Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

4. rész

A nagy fényesség után egy teljesen másik, szinte mesébeillő helyre kerültünk. Felhők voltak lábaim alatt, törzsem mellett sőt még a fejem fölött is. Tényleg olyanok voltak akár egy jó kis ducira sikerült vattacukor vagy egy göndörszőrű bárányka. Hamarosan fák tűntek fel a közelben, de azok annyira zölden pompáztak, hogy ennyire élénk színt még életemben nem láttam. Egy út is feltűnt a fák alatt mely aranyban díszelgett, körülötte a szivárvány színeiben pompázó kavicsok, mögöttük pedig márványból készült szobrok. Hogy kiket ábrázoltak azt nem tudom. De egy biztos, mindegyiknek volt szárnya szóval biztosan valamelyik híres angyalról mintázhatták azokat. Egy gyönyörű zöld rét mögött állt egy vajszínű épület, annak az udvarára szálltunk le. Hasonló volt az egyetemhez ahová eddig jártam, mégis sokkal másabb volt. Hirtelen rengeteg angyal nyüzsgött körülöttünk s amint megpillantották szállítómat mindenki rohant oda hozzá, hogy meghajolva üdvözöljék otthonában. Nem értettem mire ez a nagy herce-hurca, de eszembe jutott amit mondott, hogy ő valami rangos személyiség idefent, szóval biztos emiatt akar mindenki találkozni vele. Pont, mint a földön az idolok.
Amint megvolt az üdvözlégy hirtelen minden szem rám szegeződött. Úgy néztek rám, mintha valami ufó lennék. Bár, most hasonlóképp nézhetek én is rájuk! Ez az egész angyal kontra mennyország dolog még nagyon új nekem!

- Gyere velem Azura, megmutatom hol lesz a lakhelyed. -intett, hogy kövessem.

Az épületbe érve belémhasított a felismerés, hogy ez bizony egy iskola! Pontosan ugyanúgy néz ki, mint a gimi amibe jártam. Csak a szekrények hiányoztak a falak mellől és az ivókút a sarokból. De amúgy pontosan ugyanaz volt. Átszelve a folyosókat egy végtelennek tűnő lépcsősor elé kerültünk, ami olyan sok volt és annyira végtelennek tűnt, hogy attól elment a kedvem hogy egyáltalán tovább menjek. Gabriel kitárva szárnyait könnyedén felrepült a több emeletnyi magasságba, de én? Szárnyak hiányában gyalogolhattam. Kb a harmadikon járhattam mikor a férfi megkegyelmezett nekem és megragadva karomat felsegített egészen az ötödik emeletig. Ott egy sötétbarna ajtó előtt parkoltunk le.

- Ez lesz a te szobád! Lesz egy szobatársad, remélem jól kijöttök majd? Zafira kedves angyal bízom benne, hogy te is kedves leszel majd vele? Gyere bemutatlak neki!

Kitárta a falapot és kis túlzással berántott a szobába ahol egy ijedt lány arca fogadott minket. Elnézve őt kb egy korúak lehetünk és kinézetét tekintve igazán bájosnak mondható. Haja akár a tűz olyan vörös volt, szemei kéken ragyogtak és szárnyai fehéren csillogtak.

- Zafira ő az új szobatársad, Azura! Kérlek magyarázz el neki mindent mi hogy zajlik itt, aztán vezesd körbe! Ha végeztetek menjetek órára!

- Igen is Gabriel! -hajolt meg a férfi előtt, aki magamrahagyva kiviharzott a szobából.

Eléggé kínosan éreztem magam amiért csak úgy rá lettem bízva valakire, aki lefogadom a háta közepére se kívánja a társaságom se a velem járó gondokat! Egyik lábamról a másikra dőlöngéltem. El akartam indulni, hogy majd én elvezérelem magam, de őszintén szólva per pillanat azt sem tudom pontosan hol vagyok nemhogy hova kéne most mennem!

- Hát akkor hivatalosan is üdvözöllek az Angyalképzőben! -hajolt meg tisztelettudóan. Bár nem biztos, hogy itt ezt így értelmezik.- A nevem Zafira, örülök, hogy megismerhetlek! -nyújtotta kezét.

- Haneul vagyok. -ráztam meg pihepuha mancsát.

- Haneul? De Gabriel azt mondta, hogy...

- Tudom! -vágtam szavába- De az igazi nevem Haneul!

- Áh tudom már! -csettintett egyet mire szárnya is megrezegtette magát- Te vagy az a földi angyal ugye? Itt mindenki csak rólad beszél!

- Tényleg? -néztem rá rettegve. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most jó vagy rossz hír-e.