Képes vagyok rá!

XXX. Fejezet

Másnap reggeli után egyből a pályára mentünk Lucassal. Nem álltunk szóba senkivel, se riporterrel se rajongóval, mert jobbnak láttuk nem borzolni tovább a kedélyeket. A garázsban átlagos volt a hangulat, mindenki a saját dolgával törődött amíg meg nem érkezett a kedvenc világbajnokunk és nyíl egyenesen hozzám nem lépett.
- Beszélhetünk?
- Elég furán ejted, hogy "jó reggelt" - mondtam rá se pillantva a telefonomból.
- Jó reggelt. Beszélhetünk?
- Egyenes és célratörő, nem is lehet ráismerni - folytattam a nagyon is gyerekes ignorálást
- Nincs erre időm - ragadta meg a karomat és bevonszolt a szobájába.
- Engedj el mit képzelsz! - rántottam ki a kezem az övéből és az ajtóhoz indultam.
- Csak tudni akarom, hogy jól vagy - zárta el az utamat a kezével.
- Miért ne lennék? És mióta érdekel?
- A tegnapi miatt és fejezd be a hisztit, mert tudod jól, hogy érdekel.
- Nem történt semmi a tegnap. - fontam össze a karom a mellem előtt. A mondata második felére szándékosan nem reagáltam.
- Szétszedtek a sajtósok. És Lando kirohanása rólad meg Gaslyról nem tűnt semminek.
- Ez van. Jól vagyok, nem érdekelnek. Vissza mehetek?
- Miért nem tudsz megülni velem egy helyen csak egy kicsit?
- Nem keres a barátnőd valahol? - néztem rá durcásan.
- Ha féltékeny vagy rendben van, mondd ki nyugodtan, de ne viselkedj ilyen gyerekesen. És amit Ausztráliában mondtál az hülyeség, viselkedj csapatjátékosként!
- Úgy viselkedek. És akkor lennék féltékeny, ha tudnám, hogy lecseréltél valaki jobbra. De te nem lecseréltél, hanem pótolni akarsz, az pedig nem fog összejönni, ezt mind a ketten nagyon jól tudjuk. Te is tudod és én is, hogy az a csaj közel sem fog a helyembe lépni, én vagyok az aki a fejedben jár amikor vele vagy, velem akarsz lenni, nem vele. Szerintem még akkor is rám gondolsz amikor megdugod. És tudod mit? Nagyon helyes. Tedd azt. Elcseszted, elengedtél, sőt, eldobtál magadtól, hogy a karriereddel foglalkozz. De év végén sem én nem leszek neked, sem a világbajnoki trófea. El veszem tőled és élvezni fogom minden egyes percét! - néztem egyenesen a szemébe. A tekintete zavaros volt. De a mellett, hogy haragudott rám, valami más is volt benne, amit nagyon jól ismertem már. A légzése gyors volt, dühös, indulatos. A másodperc tört része alatt megragadta a derekamat és a falnak lökött, a száját erősen az enyémre tapasztotta. A kezeim önálló életre keltek, reflexként tekeredtek a nyaka köré, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ez az ismerős érzés, az érintése, az illata, a közelsége teljes ködöt eresztett a józan eszemre.
- Ez az ami nem ugyan olyan. Pontosan erre gondolok amikor megdugom, de akkor se jönnek elő ezek az érzések - szakadt el tőlem és rám bámult. Elakadt a lélegzetem. Akartam, hogy így érezzen, de ahogy kimondta, mintha futótűz gyulladt volna bennem. Olyan dühös lettem a gondolatra, hogy mással van, hogy mást csókol, hogy mással fekszik le... ellöktem magamtól és csak bámultam rá.
- Szóval megdugtad.
- Meg. Többször is. - mondta ki lazán, miközben megigazította a pólóját.

- Szemét vagy.
- Igen? És akkor te mi voltál? Aznap este, amikor előadtad, hogy mennyire szeretsz, aztán lefeküdtél Gaslyval. Másnap reggel pedig szembe vigyorogtál velem, mikor még mindig az ágyadban volt. Szerinted az nekem hogy esett?
- Téged nem érdekellek, ezt tisztáztad. Ha a barátom akarsz lenni akkor miért érdekel kivel fekszek le?
- Ez nem igaz. Tudod, hogy érdekelsz, azért is mentem át akkor! - kezdte felemelni a hangját.
- Azért jöttél át, hogy meggyőződj róla, hogy jó csapatjátékos leszek és segítelek tovább! - mondtam már én is hangosabban.
- Fogalmad sincs róla mit beszélsz. - lépett közelebb de többször nem engedtem, hogy beférkőzzön az aurámba.
- Hagyjuk az egészet. Menj a barátnődhöz és foglalkozz a magad dolgával, én is azt teszem - rántottan meg az ajtót és amilyen gyorsan tudtam, kiléptem onnan, ott hagyva Lewist a szobában. - Mennyi időm van? - mentem Lucas mellé.
- Autóban kéne lenned olyan fél óra múlva - duruzsolta, de elakadt a szava amikor rám nézett. - Mi a?
- A Mclarennél leszek - léptem el mellette. Kifele viszont nem volt zökkenőmentes az utam, a nagy sietségben ugyanis neki ütköztem valakinek. - Bocsi - néztem rá, de bár ne tettem volna. Gina volt az teljes életnagyságban. Butácskán mosolygott rám, mintha valahonnan tudná ki vagyok de nem lenne benne biztos.
- Ne haragudj, én nem figyeltem. Lewlewt keresem.
Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek ezen a lányon. Lewlew.
- A szobájában van. Azt írja rajta "Lewis", megtalálod gondolom.
- Oh okés köszike. Amúgy Gina vagyok, de mindenki Ginginnek ismer - nyújtott kezet még mindig mosolyogva. Ezek szerint nem tudott rájönni ki lehetek.
- Nagyon örülök, Zoe vagyok, de mindenki Lewis exének ismer. Te azért szólíthatsz Zozónak - villantottam rá egy 32-es vigyort, amit Danieltől tanultam. Ha lett volna egy kamerám, amivel le tudom filmezni az arcát, rengeteg pénzt kereshetnék. Egyszerre láttam rajta zavart, szégyent, dühöt, félelmet, meglepetést és még rengeteg érzelmet amit meg sem tudok nevezni. Úgy döntöttem ott hagyom, hogy feldolgozza a történteket és folytattam az utam a Mclaren garázsba.
- Oop, szőke kód, szőke kód - kiáltotta el magát az egyik szerelő amikor meglátott betrappolni. Lando felkapta a fejét a gép mögül és követett a szobájába.
- Mi történt? - csukta be az ajtót aztán mikor felé fordultam megismételte a kérdést kicsit más hangnemben. - Mi történt?
- Találkoztam Lewis barátnőjével.
- És?
- Ez nem elég? - tártam szét a karom.
- Hacsak nem estetek egymásnak és kezdtetek heves smárolásba akkor ez nem a teljes sztori. - tette keresztbe a kezeit. Kérdőn néztem rá mire bekapcsolta a telefonján a kamerát és a kezembe nyomta.
- Mi a fene?! - néztem magamra. Az ajkaim duzzadtak voltak, az arcom piros, a hajam zilált. A hülye is levette, hogy nemrèg valami nagyon romantikus élményem volt. - Akkor ezért nézett meg úgy Lucas - adtam vissza a telefont.
- Szóval akkor mi is történt?
- Hát ezek szerint sejted. Volt egy kis beszélgetésem Lewissal ami így végződött - mutattam az arcomra - Aztán találkoztam a barátnőjével.
Elmeséltem neki mindent, ő türelmesen végighallgatott aztán a vállamra tette a kezét.
- Ha ezt Toto megtudja, végetek van. A tanácsom, amiért jöttél gondolom, hogy szedd rendbe magad és koncentrálj arra amire eddig is, a versenyzésre.
- Mi legyen a csajjal?
- Azt Hamilton intézi, az ő dolga. Te csak kerüld el amennyire lehet.
- Az menni fog, nem terveztem öribari lenni vele.
- Szuper. Akkor most menj vissza és a pályán találkozunk. Oké? Utána ebédelünk együtt.
- Rendben. Köszi. - öleltem meg.
- Bármikor. És ne csókold meg megint!
- Nem én voltam most sem! - forgattam meg a szemeim és kisétáltam, vissza a saját garázsunkba, ahol meglepő módon igen nagy volt a csend. Felöltöztem, autóba ültem és kigurultam az első köreimre, nem is figyelve a körülöttem levő emberekre.
- Nagyon jól mész, milyen az autó? - szólalt meg Axel.
- Szuper, rendben van. Megyek egy gyorsat, lássuk hogy megy. - válaszoltam neki és az utolsó kanyarból kifordulva rákészültem a gyorskörre. Hála a szimulátornak, könnyedén végig suhantam a pályán, tudatosan vezettem, vigyáztam az autóra és az időmre is oda tudtam figyelni, úgyhogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy átsuhanok a start-finish vonalon.
- Ez nagyon jól esett, milyen az időm Axel?
- 1.44:06, gyönyörű volt kislány - hallottam, ahogy a mérnököm mosolyog maga előtt - Ha ilyen tempókat mész holnap is, akkor simán meglesz a pole, vasárnap meg a győzelem.
- Ez a cél - kacagtam én is. Nagyon jól esett, hogy ilyen jól sikerült, tényleg büszke voltam magamra. Pár kör után vissza is mentem a garázsba és be is fejeztem az első edzést, nem volt amiért gumikat koptassak. Páran oda jöttek gratulálni, Carmen meg is ölelgetett.
- Hát te mikor kerültél ide? - szorítottam magamhoz.
- Ma érkeztem, de dolgoznom kellett, úgyhogy csak akkor értem ide amikor már a pályán voltatok. G sem tudja még, hogy itt vagyok - mosolygott - Hogy vagy drága?
- Jól vagyok, minden rendben. Ebédeltek velünk, ha George végzett?
- Nem kérdés. Velünk..?
- Lando, Danny és lehet, hogy Max.
- Oké, megnyugodtam. Azt hittem lemaradtam valamiről, elég puskaporos volt a hangulat mikor bejöttem.
- Hogy érted? - húztam fel a szemöldököm.
- Lewis barátnője teljesen ki volt borulva, Angela szinte a fejére öntött egy pohár vizet. Valamit mondott, hogy Lewis hazudott neki vagy ilyenek, fogalmam sincs, de exről volt szó, úgyhogy az gondolom te voltál.
- Az lehet. Az előbb bemutatkoztam neki. Szerintem nem tudta, hogy együtt voltunk, mert eléggé meglepődött.
- Hupszi - forgatta meg a szemét Carmen. Imádom ezt a lányt. George nemsokára végzett és miután megörülte magát a barátnőjének, végre elmehettünk enni. Volt 2 nyugodt óránk a második edzésig, az alatt pont ettünk és eldöntöttük, hogy este kipróbálunk egy új éttermet a városban. Hiányoztak az ilyen esték, hogy ennyien összegyűljünk, ezért is örültem, hogy csatlakoztak a többiek is. A pincérek persze még jobban örültek, nem is csoda, hiszen velünk jött Mick, Seb, Max, Checo, Daniel, Lando, Pierre, Alex, Esteban, Charles, Carlos és Arthur is, na meg persze Elena, Carmen, Lily és Mick (most már) barátnője, Hannah. Aranyos lány, német ő is, 24 éves, gyönyörű szép és nagyon kedves, gyorsan megtaláltuk a közös hangot.