Képes vagyok rá!

XXXVII. Fejezet

A sírásba aludtam bele és arra ébredtem, hogy nehezen kapok levegőt. Próbáltam felkelni, hogy igyak egy kis vizet, de annyira reszketett a lábam, hogy nem tudtam felállni.
- A francba - vettem egy nagy levegőt és vissza kúsztam a paplan alá. Nem akartam felébreszteni Lewist, de kezdett egyre rosszabb lenni. Rég nem volt pánikrohamom, úgyhogy elszoktam tőle, hogy mit is kell tennem. Lando mindig meg tudott nyugtatni, de ő most nincs itt. Kutatni kezdtem a telefonom után, de levertem a távirányítót, amire Lewis mocorogni kezdett mellettem.
- Mi a baj? - motyogta és mikor nem válaszoltam felém fordult. - Zo, mi a baj? - nyílt ki egyből a szeme és gyorsan magához húzott. - Hé, te reszketsz, mi a baj? Zo? Kell víz? Mi kell? Mit csináljak? - pánikolt. Nem látott még így, szóval nem hibáztatom. Felkapta a telefonját és benyomta a hívást. - Lando valami baj van Zoeval, gyere át a szobájába. - hadarta. Talán fél perc sem telt el, Lando berontott az ajtón.
- Mi történt? Mit csináltál? - nézett rá Lewisra, közben félre lökte és mögém ült, hogy a mellkasának tudjak dőlni. - Itt vagyok Zo, minden oké. Gyere, beszív....benntart...kifúj. Ez az, még egyszer.
Pár perc múlva a légzésem helyre állt és már nem reszkettem annyira. Lando próbált megmozdulni mögöttem, de erősen a karjába markoltam.
- Ne. Ne menj el. - nyüszítettem és görcsösen kapaszkodtam belé.
- Nem megyek sehova, csak gyere feküdj le. Betakarlak. - lehúzott magával és rám terítette a paplant. Összekucorodtam az ölelésében és nagyon koncentráltam a mellkasára, ami ritmusosan emelkedett. - Minden oké, aludj el - simogatta a hátamat, hatásosnak is bizonyult, ugyanis percek alatt elnyomott az álom. - Mi a francot csináltál vele? - nézett Lewisra, aki az ágy szélén ült teljesen lesokkolva.
- Én semmit. Aludtunk. Arra ébredtem, hogy, hogy ilyen. Mi volt ez?
- Pánikroham. Rég nem történt meg. Mi volt Gavival? Csinált valamit?
- Nem tudom, Zoe már el volt indulva amikor oda értem a srác meg jött utána. De nem mondott semmit, hogy történt volna valami?
- Hogy hogy nem mondott semmit? Meg se szólalt? És te hagytad úgy?
- Hát..nem igazán beszélgettünk. Megkérdezte, hogy haragszom e rá, mire mondtam, hogy fáradt vagyok és elaludtam.. én nem akartam veszekedni vele, gondoltam majd megbeszéljük.
- Te tiszta idióta vagy Hamilton. Valami történt, azt hiszi haragszol rá és ezek felgyűltek neki. Nem viseli jól az ilyent. Kurvára szeret téged és fél attól, hogy elveszít, erre te abban a hitben hagyod, hogy haragszol rá, miután kettesben volt azzal a barommal!
- Mire gondolsz amikor azt mondod valami történt? Ugye nem hiszed, hogy az a gyerek bántotta?
- Remélem, hogy nem. De az biztos, hogy felzaklatta. Mindig felzaklatja, de mivel Zoe jobb ember mint mi sokan, mindig ad egy újabb esélyt másoknak. Ezért vagy te is itt most. Mert ő ilyen. Nem törődik azzal, mennyire bánthatják..- magyarázta Lando miközben tovább simogatta a hátam.
- Ha bántotta, én..- szorította ökölbe Lew a kezét.
- Ne aggódj, én is. Amikor felébred, beszélj vele. De ne legyél segg. Biztos vagyok benne, hogy semmi olyan nem történt, amiért haragudnod kéne rá. Ez a lány mindennél jobban szeret téged.
- Én is őt haver...csak valahogy mindig elcseszem.
- Majd belejössz. Vissza megyek a szobámba, vedd át a helyem. Ha valami van azonnal hívj.
- Rendben. Köszi, hogy jöttél.
- Érte bármit. - Lando óvatosan kimászott mellőlem, Lewis pedig gyorsan elfoglalta a helyét és magához ölelt.
Reggel elgémberedve ébredtem, fájt minden porcikám. Próbáltam megmozdulni, de Lewis olyan erősen tartott, hogy esélyem se volt. Megébredt a mozgolódásra és nagyot ásított.
- Hogy vagy? - suttogta, miközben lazított a szorításon.
- Fáj mindenem.
- Beszélhetünk? - kérdezte óvatosan.
- Ne haragudj a tegnapi miatt. Sem Gavi sem a roham miatt. Nem akartalak megijeszteni, azt hittem el tudom intézni egyedül.
- Soha ne kérj bocsánatot ezért. Nem tehetsz róla és kérlek ne akard eltitkolni előlem. Engedd, hogy segítsek ilyenkor, azért vagyok itt neked. Te ne haragudj, hogy gyökér voltam. Nem haragudtam rád, csak amikor megkaptam az üzenetet rossz érzésem támadt és amikor Lando elmondta kivel vagy nem tudtam megállni, hogy ne menjek oda. Nem azért mert nem bízok benned, miatta mentem oda..
- Jól tetted, hogy jöttél...
- Mi történt? Bántott?
- Nem, csak...csak nagyon rámenős volt. Azt hittem tudunk felnőttek lenni, de nem igazán sikerült. - lenéztem a karomra, ami persze piros volt. Nagyon jó, Lando kicsavarja a nyakamat, miután eltemette Gavit.
- Tusoljunk le és készülődjünk. 3 óra múlva a pályán kell lenni interjúzni. Akkor rendben vagyunk?
- Igen. - megpusziltam az arcát és elkészültem. Egy hosszú karú ingruhát vettem fel, hogy eltakarjam a nyomot a kezemen. Az interjúk szerencsére gyorsan pörögtek, mire észbe kaptam már visszafele tartottunk a hotelbe. A fiúk kitalálták, hogy menjünk le délután a szálloda privát partjára egy kicsit lazulni, szóval felkaptam egy fürdőruhát és egy strandtáskával lebillegtem Lewis oldalán a többiekhez.
- Itt volt az ideje, nem kaptad a megfelelő strandpapucsot? - hunyorgott felénk Max.
- Mondták már, hogy milyen idegesítő tudsz lenni amikor kinyitod a szád? - forgattam meg a szemem és ledobtam a cuccaim egy napozó ágyra.
- Hallottam már, de olyan jó amikor a te szádból jön.
- Örvendek ha örömöt okozhatok neked - grimaszoltam felé és jobbnak láttam ledőlni, hogy élvezzem a napfényt. A srácok nagyon jól szórakoztak a vízben, úgyhogy elővettem egy könyvet és olvasgatni kezdtem. Persze nem tartott sokáig a nyugalmam, Lando és Dany rohamot indított felém és becipeltek a tengerbe, hogy ne legyek annyira antiszoc. Igazából örültem neki, jól esett elterelni a gondolataim a tegnap estéről. Miután megunták áztatni magukat, végre kicsit élvezhettem a napsütést. Max, Lando és Charles homokvárat építettek, én egy napágyról figyeltem őket és észre sem vettem, hogy Danny leguggolt mellém egy kamerával.
- O, ezt bekereteztetem - szólalt meg önelégülten.
- Micsodát? Megint mit csináltál? - fordultam felé mosolyogva és a kezem nyújtottam, hogy megnézzem a képet. - Elismerésem, Daniel, egyre jobb leszel - bólogattam.
- Átküldjem?
- Kérlek.
- Miről van szó? - érkezett meg Lewis, aki eddig telefonált valakivel.
- Danny lőtt rólam egy képet. Nézd - tartottam felé most már a saját telefonomon a képet.
- Uhum, szép lett - mosolyodott el. - Én felmegyek a szobába, maradsz még?
- Igen, de menj csak - nyomtam puszit az arcára, ő meg biccentett és elsétált.
- Szerinted haragszik, hogy lefényképeztelek? - érdeklődött Danny pár perc múlva.
- Mi? Dehogy. Nem hiszem. Biztos csak fáradt, hosszú éjszakája volt - húztam be a nyakam.
- Ja, hallottam. Jól vagy?
- Igen. Most már igen. Lando mondta el?
- Uhum. Kérdeztem reggel miért néz ki úgy, mint egy zombi.
- Sajnálom. Csak bajt okoztam mindenkinek a hülyeségem miatt. - támasztottam a fejem a karomra. Mekkora barom vagyok.
- Hé, nincs baj csaj. Itt mindenki imád téged. Nekünk nem gond, hogy meg kell védenünk téged. Szerintem akárki vállalna egy testi sértés ügyet érted. Legalábbis Lando, Lewis és én tuti. Max lehet valami komolyabbat is, ha nem tudja vissza fogni magát - röhögött, amire nekem is mosolyognom kellett. Ezek a srácok tényleg vigyáznak rám. Felkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem, hogy kitegyem a képet.

Watching the kids. ☺️
📸@danielricciardo

Rövid időn belül több százan, majd ezren reagáltak, legtöbben rajongók, de volt pár ismerős név is a kommentek és kedvelések közt.
@pierregasly: a paddock királynője 👸🏼
@luisinhaoliveira: hiányzol szépséges barátnőm ❤️
@arthurleclerc: engem nem is hívtatok a partra ☹️
Mosolyogva válaszoltam a közeli barátoknak, aztán a gyomrom a lábujjaimig szaladt amikor megláttam egy értesítést a képernyő tetején. Egy privát üzenet.

Szépségesem, már megint egy más pasival, nem a sajátoddal. Ennyi erővel maradhattál volna velem is a tegnap este Zó. Mondanám, hogy sajnálom, de nem nagyon akarok lemondani rólad. Találkozunk a paddockban 😘.

Reszketve adtam oda a telefont Dannynek, aki először értetlenül nézett, majd miután elolvasta, lezárta azt és hátra fordult a még mindíg várat építő gyermekek felé.
- Srácok! Helyzet van. - kiáltotta el magát. Mind a hárman ránk néztek, Lando egy pillanat alatt leolvasta az arcomról, hogy mi is az a helyzet.
- Menjünk fel.