Képes vagyok rá!

XXVI. Fejezet

Őszintén szólva, ha éjjel megálmodtam volna a mai napot, 100%, hogy nem keltem volna ki az ágyból. A reggeli edzés után letusoltam és Mickkel lesétáltam az étterembe a szokásos közös reggelire, ahol már mindenki ott volt, csak mi "késtünk".
- Azt hittem Lucas bezárt az edzőterembe - lökött oldalba Pierre amikor helyet foglaltam Logan és közte.
- Nem, csak megvártam Micket, akkor ért fel tusolni amikor én indultam volna le.
- Milyen kedves valaki ma reggel. Jobb lábbal keltél fel? - érdeklődött tettetett csodálkozással George, de a szeme mosolygott.
- Konkrétan leestem az ágyról, szóval technikailag láb nélkül sikerült ma felkelnem - osztottam meg a reggelem eddigi legszebb élményét az asztaltársasággal, mire többen röhögni kezdtek.
- Ha kitart egész napra a szerencséd, akkor van esélyem megnyerni a futamot - csillant fel Max szeme, mire megdobtam egy pirítós darabbal - Stoddart, nem mondták, hogy az étel nem játék? - kapta fel a kenyeret és vissza küldte a feladóhoz, az meg egyenesen az arcomon landolt - Baszki ma tényleg nem szeret a sors, bele kell húzzak - röhögött.
- Nehogy a balszerencsém átterjedjen rád is - grimaszoltam. A kajacsatánk befejeztével mindenki csendesen beszélgetett és várta, hogy valaki indulót fújjon.
- Oké srácok, menjünk - kiáltotta Lucas. Szerintem sorsot húznak minden reggel, hogy ma ki legyen a bemondó. Engedelmesen felálltunk és mindenki a csapattársaival hagyta el a hotelt, kivéve persze Lewist, aki külön utazik. Megforgattam a szemem és beszálltam a SUV-ba George társaságában. Igazából jobb is így, legalább kevesebbet vagyunk együtt és nem kell néznem. Hamar átverekedtük magunk a tömegen és már a garázsban beszélgettünk a szerelőkkel amikor az exem tiszteletét tette....Gigivel. Mindenkiben megfagyott a vér, ahogy beléptek a garázsba kézenfogva, egy fiatal szerelő még el is futott, nehogy belekeveredjen a drámába. Köpni nyelni nem tudtam, csak néztem a hosszú lábú, tökéletes öltözékű, profin sminkelt nőt, aki úgy csimpaszkodott Lewisba mintha az élete függne tőle.
- Menjünk. - ragadta meg a karom Lucas és kivonszolt a garázsból.
- Hova is? - tértem magamhoz a sokkból.
- Sétálni.
- Nem rémlik, hogy ilyen gyors tempóban szoktunk sétálni - jegyeztem meg, ugyanis a rövid lábaim nem bírták Lucas "séta" tempóját, úgyhogy kocognom kellett mellette. Ügyet sem vetve rám, bevonszolt a Mclaren garázsba, szintén ügyet sem vetve a felháborodott ott dolgozókra, meg sem állva Lando szobájáig.
- Ezt most itt hagyom neked - lökött be az ajtón és becsapta mögöttem azt, ott hagyva egy igencsak meglepődött brittel.
- Öhm, örülök, hogy itt vagy de. Miért is vagy itt?
- Lewis az előbb billegett be a garázsba élete szerelmével és Lucas jobbnak látta elhozni onnan engem, mielőtt rágyújtom az egész kócerájt az ifjú párra - dobtam le magam a kanapéra.
- Oké. Erősítés kell, ehhez én kevés vagyok - vette fel a telefonját és pötyögött rajta valamit. Perceken belül nagy zúgolódás lett a garázsban, az ajtó kinyílt és bemasírozott Max, Charles, Pierre, Danny, Mick és Seb.
- Rendben vagy kicsi lány? - ült le mellém Seb, mire bólintottam bizonytalanul. Nem tudom, hogy rendben vagyok e, egy óra múlva autóba kell ülnöm és így nem fogok tudni, szóval össze kell szednem magam.
- Mi a terv? - nézett szét Charles.
- Nekimegyek az első kanyarban és elintézem, hogy DNF- je legyen - jelentette ki Max én meg ijedten rá kaptam a szemem.
- Eszedbe ne jusson! Nem csinálunk ilyent!
- Miért?
- Mert lehet a te autód is sérül és te is kiesel - magyarázta Danny.
- Mi? Neem! Nem csinálunk ilyent, mert veszélyes és hülyeség. Plusz szabálytalan. Ezt nem visszük fel a pályára! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jó - egyezett bele nehezen Max. - Akkor?
- Ez egy gyerekes hülyeség a részéről - szólalt meg Mick.
- Vissza kísérlek a garázsba és megcsókollak előtte - ajánlkozott Pierre.
- Ez még gyerekesebb - jegyezte meg Mick halkan.
- Ne rontsd az esélyeimet Schumini. - szólt rá Pierre.
- Igaza van, nem csinálunk ilyent. Csak ne falják egymást előttem, hogy tudjak a futamra koncentrálni, aztán a következő verseny előtt elmegyek dühkezelési terápiára és minden rendben lesz.
- Ismerek egy jó pszichológust! - tette fel a kezét Charles, mire egyesek furcsán mások röhögve néztek rá. - Mi az? Mindenkinek kell néha egy agyturkász, nekem sokat segített Cha után.
- Meg közben is - köhögte Pierre, mire kapott egyet a vállába. - Csak mondom.
- Van egy ötletem - vette elő a telefonját Seb. - Szia. Kérnék egy szívességet. Van valaki a garázsban aki nem kéne ott legyen, el tudod intézni? Lewis nője. Igen, az lesz az. A rajtig. Köszi. - tette le.
- Ki a fenét hívtál fel?
- Egy szerelőt. Régi barátom. Érti a dolgát.
- Kinyírattad Lewis nőjét? - csodálkozott Danny.
- Mivan? Nem! - fogta a fejét Seb. - Csak elintéztem, hogy ne kelljen lásd a futam előtt. - nézett rám, abban a percben meg is pittyent a telefonja. - Vissza mehetünk, míg ki nem mész a garázsból nem megy vissza - fogta meg a kezem és felhúzott. Megöleltem Landot és sok sikert kívántunk egymásnak, aztán gyorsan kijöttünk a garázsból, mielőtt a hátunkba állítanának egy kulcsot. Lucas a saját garázsom előtt várt, széles mosollyal.
- Kezdhetsz készülni nyugodtan. Ahogy látom jót tett a távolléted.
- Miért, mi történt? - kérdeztem őszintén, mert fogalmam sincs mi történhetett. Behúzott a szobámba és amíg adogatta a ruháimat, mesélni kezdett.
- Szóval. Egyik percben még álltak nyálasan boldogan egymás mellett, aztán Lewist elszólította egy szerelő, hogy valamit megbeszéljenek az autón. Amint ellépett mellőle, a kisasszony közelebb akart húzódni, de egy másik szerelő egy nagy tál használt olajjal neki ment és tetőtől talpig eláztatta. Hallanod kellett volna hogy visított. "Ez az új Chanel szettem! Figyelj oda jobban! Idióta barom!" visítozta sírva, aztán kirohant, most meg próbálja levakarni magáról a mocskot. Egy hamar nem fog vissza jönni. Haláli volt, mindenki röhögött rajta, még Angela is, amikor Lewis nem látta. - tátott szájjal hallgattam végig a sztorit aztán belőlem is kitört a röhögés. Sose fogom tudni ezt meghálálni Sebnek, az egyszer biztos. Valahogy össze szedtem magam, felvettem a ruháimat és kisétáltam az autóm mellé utolsó egyeztetésre Axellel.
- Akkor kész vagy? - kèrdezte, miután befejezte a monológját.
- Igen. - másztam be a kocsiba és felvettem a sisakom. Kigurultam, megtettem egy kört és felálltam a rajtkockámhoz. Mellettem Lewis, mögöttem Max és Danny, a fények pedig kigyúltak szépen sorban. Megmarkoltam a kormányt, kifújtam a levegőt és indultam. Már kizártam mindent ami a garázsban történt, teljesen az útra és az autómra koncentráltam, úgyhogy fantasztikusan ment a verseny az utolsó 3 körig. Jók voltak a cserék, biztonságosak a harcok a fiúkkal és jelenleg a 3. helyen igyekszem vissza szerezni a második helyet Danieltől.
- Ügyes vagy kislány, a 4es kanyarban elkaphatod Ricciardot - jelentett Axel. Épp válaszolni akartam neki amikor meghallottam valamit a háttérből. - Gyerünk bébi, meg fogod nyerni! - nyávogott valaki.
- Ez most komoly baszki? - kérdeztem inkább magamtól, de közben benyomva hagytam a rádióm gombját.
- Kuss legyen! - kiabált Lucas a garázsban, aztán recsegést hallottam. - Zoe, én vagyok. Kapd el, itt intézem én a dolgokat - hadarta és gondolom vissza adta a mikrofont Axelnek. Oké. Jön a 4es kanyar, gáz, késő fék, vigyázz Dannyre, megvan! Utolsó kör, ha nem lesz baj enyém a második hely. Teljes gázzal száguldottam át a célon, csak elmosódva láttam a kerítésre akaszkodó Mercedeseseket, de így is kiszúrtam azt a csajt. A pulzusom megemelkedett, az agyam pedig felmondta a szolgálatot teljesen. Beparkoltam a helyemre, kimásztam az autóból, le se vettem a sisakom csak oda sétáltam Lewishoz, aki még nem szállt ki teljesen.
- Gratulálok - tettem a vállára a kezem. Teljesen tisztában voltam vele, hogy amíg nem veszem le a sisakom, kintről olyan, mintha örülnénk egymásnak, nekem pedig pont ez volt a célom. Kimászott az autóból és felém fordult, az üvegen át láttam a zavarodott tekintetét. - Ha azért hoztad ide ezt a csajt, hogy felbosszants, sikerült. De ne felejtsd el, hogy az állatok is akkor támadnak a legjobban, ha sarokba vannak szorítva. Mostantól egy célom van, megakadályozni, hogy világbajnok legyél. Év végén én leszek az aki a trófeát átveszi. - öleltem meg és magabiztosan elmosolyodtam amikor éreztem az izmait megfeszülni. Ez jobban fáj neki, mint bármi más a világon. Ezért szakított velem, hogy a karrierje előre lendüljön. De ezzel most elérte, hogy oda üssek, ahol fáj. Nem vártam meg a válaszát, elengedtem és Dannyhez léptem. Megölelt és megpörgetett a levegőben, közben gratulált. Elkészítettük a képet, interjúztunk és végre vissza térhettem a szobámba, kitalálni hogy fogom megvalósítani a tervemet.