórához, sosem értettem! Én a normál, tikk-takkozó, mutatókkal rendelkező óráról tanultam meg mikor mennyi az idő. Nem a nap állásából.
Leülve az egyik székre könyökölve, államat a tenyeremen tartva figyeltem ahogy épp kaját készít mindkettőnknek. Ismerős illatok csapták meg orromat, mintha ettem volna már ilyen ételt. Nagyon nagyon ismerősek ezek a mennyei illatok.

- Jimin?

- Hm?

- Pontosan mi az amit készítesz?

- Ramen.

Úgy tudtam! Tudtam, hogy ismerem ezeket a szagokat! De várjunk csak egy pillanatot...!

- Tényleg rament csinálsz? -kérdeztem meglepve.

- Igen, miért?

- Hát ez földi étel és én úgy tudtam, hogy itt semmi Földhöz köthető dolgot nem lehet enni?

- A képzőben, de ez itt az én házam! -aha, végülis jogos.

- De honnan vannak a hozzávalók?

- A Földről. -hát persze! Hogy nem esett le?

- Te lemehetsz oda? -néztem rá döbbenten.

- Hát igen is meg nem is. Igazság szerint nem mehetnék csak engedéllyel, de mivel én amolyan kitaszított féle angyal vagyok nem tiltják meg mikor hova megyek.

- De jó neked. Én bezzeg nem hagyhatom el ezt a nyamvadt helyet... -mérgelődtem.

- Miért akarnád elhagyni? -pillantott rám serpenyője felől.

- Mert hiányzik az otthonom. -feleltem kissé szomorúan- A barátaim is... Olyan rég láttam már őket. Ki tudja mi lehet velük? Lehet már el is felejtettek.

- Ha igazán a barátaid akkor sosem felednek el. Mit mondtál nekik mikor eljöttél otthonról?

- Semmit. Nem is beszélhettem velük! Gabriel egyszercsak beállított és közölte, hogy vele kell jönnöm. Olyan gyorsan történt minden, még az egyetemről se tudtam kiiratkozni. -meséltem csalódottan.

- Mit szólnál hozzá hogyha miután sikerül megfejteni a sötétség fedte múltadat utánna elvinnélek a Földre?

- Tényleg? -pattantam fel székemről. Teljesen fellelkesültem- Mondd, hogy most nem szivatsz!?

- Hát azt nem tudom mit jelent, de komolyan gondoltam az ötletem. Szívesen elviszlek a régi otthonodba.

- Ó Istenem Jimin! -rögtön odarohantam hozzá és szó szerint karjaiba vetettem magam- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira hálás vagyok neked! El sem hiszed mennyire boldoggá tettél ezzel!