Black Angel (Jimin f.f.) Befejezett

20. rész

Írói szemszög
(a börtönben)

A hangos robbanásra őrök tucatjai rohantak le Michael várbörtönnek használt pincéjébe s amint meglátták az egyik rács mögött tátongó óriási lyukat azonnal elszörnyülködtek.

- Mit álltok ott!? Azonnal szóljatok Michaelnek! Han... vagyis Azurat elrabolták! Segítenünk kell rajta. Mi lesz már igyekezzetek! -ordítozott velük kétségbeesetten a másik cellában lévő fiú.

Végül néhány katona felrohant és kis idő múltán urukkal oldalukon tértek vissza. Michael azonnal küldetett társaiért és Jimint is kiengedtette a rácsok mögül. Alig értek fel a nagyteremig mikor NamJoon és SeokJin ezredes Raguelel oldalukon siettek feléjük a folyosón. Tudták nagy baj van ha SeokJin is ott van.

- Mi hírt hoztatok?

- Nagy baj van uram. -felelte a szőkés-barna hajú ezredes meghajolva feljebbvalójának- Megtámadták a keleti, a déli és az északi kapuinkat! Küldtem oda katonákat, de nincsenek elegen! Nem bírják tartani sokáig uram, sűrgősen erősítésre van szükségünk!

- Rendben. Raguel te menj az embereiddel a keleti kapuhoz, segíts az ottani fronton! Ramielt elküldöm az északi kapuhoz, Sarielé a déli, mi pedig a főkapuhoz megyünk, hogy megóvjuk az országot ha sikerül bejutniuk azoknak az ocsmány szörnyeknek! Menjetek!

- Igen is uram! -kántálták egyszerre majd gyors meghajlás után már ott sem voltak.

- Felség én is harcolni akarok! Kérlek engedd meg, hogy veled tarthassak! -szólalt fel Jimin is, ki eddig csendben hallgatott.

- Rendben. Minden angyal jól jön a csatában. De te Urielel leszel, a ti feladatotok lesz megtalálni Gabrielt! Ha ez sikerül üzenjetek aztán csatlakoztok hozzánk a főkapunál.

- És ha mégsem sikerül megtalálnunk?

- Alkonyatig kaptok időt! Ha addig nem jártok sikerrel Uriel vezetésével Gabriel seregével a főkapuhoz vonultok, világos!?

- Igen uram, értettem!

Gyors meghajlás után Jimin sietve távozott a kastélyból, hogy vigye a parancsot Urielhez.

A főkapunál.

Páncélba öltözött, állig felfegyverzett katonák százai álltak nyílegyenes csatasorban, várva a rájuk leselkedő borzalmakra. Michael mint parancsnok, vezető s mint a Mennyek ura aranyszínű páncélba öltözve, szárnyas lovon ülve kezében kardjával félelmet nem ismerve várta az egyre csak közeledő sötétséget. Jól tudta mi fog most következni, hiszen már nem egy csatában vett részt és élte túl. Harcolt Luciferrel oldalán is az akkor még más pokolbéli uralkodóval. Ott volt mikor hű társát kellett pokolba taszítania miután az Úr száműzte oda árulásáért. Harcolt már megannyiszor a Mennyországot megtámadó démonok és Omak seregek ellen. Nem volt számára új és ismeretlen a kegyetlen harc fogalma, pontosan tudta mi fog ma történni! Tudta, hogy lesznek halottak, de azt is, hogy lesz aki a legvégén diadalmaskodni fog. S ő, bármit is kell tennie, nem fogja hagyni, hogy a sötétség győzzön!

A megérkező sereg élén Uriel állt, ezüstre festett páncélt viselve, mellette Jimin repült, kapott kardját szorongatva. Michael nem szólt semmit, tudta mit jelent az ha társa van Gabriel helyén, nem sikerült nyomára bukkanniuk.
Ám nem volt idő kesergésre ugyanis a frontokon áttörő sötétség kegyetlen irammal nyomult előre, óriási romokat és számtalan halottat hagyva magaután. A fekete-piros felhőből vérvörös villámok törtek elő, s hangos robaja végigszántott az egész országon. A gomolygó fellegekből Omakok százai hullottak alá s kezdtek kegyetlen öldöklésbe.