Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

12. rész

Egy aprócska hang tölti be a nagy sötét teret, mely úgy hangzik mintha egy gyermek sírna éppen. Hol vagyok?
Lépteimet visszhangozva töri meg a nagy semmi amiben éppen lépkedek. Mintha egy óriási üres teremben lennék, de mégsem. Hirtelen, szinte csettintésre borít mindent vakítóan fehér fényáradat s egy virágokkal díszített hidat pillantok meg. Alatta szikrázóan kristálytiszta víz hömpölyög türkizkék árnyalatban. A fű melynél soha nem láttam még zöldebbet, olyan puha mint a legfinomabb anyag a világon. A fák ágain színesebbnél színesebb madarak dalolnak szinkronban, igyekeznek túlénekelni a másikat. Nos azt nem tudom hol vagyok de azt igen, hogy ez csodásan káprázatos hely! Szerintem bármely meseíró/készítő megirigyelné.
A semmiből előbukkanó szélfuvallat szárnyaim alá kapva felemel a magasba. Hirtelen megijedtek a hirtelen történésre de valamiért úgy sejtem ennek jelentősége van, így hagyom hagy vigyen ahova szeretne. A gyerek sírás egyre közelebbről hallatszik, majd meg is pillantom a gyermeket. Egy igazán bolyhos felhőn feküdt, felette (valószínűleg) anyja próbálja csitítgatni. A szél eltűnve szárnyaim alól arra késztet, hogy leszálljak a talajra. A nő mellett landolok ki fel sem pillant jöttömre. Talán nem lát? Lehet. Alaposan végignézek rajta, angyal ő is bár arcát nem látni annyira fényesen ragyog. Szárnyai gyémántként csillognak, a fehérnek is a legfehérebb árnyalatában. Egy aranyos dalocskát dudorászva végre elhallgattatja a síró gyereket. Hirtelen egy másik angyal jelent meg a semmiből s a nőt megöleli köszönésként. Lehet ő a gyermek apja. Szárnyai aranyszínben pompáznak, arcát neki sem látni, túlságosan ragyog.
Ekkor hirtelen, mint a filmekben, peregni kezdtek előttem a történések képkockái. Hangos, pisztolylövés szerű zajok csaptak fel a semmiből majd mindent tűz borított be. Csak kapkodtam a fejem, hogy most mivan? Nem értettem hol vagyok, azt sem miért. A távolban újra feltűnt az anya ki síró gyermekét tartva igyekezett elmenekülni a perzselő lángok elől. Fogalmam sincs miért vagy hogyan de erős késztetést éreztem arra, hogy utánna menjek.
Egy pavilonnál leltem rá, minek tartó oszlopai mögé bújva próbált elrejtőzni. Meg akartam kérdezni, hogy segítsek-e valamiben de testem úgy suhant át a tömör kőoszlopon mintha szellem lennék. Így gondoltam ő bizonyára nem lát engem. Hirtelen egy ismerős hang csengett füleimben.

- Kapjátok el! Ott az áruló némber!

Ez csak nem...? Gabriel? Láttam ahogy odafut a nőhöz és kikapva a gyereket karjából nemes egyszerűséggel döfi kardját egyenesen a szívébe. Fogalmam sincs miért de abban a percben peregni kezdtek könnyeim és egy szorító érzés nehezedett rá lelkemre. A gyereket az egyik Gabriellel tartó katona magáhozvéve eliszkolt vele a helyszínről. Nem értettem ezt miért nem látja senki? Csak a halott angyallal voltak elfoglalva. A menekülő katona után eredtem s bár ő nem hallotta én folyamatosan ordítottam neki, hogy hagyja békén a kicsit. A végén ugyanannál a hídnál kötöttünk ki ahonnan kiindultam. Egy sötét felhőszerű köd telepedett a márványjárdára s az angyal felényújtotta a babát. A kicsi eszeveszett sírásba kezdett, mintha legalább is kínoznák. A ködből két kar nyúlt ki s az egyik kézben egy fura alakú késhez hasonlító tárgy lapult. Csak nem? Most arra készül, hogy megöli a kicsit? De miért? Mit vétett ellene az az alig pár hónapos teremtés?
Hiába mentem oda, hiába akartam elvenni tőle a gyereket, úgy suhant át rajta a kezem mintha ott sem lenne. Nem akartam látni ahogy kioltják az életét, így becsuktam szemeim. Ám ekkor egy hangos parancsszó mégis arra késztetett, hogy nyissam ki azokat. Gabriel volt az.

- Add ide azt a gyermeket Leron!

- Soha! -ordította vissza.

- Ne higyj Lucifernek, hazudik neked! Nem lesz jobb semmivel ha hagyod, hogy megölje a kislányt! -áh szóval lány? Jó tudni.

- Elég legyen Gabriel! Megtudtam rólad az igazat, áruló vagy! Michaellel együtt! Nem érdemlitek meg, hogy vezessétek a mennyeket!

- Az mind hazugság amit Lucifer összehordott Leron! Semmi sem úgy történt ahogy neked azt elmondták. Add ide szépen a gyermeket és mindent elmagyarázok neked, ígérem!