Képes vagyok rá!

I. Fejezet

- Zoe! Szól a telefonod! - kiáltott be a lakótársam a szobámba.
- Megyek! - tápászkodtam fel az ágyamból, miközben megállítottam a kedvenc sorozatomat. A kijelzőre pillantva egy ismeretlen számot láttam, angliai hívóazonosítóval. - Igen? - emeltem a fülemhez.
- Zoe Stoddart?
- Személyesen. Kihez van szerencsém?
- Emilia Collins vagyok, a Mercedes AMG Petronas Formula 1 csapat HR osztályának vezetője. Értesíteni szeretném, hogy jövő hét kedden várjuk egy találkozóra a cég székhelyén.
- Miről van szó? Milyen találkozó?
- Azt kérték ezt az üzenetet adjam át. 10-kor kezdődik. Szép napot! - köszönt el sietve és letette a telefont. Körülbelül 5 percbe telt, amíg feldolgoztam ezt a kevés infót és tárcsáztam az egyetlen embert aki biztosan választ tud adni a kérdéseimre. Természetesen nem vette fel a telefont, szóval sóhajtva előkerestem édesapám számát.
- Szia kicsim, mi a helyzet? - szólt bele jókedvűen apa.
- Szia apu. Figyelj, át tudod küldeni Susie számát?
- A nagynénéd Susie?
- Uhum. A tűzben tönkre ment a mobilom és elveszett a száma, sok mással együtt - rágtam a számat.
- Persze. Elküldtem. Amúgy minden rendben? Jól vagy?
- Igen. Köszi apa! Szeretlek.
- Én is téged kicsim.
Lementettem a számot, de nem hívtam egyből. Bementem a szobámba, elvettem a cigim és kisétáltam a teraszra. Kellemes idő volt januárhoz képest, egy kötött pulcsiban és mackónadrágban egész nyugodtan el lehetett üldögélni. Kifújtam egy adag füstöt, közben végig pörgött az agyam. Ha találkozni akarnak, az azt jelenti akarnak a csapatba. Talán itt a lehetőség, hogy megmutassam, képes vagyok rá, nekem is ott a helyem. Lehunytam a szemem és hagytam az emlékeket felelevenedni. 12 évesen ismertem meg a srácot, akivel ma együtt lakom ideiglenesen. Akkor kerültünk egy kategóriába, együtt versenyeztünk pár évig, együtt haladtunk felfele a ranglétrán a többiekkel, majd ők felkerültek a forma1-be, én a W-seriesbe. Az ő karrierjük beteljesült, az enyém nem teljesen. Lányként amúgy is mindig nehéz volt a motorsport világában, mivel elég férfi központú, de az volt a legnagyobb pofon, amikor ugyan olyan eredményekkel, mint Lando, és jobbakkal, mint Alex vagy George, az én jelentkezésem visszadobták a programból. "Nem nőknek való ez. " mondták sokan. El is fogadtam volna csendesen, ha nem abból a családból származnék, amiből. A nagynéném Susie Wolff, aki gyerekkorától a motorsport világában van, ő maga is tesztpilóta volt a Williamsnél, versenyzett Formula Renault és F3 kategóriában, e mellett pedig Toto Wolff felesége, aki történetesen a Mercedes AMG Petronas forma1-es csapatának csapatfőnöke. Annak a csapatnak, ahova leadtam a jelentkezésemet tavaly év végén, 3 másikkal együtt. Összesen 4 csapathoz küldtem el a jelentkezésem, Mercedes, Redbull, Mclaren, Ferrari, mindenhova tartalék pilótának jelentkeztem, de egyik sem jelentkezett a mai napig.
- Ki hívott? - lépett ki mellém Lando nyakig bebugyolálva egy pokrócba.
- A Mercedes HR-ese. Kedden találkozóm van velük.
- Zoe! Ez nagyon király! Akkor felvesznek!
- Még nem biztos Lando. Semmi sem biztos, de valamiért beszélni akarnak velem.
- Biztos, hogy kellesz nekik. Aki látta az eredményeidet, az hülye kell legyen, hogy elküldjön. Mindenki ismer a paddockban, imádni fognak, ha bekerülsz bébi.
- Igen, ismernek...- húztam el a szám és megint a múlton merengtem. Sokat jártam versenyekre a nagybátyámmal, 4 éve egy egész szezont ott töltöttem, mivel abban az évben nem indult az én kategóriámban bajnokság. Abban a szezonban az is megismert, aki addig valahogy elsiklott felettem. Óriási port kavartam a médiában Lewissal együtt, mi ugyanis akkor egy se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. Hetekig minden rendben volt, aztán bumm, valami történt és az egész paddock tőlünk csengett. Egy alkalommal szabadedzés előtt veszekedtünk, neki meg volt még mondandója, miután kiment a pályára. Oda kért a rádióhoz és azon keresztül veszekedtünk tovább, persze minden pletykalap és sportcsatorna rögtön le is csapott az anyagra és csak jókora szívességekkel tudtuk rávenni őket, hogy ne játszák le soha a felvételeket. Akkor döntöttem el, hogy ennek vége kell legyen, úgyhogy megmakacsoltam magam és 3 évig egy versenyre se dugtam oda az orrom, akárhogy is kérleltek, az után meg csak pár futamra mentem el, de szigorúan csak a lelátóról figyeltem, hogy ne kelljen találkozzak Lewissal. Persze azóta lecsillapodtak a kedélyek, már másképp gondolkozunk mindketten, néha még írunk is egymásnak.
- Elkalandoztál bébi - integetett a szemem előtt Lando.
- Huh? Ja igen, bocsi. Csak elkaptak az emlékek.
- Melyikek? A paddockban töltött vagy az ágyban töltött pillanatok emlékei rohantak meg? - vigyorgott, mire oldalba vágtam. - Au! Vicceltem Zoe.
- Nem vicceltél. Amúgy a paddockban töltöttek.
- Ja, a másikat már elfelejtetted, annyi mindenki történt azóta - nézett le rám vigyorogva és meg is futamodott. - Ne bánts! Ne bánts! Engedem, hogy itt lakj!
- Gyere ide te nagy gyerek, mert most úgy megverlek kiegyenesedik a hajad!
- Irigy vagy a hajamra! Tudtam! Ha nem bántasz elmondom hogy lehet neked is ilyen szép fürtös. - kiabált ki a fürdőből, ugyanis jobb híján oda menekült be előlem.
- Felejtsük el - legyintettem és vissza mentem a szobámba, becsapva az ajtót magam mögött. Pár perc múlva követett és leült mellém az ágyra.
- Ne haragudj bébi. Viccnek szántam, de szar a humorom.
- Tudom Lando. Már sokszor mondtam én is neked - néztem rá kis mosollyal, mire megforgatta a szemeit és magához húzott egy nagy ölelésre.
- Beszéltél vele?
- Egy ideje nem. De nagy eséllyel lesz rá alkalmam kedden, vagy nem sokkal az után. Furcsa lesz látni.
- Elmegyek veled. Meglátogathatjuk a szüleimet is egyúttal és te sem leszel egyedül, mit szólsz? - rázott meg kicsit én meg hálásan rápillantottam és bólintottam. Lefoglaltuk a repjegyeket és szóltunk Lando szüleinek, hogy pár nap múlva érkezünk. Ők olyanok nekem, mint a második szüleim. Gyerekkoromban, olyan 13 éves koromtól, a szomszéd utcában laktunk, szóval gyakorlatilag ők is neveltek. Sokszor ők vittek edzésre Landoval, eljöttek minden versenyre, nekem is szurkoltak, mint neki, hétvégente elvittek kirándulni, mivel apuéknak nem volt túl sok idejük foglalkozni velem a munka mellett. Volt olyan, hogy a szüleim napokra elmentek üzleti útra, engem meg egyedül hagytak otthon, olyankor Lando édesanyja átküldte a fiát és áthívott hozzájuk. Nekik is voltak lányaik, úgyhogy még egy nem szorzott vagy osztott, kaptam külön szobát és akkor mehettem oda amikor akartam, gyakorlatilag testvérekké neveltek minket, ezzel összetörve minden ismerős álmát, hogy Landoval egy nap összeházasodunk. Miután mindketten Monacóba költöztünk, megmaradt a barátságunk. A szülei kérdezték, hogy miért nem költözünk össze, de vágytam egy kis önállóságra és magányra, neki is lettek barátnői, nekem is jöttek a pasik, nem akartam, hogy egymás életébe belerondítsunk. Aztán 2 hete minden megváltozott, amikor a lakásom leégett egy este rövidzárlat miatt. Egyenesen ide jöttem és azóta Lando nem engedett ki, hogy lakást keressek, azt mondta itt maradok és így is lett. A saját lakásom eladtuk, már ami maradt belőle és hivatalosan is lakótársak maradtunk. A falon lévő képre néztem. Azon az első versenyen készült, amit megnyertem, a debütálásom utáni második futamon, akkor még a fiúkkal együtt versenyeztem és mindegyiküket legyőztem. Az adott erőt, hogy harcoljak és keressem meg a helyem bármibe is kerül, mert képes vagyok akármire és van, aki támogat mindig.

2018. We are super proud of you Zoe baby! You can do anything, just fight for your dreams always.
Loves you forever Cisca, Adam, Flo, Lil'Cisca, Lando and Oliver <3.