Képes vagyok rá!

XXXVI. Fejezet

Egy hónap telt el az akciónk óta. Lejárt az olasz és a monacói nagydíj, mindkettő fantasztikus volt. Olaszországban én álltam a dobogó legfelső fokára, Monacóban a harmadikra, Lewis meg a másodikra, ugyanis Charles végre megszerezte a hazai győzelmet. Lewis betartotta az ígéretét és minden alkalommal megcsókolt a dobogón, amit persze az újságírók imádtak, Mohammed meg csak kínos mosollyal próbált túlélni.
- Min mosolyogsz úgy? - zökkentett ki a gondolataimból Lando a repülőn, amivel Spanyolország felé tartottunk.
- Csak örülök, hogy minden rendben van.
- Ideje volt. Jót tett nektek ez az egész.
- Igen. Szerintem még sose volt ennyire rendben a kapcsolatunk - bólogattam mosolyogva.
- Azért nem hagysz el még ugye?
- Elhagyni?
- Hát tudod most minden oké meg minden és lehet megfordult a fejedben, hogy együtt lakjatok....
- Lando Norris, ha azt hiszed elköltözöm tőled akkor nagyon tévedsz! Akkor fogok elköltözni, ha a nevem Hamilton lesz és nem Stoddart.
- Felveszed a nevét ha elvesz feleségül? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Lando. Igazából ezen sose gondolkoztam még. Meg úgy a házasságon sem.
- Nem tudom. Ez még úgyis messze van, hagyjuk is. A lényeg, hogy nem költözök el - húztam magamhoz és összeborzoltam a haját. Leszállás után osztottunk néhány aláírást és egyenesen a hotelbe mentünk lepakolni. Carlos meghívott minket egy meccsre, úgyhogy este 7re kész kellett lennünk. Hajat mostam, kiválasztottam egy ruhát és írtam Lewisnak.
Z:"Na mizu? "
L:"Most megyek a reptérre. Ti megérkeztetek?"
Z:"Igen, most megyünk Carlossal a meccsre. Mikor érsz ide?"
L:"Olyan éjfél után. Menjek át?"
Z:"Azt hittem eddig is úgy volt"
L:"Csak biztos akartam lenni. ;) jó szórakozást <3"
Z:"Jó utat <3"

A táskámba dobtam a telefont és kiléptem az ajtón, pontban 7-kor. Carlos és Lando a bejáratnál vártak, szerencsére Isa is itt volt, úgyhogy négyen huppantunk be az autóba hogy a stadionhoz menjünk.
- Kinek kell majd szurkolni? - kérdezte Lando visszafojtva a röhögést.
- Ahhhj Lando! Hát a Barcelonának! Ne viccelj velem haver! - dühöngött Carlos.
- Nem a Realnak kell? Nem az játszik? - húzta tovább az agyát a britt, mire szegény Carlito szinte agyvérzést kapott. - Jó jó viccelek. Gyerünk Barca!
- Na úgy. Miért nem kérdezted meg Zoetól, ő tudja kinek kell szurkolni, felismeri majd - nézett rám sunyin.
- Komolyan mondod? Ő is játszik? - forgattam meg a szemem, Landonak meg ökölbe szorult a keze. - Ha balhézol nem megyünk oda Lando. Vagy viselkedsz, vagy hazamegyünk.
- Viselkedek - morgott és megfogta a kezem. Addig fog tartani a viselkedés amíg Gavi két méternél közelebb jön hozzám, ami valljuk be, nem tart sokáig, tekintve, hogy Carlos pontosan hozzájuk vezet minket amint megérkezünk. Hirtelen átfutott a fejemen, hogy Lu is itt lehet valahol, Pedri miatt, de elhessegettem a gondolatot, hiszen szólt volna, ha jön a futam alatt ide.
- Carlos, hermano! - köszöntötte Lewandowski spanyol barátunkat nagy öleléssel.
- Robert, ezer éve nem láttalak. Bemutatom a barátaimat, Lando és
- Zoe, igaz? - villantott egy széles mosolyt rám és kezet rázott mindkettőnkkel.
- A hírem megelőzött? - mosolyodtam el én is. Persze, hogy igen. Jól tudja, hogy itt vagyok a futam miatt és szerintem sejtette, hogy el fogok jönni erre a meccsre Carlossal.
- Valahogy úgy. Ezt oda kell adnom neked. Találkozunk a meccs után! - pacsizott le a fiúkkal és átnyújtott nekem egy kis cetlit. Gavi kézírása még mindig rettenetes, de azért ki tudtam betűzni a spanyol szöveget. "Meghívlak egy italra a meccs után, kérlek ne mondj nemet. "
Elmosolyodtam, ami nagy hiba volt, mert Lando ki is vette a kezemből a lapot és miután megfejtette, hogy nem érti, oda adta Carlosnak.
- Olvasd fel. De angolul Carlos! - forgatta a szemét amikor a másik felolvasta a spanyol szöveget.
- Ja, akkor úgy mond ember. Meghívlak egy italra a meccs után...
- Nem!
- Kérlek ne mondj nemet. Lando ne már, nem tetted túl rajta magad?
- Soha nem is fogom. Utálom azt a gyereket. Nem is tudom hogy tudtál vele lenni, olyan öntelt - nézett rám undorral a képén, nekem meg kezdett felmenni a pumpám.
- Lando, megiszok vele valamit és beszélgetünk. Ennyi az egész. Nem értem miért kell ennyire fennakadni ezen?
- Lewisnak elmondod?
- Mi? - kérdeztem meglepetten.
- Elmondod neki, hogy az exeddel mész italozni? - vonta fel a szemöldökét. A francba.
- Hát. Nem tudom. Nem hiszem. Miért kellene?
- Tehát hazudsz neki?
- Nem hazudok. Nem szoktam hazudni neki. - védekeztem, de tudtam, hogy igaza van. Nem hiszem, hogy Lewis örülne neki, annak ellenére sem, hogy nem valószínű, hogy tud a kettőnk kapcsolatáról.
- Ha nem mondod el neki, én fogom. És tudod, milyen kedvesen tudok róla beszélni - húzta fenyegető mosolyra a száját.
- Elmondom én nyugodj le. Még a végén a fejébe vered, hogy el akar rabolni. - elővettem a telefont és bepötyögtem az üzenetet. Lewis repülőn van, tehát nem is biztos megkapja amíg le nem száll, arra meg amúgy is otthon terveztem lenni.
Z:"A meccs után beülök dumálni egy ismerősömmel, de találkozunk a hotelben, ott várlak <3"
- Lássam mit írtál.- kapta ki a kezemből a készüléket Lando - Ah, ismerősöm. Milyen diplomatikusan fogalmazol Zoe.
- Lando ha ilyen nagy baj, akkor gyere velünk - vontam vállat.
- Én biztos, hogy nem, mert kap még egy monoklit. Magadra hagylak inkább, intézd a dolgaidat ahogy akarod - kapta fel a vizet és elindult a vip lelátó felé Carlossal és Isával akik inkább messzebb mentek tőlünk, mert nem szeretnek jelen lenni amikor veszekedünk. Megforgattam a szememet és utánuk mentem. A meccs elég unalmas volt, el is felejtettem mennyire untam ilyen helyekre járni Gavi miatt. Valahogy nem az én világom. A legizgalmasabb pillanat az volt, amikor a volt barátom észre vett minket a lelátón.