Képes vagyok rá!

XXV. Fejezet

Tavaly nyáron Gavi elvitt egy bulira Barcelonában. A legtöbb meghívott focista volt, de jelen volt Marc is, aki a motoGP-ben versenyzik, Carlos és Lando is. Az este nagyon jól telt, tomboltunk teljes gőzzel, mindenki ivott amennyit bírt és jól szórakozott. Hajnali 3 fele már alig éreztem a lábaim, szóval leültem a fotelre Lando mellé, hogy megpihenjek. Beszélgettünk egy ideig, amikor megjelent Gavi, mint kiderült, engem keresett egy ideje.
- Hát itt vagy - mosolygott rám nagyon spiccesen.
- Alig érzem a lábaim, pihenek - mosolyogtam rá és intettem, hogy üljön le ő is. Lando reflexből a vállamat ölelve tartotta a kezét és úgy beszélgetett közben Carlossal. Gavi egy ideig csak nézte a jelenetet aztán előre hajolt és oda szólt hozzánk.

- Haver, nem akarod levenni a kezed a nőmről?
- Hé - kaptam rá a tekintetem, de nem bizonyult hatásosnak. Lando fel sem fogta, hogy hozzá beszél, valami hülye játékról áradozott.
- Nem hallod angol srác, vedd le a kezed a barátnőmről - rúgta meg a lábát a spanyol.
- Hozzám beszélsz? - nézett rá végre Lando.
- Ja. Vedd le róla a kezed.
- Mi bajod van ember? Csak átkaroltam.
- Ne karold át. Az enyém.
- A tiéd? Nem a tulajdonod haver, ha zavarná, akkor szólna, de nem csináltam semmit - értetlenkedett Lando teljesen jogosan. Nem volt semmi rossz abban, amit csinált.
- De a tulajdonom, az enyém, az én nőm, akivel most lelépek - állt fel. - Gyere Zo.
- Ülj vissza Gavi, csak pihenek egy kicsit. - néztem rá szándékosan elengedve a megjegyzését.
- Nem, menj csak, de Zoe marad. Józanodj ki haver, sokat ittál - szólalt meg Carlos is kicsit feszengve.
- Zo, megyünk. - nyúlt a kezem után és felsegített a kanapéról, de én nem akartam menni, szóval kivettem a kezem az övéből. - Mi lesz?
- Én maradnék.. ne veszekedjetek - tettem karba a kezeimet. Gavi átkarolta a vállam és próbált elmozdítani, Lando ekkor állt fel és a kezét a derekamra tette.
- Hagyd haver - mondta teljesen nyugodtan, mire a spanyol elengedett és ellökte a kezét. Olyan hirtelen történt, hogy igazából le se tudtam reagálni, egyik percben még álltam a két fiú közt, a másikban két kéz ragadott meg és hátra húzott, pont amikor egy másik kéz megint lendült és Lando arcán csattant. Az ütés után olyan csend lett, hogy hallottam ahogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről, de csak egy másodpercre, aztán kezdődött a kiabálás.
- Mi a fasz bajod van neked? - emelte fel a hangját Lando és vészesen közel állt Gavihoz.
- Elmondtam, foglalkozz a saját dolgoddal! Vedd észre, hogy nem tudod megfektetni, hagyd békén és hagyd, hogy más megtegye amit te nem tudsz! - sziszegte a spanyol. Ezzel a mondattal pedig pontosan azt érte el, hogy olyant lássak, amit eddig még nem, vagyis Lando jobb egyenesét. Olyan gyorsan estek egymásnak, hogy senki nem tudott lépni, a földre kerültek és egymást püfölték.
- Vedd még egyszer a szádra Zoet!
- Nem csak a számra szoktam venni - vigyorgott rá a fölé magasodó barátomra Gavi, ezzel pedig kiérdemelt még egy ütést, amit viszont nem tűrt szó nélkül és keményen vissza is ütött. Csak annyit láttam, hogy valaki vérzik, nem tudtam ki, de nem is érdekelt, mert két számomra fontos emberről volt szó, szóval tettem amit minden épeszű ember kihagyna és két ütés közben közéjük vetettem magam.
- Elég! Hagyjátok abba! Elég! - kiabáltam, miközben a buli többi résztvevője elhúzta a két fiút. Mind a ketten szarul néztek ki, a szájuk felhasadt, itt ott már kék volt az arcuk és a szemeik szikrákat szórtak.
- Ha még egyszer a közelébe mész Isten a tanúm rá nemhogy fotbalozni, de járni se fogsz, megértetted?! Esküszöm neked! - üvöltötte Lando.
- Azt majd ő eldönti kit akar a közelébe. Gyere cica, menjünk haza - nyújtotta felém a kezét, de én nem mozdultam. - Mi lesz Zo?
- Én..
- Viccelsz velem? Komolyan? Ne csináld.
- Gavi..
- Zo, gyere. Tudod, hogy jók vagyunk, komolyan inkább vele lennél? Ne már - nézett rám hitetlenkedve, azonban az arcomat látva elkomolyodott. - Ne kelljen kérjem, hogy válassz.